Mixed (Befejezett)

Menekülés

A nővére halott. Vége... Ennyi. Elment. Nincs többé... 

A nővére meghalt... Itt hagyta őt. 

Pedig mennyi mindent köszönhetett Etna-nak. Hiszen ő volt az, aki folyton óvta és segítette őt. Megköszönte egyáltalán valaha? Nem... Biztos nem. Pedig kellett volna. Mikor mondta utoljára neki, hogy szereti? Nem is emlékszik rá... Most pedig már lehetősége sem lesz. 

Szinte fel sem fogta még. Úgy érezte magát, mintha víz alá merült volna. Minden történést tompának és halknak érzett. 

Szinte lassított felvételben szemlélte, ahogy Marcus és Izzy veszekednek. Miről veszekednek? Nem érdekelte. Semmi sem érdekelt. 

Denis a földön kuporgott. Összehúzta magát és próbált eltűnni. 

Denis... 

Őt védte és a nővére most hallott. 

Egy idegen fiút védett. Egy idegent, aki még csak meg sem érdemli mindezt. Egy idegen, aki csak bömböl... A saját vére pedig odaveszett. 

Kezdett felfordulni a gyomra. Émelygett. 

Teljesen másra kellett volna figyelnie... Észre kellett volna vennie, ahogy Etna az ajtó felé halad. A düh fellobbant benne. Egyre inkább elárasztotta testét a forróság. 

Ő tehet róla! Denis tehet az egészről! Az is lehet, hogy miatta vannak itt a szörnyek is. 

Aztán tekintete Marcus-ra villant. 

Nem is! Igazából inkább Marcus hibája az egész. Hiszen, ha ő nem erőszakoskodik, akkor észreveszi, hogy mire készül a testvére. Meg kellene ölni, hogy ugyanarra a sorsra jusson, mint Etna. Megérdemelné! Tedd meg! Vájd ki a szívét! Szenvedjen! Fuldokoljon a saját vérétől!

Sötét gondolatok lepték el a fiú elméjét. Már-már olyan volt, mintha nem is a sajátjai lennének.

Gépiesen fel kelt a földről. Mozdulatai merevek voltak. Ökölbe szorította a kezeit. Arca elsötétült. 

Tedd meg! Öld meg! - visszhangzott az elméjében. Ő pedig nem akart ellenkezni. Túl fáradt volt, túl sebezhető. 

Előre lépett egyet, majd még egyet. Fekete pontok táncoltak a szemei előtt. A teste enyhén dülöngélt, mintha túl sok alkoholt ivott volna. Vagy... Mintha valaki zsinóron rángatná. 

ÖLD MEG!

De ekkor egy halk puffanást hallott, amely egyetlen pillanatra kizökkentette. Összerezzent és megtorpant. Elfordította a fejét és látta, ahogy az egyik szörny tenyerét az ablakra szorította és őt figyeli. Ocsmány képét vér áztatta. Xavier elborzadt.  A démon begörbítette hosszú karmos ujjait, amely csikorgott az üvegen. 

Izzy és Marcus is a hang irányába fordult.Ekkor a lény egyszerűen fogta magát és elhátrált az ablaktól. 

- Ez meg mi volt? - hüledezett a lány. 

Xavier azonban megértette... Valamilyen módon képesek hatni rájuk. Képesek egymás ellen fordítani őket. Képesek rávenni őket dolgokra. De csak akkor, ha lankad a figyelmük, ha épp sebezhetőek... 

Ha figyelnek, akkor viszont egyszerűen újra meghúzódnak a háttérben... Várva az alkalmas időt. A fiú erősen összeszorította az állkapcsát. Csikorogtak a fogai. Ha itt maradnak, akkor egyesével végeznek velük úgy, hogy észre sem veszik. 

- Van egy ötletem - suttogta halkan, de mégis mindenki hallotta őt. - Megpirítjuk ezeket a dögöket. 

- Mire gondolsz? - vonta fel egyik szemöldökét Marcus. Xav a pult mögött hagyott benzines kannákhoz lépett és a kezébe vette őket.