Stylist With Guys {5SOS+SM}

Fifteenth

A reggelem másképp telt, mint a többi. Hosszas pakolással kezdtem, mert ma ismételten utazunk. Más időzónában, országban és hidegben, fagyban, hóban, tehát Kanadában leszünk. Ott nyolc egész órával leszünk előrébb. Mikor aludnunk kéne nem tudunk és mikor ébren kéne lennünk már alszunk. A busszal kimentünk a reptérrel, ahol a srácok magángépe fogadott minket. Az összes cuccunkat bepakolták és kis idő múlva már a repülő is felszállt. Az ablak mellett ülve bámészkodok kifelé. A felhők gyönyörűen gomolyognak, szinte versenyt futnak egymással. A fülesemből halk zene szól, hogy ne kelljen több órán keresztül, csak az ő hangjukat hallanom. Nehezen bírnám ki a szöszi ércelődéseit vagy folyamatos hülyeségeiket. Miután meguntam a semmittevést nyújtózkodtam kicsit, majd az előbb említett tárgyat kihúztam a fülemből.

-A hercegnő igényli a társaságunk?-vonja fel a szemöldökét Calum.

-Unatkozok.-morgom.

-Már három óra eltelt a huszonnégyből. Sokáig leszel velünk összezárva, jobban teszed, ha vigyázol.-vicsorog rám Luke.

-És veled kéne vigyáznom?-vonom fel értetlenül a szemöldököm.

-Annyira hideg lesz ott.-szakítja meg a beszélgetésünk Kimberly.-Lefagy az orrunk is.

-Kinek mi fog lefagyni.-vigyorodok el gúnyosan.

-Nara, azt hittem nem vagy perverz.-forgatja meg a szemét a szöszi.

-Ez, csak egy ártalmatlan mondat volt. Te gondoltál egyből rosszra.-vonom meg a vállam.

-Miért te mire gondoltál?-fúrja a tekintetét az enyémbe Ash.

-Akár az ujjad is lefagyhat.-kezdek el mutogatni.

-Sajnálom Luke ebből, csak te jöhetsz ki rosszul.-magyarázza Mikey.

-Elmegyünk, majd hokey meccsre?-csillannak fel Kim szemei.

-Én is szeretnék.-vágom rá.-A sportolók általában helyesek.

-Mi nem vagyunk elég helyesek neked?-akadékoskodik Hood.

-Helyesek vagytok, de egyikőtök sem az esetem.

-Majd Shawn. Én ezt megjósolom.-vigyorog rám pimaszul Kim.

-Akkor én meg azt, hogy Luke lesz a barátod.-kontrázok rá.

-Anyád!-nevet fel halkan. Hemmings kissé vörös fejjel ül az ülésen.

-Tetszik nekik az ötlet.-foglal helyet mellettem a kreol bőrű fiú.

-Befoghatod! Nem tiltom meg neked.-szűri a fogai közt a kék íriszű srác.

-Valaki morcos.-egy idegesítésnek szánt vigyort engedek az arcomra.

-Ne feszítsd a húrt Wilson.-sziszegi harciasan.

-Mert mi lesz, ha mégis, így teszek?-fonom össze a kezeim magam előtt.

-Ne akard tudni.-megvonva a vállát dől hátra a székén.

-Kiváncsi vagyok. Avass be.-akaratosan szólok rá.

-Kicsi vagy ahhoz, hogy megértsd.-mondja ki a maga mély hangján, kissé rekedesen. Szóval, így játszunk Hemmings?

-Három évvel vagy idősebb nála. Ez nem akkora korkülönbség.-szólal meg Ashton.

-Ugyan kérlek, ne nevetess!-erőltetett nevetés tör ki belőle.-Nem vagyunk egy szinten.

-Kérlek hagyd abba.-szól rá Kimmy.

Hemmo az ölébe húzza és a derekára simítja a kezét. A lány pedig az arcán vezeti végig az ujjait. Egy kisebb puszit nyom az állkapocscsontjához tartozó területre és a fülébe suttog. Alig kivehetően, de értem a szavait.

-Nem akar neked rosszat. Hidd el nekem. Tisztel téged és segíteni akar.-motyogja Kim.

-Nincs igazad.-válaszol neki hasonlóan halkan.

Tudtam eddig is, hogy nem kedvel. Semmivel nem ártottam neki vagy a bandájának, de ő enegm tart rossznak. Az élete megrontójának képzel. Holott ő szíve teljes erejéből gyűlöl. Eltelt még kilenc óra és másik reptéren kiszálltunk. A gépünknek engedélyre volt szüksége, amit megkapott. Egy szállodában aludtunk az éjszaka. Aztán reggel újabb tizenkét órás uttal lettünk gazdagabbak. Már meleg ruhákban érkeztünk meg Kanadába. Toronto után Ottawa lesz a következő állomás, aztán, pedig az Egyesült Államokbeli városok. Ausztrál idő szerint este hat van. Itteni idő szerint hajnali egy. Kiborított minket ez a hatalmas és egyben számomra unalmas repülőút. Nem ismételném meg szívesen az utolsó két órát. Egy percet sem tudtam aludni a fiúk rikácsolása miatt, ami az elején nem zavart, de a végére idegesített. Ahogy megérkeztünk magamba szívtam a hiedeg levegőt. A tüdőmben éreztem mennyire fagyott. Magamra rángattam a kabátom és elindultam a parkolók felé. Egy újabb busz várt ránk, ahol várnunk kellett, míg bepakolnak. Amint a szállodába érünk egyből a fáradság kerít uralmába. Lezuhanyzom és az ágyba vetem magam. Semmi kedvem nincs mást csinálni, csak aludni. Húsz perc után az álmok elkapnak és magukkal rántanak a birodalmukba.