Stylist With Guys {5SOS+SM}

Twenty-seventh

Reggel egy pár órás buszozással megérkezünk Kansas City-be, ahol a szállodánk előtt, csak húsz-huszonöt rajongó állhat. A cuccaimat megfogva indulok befelé. Amint megkapom a kulcsom az új szobámba egyek és elrendezgetem a holmim. Annyira nem tart sokáig, viszont túl unalmas. Egy dalt dúdolva ütöm el az időm. A pakolás végeztével bezárom az ajtóm és elinduloka halba. Még senki sincs lent, de nyolc perc múlva indulunk a stadionba. Egyik lábamról a másikra helyezem a súlyom. Már indulnék, mivel utálok várakozni. Időben tudunk elindulni a helyszínre. A kocsiban valahogy mindenki csendes, ami nagyon meglep, mert máskor itt folynak a leghevesebb viták.

-Alig volt a hotel előtt valaki.-akad ki Mikey.

-Kiváncsi leszek, higy hámyan lesznek a koncerten.-mérgelődik  Luke.

-Eddig mindig telt ház volt.-nyugtatja őket Kimberly.

-És, ha most nem az lesz?-aggódik Calum.

-Nem tudták, mikor érkezünk.-mondom ki halkan.

-De holnap után fellépés van. Gondolhatták volna, hogy előtte itt leszünk.-szólal fel Ashton.

-Nekem egy rajongóm sem volt ott. Titeket legalább vártak.-sóhajt fel Shawn.

Az aréna az eddigiekhez képest sokkal messzebb van. Harminc perc alatt jutottunk el idáig. Újból rendezhetem a fiúk dobozait, amikben a ruháik vannak. Kirakom a fontosabb kellékeket és egy óra alatt ki is választok nekik mindent. Azt hiszem a banda és Mendes is csalódott a rajongóiban. Nem történt tragédia mégis úgy tesznek, mintha valaki meghalt volna. A nézőtér első sorába ülök le és magam alá húzom a lábaim. A fiúk húsz percig próbálnak, de ezután Cal kiakad.

-Nincs értelme folytatni.-ül le a színpad közepén.

-Nem hagyhatod cserben a barátaidat és a rajongóidat sem.-kiabál rá a mellettem ülő lány.

-Ti ezt nem érthetitek!-szól vissza.

-Ne hisztizz Hood!-piszkálja meg a cipője orrával a szöszi.

-Te szoktál nem én.-vág vissza szinte azonnal a kreol bőrű.

-Fogd be és kezdjük!-csap a húrok közé Michael.

-Anyád dobáld!-fordul felé.-Nem érdekel.-hisztizik tovább.

-Állj fel!-dobja neki az ütőjét Ash.

-Mindenkinek sírhat a szájja, ha arról van szó, csak nekem nem?-vonja fel a szemöldökét.

-Elegem van.-morgolódik Hemmings.-Megjött vagy mi bajod van?-a göndör és a színes hajú egyszerre nevetnek fel. Kim halkan kuncog ezen, de próbál együttérző lenni.

-Calum ne csináld már.-felállva felmegyek az emelvényre és felrángatom a földről.-Az önsajnálat nem megoldás.

-Dehogynem az.-bólogat hevesen.

-Tegyél magadnak egy óriási szívességet  és próbálj.-kedvesen próbálok hatni rán ami sikerül is.

Visszamegyek a helyemre és helyet foglalok. A hajammal kezdek játszadozni, miközben a fiúk hangját hallgatom. Kritikát megfogalmazni kedvem sincs, de nem is tudnék. Így négyen jók. Ha kezdeti hiszti ellenére a gyakorlásuk jó volt. Megértem amiért csalódottak, de ez nem változtat azon, hogy koncertet kell  adniuk. Ebédelni visszamegyünk a szállodába. Igazából nem vagyok éhes, de muszáj ennem valamit. Gyorsan letudom a kajálást és elimdulok a szobám felé, mikor meglátom a magas barna hajú srácot.

-Shawn várj egy percet.-szólok oda neki. Értetlenül felém fordul a szobája ajtajából. Gyorsan beérem és megállok előtte.

-Mit szeretnél?-áll előttem karba tett kézzel.

-Napok óta nem szólsz hozzám.-érzem, ahogy az apró mosoly lehervad az arcomról.

-Nincs mit mondanom.-kinyitja előttem az ajtót.-Be szeretnél jönni?-bólintok és bemegyek.

Teljesen más, mint az én lakrészem. A függöny világoskék és  az elrendezés is sokkal férfiasabb. Kérdés nélkül leülök az ágyára.

-Megbántottalak?-nézek fel rá kérdőn.

-Nem.-megrázva a fejét leül mellém.

-Akkor..?-az ujjait a tincseim közé fűzi, majd végig simít az arcomon.

-Nincs szükséged arra, hogy veled legyek.-mondja ki egyszerűen.

-Honnan tudod?-vonom fel az egyik szemöldököm.

-Már nem félsz.-mosolyog rám.

-De attól még beszélhetnél velem.-átkarolva a nyakát magamhoz szorítva vonom az ölelésembe.

Hirtelen maga alá gyűr és kisebb puszikat nyom az ajkamra, amiket rensszerint viszonzok. Gyengéden az alsó ajkába harapok és meghúzom magam felé. Az ajkaira tapadok és hosszan megcsókolom. Nem bírja ennyiben hagyni és ő is hasonlóan tesz. A pólóm alá simítja a kezét és óvatosan lehúzza rólam. Halkan felsóhajtok és továbbara is viszonzom a csókjait. A pólóját egy mozdulattal rántom le róla. Gyorsan megszabadít a nadrágomtól, miközben forró csókokkal hinti be az egész testem. A nadrágját szeretném levenni rólad, de ezt már nem hagyja.

-Nem fogom el sietni.-nyom egy puszit az arcomra.-Neked jobb lesz.

-Mit fogsz csinálni?-pillantok a mogyoró barna szemeibe.

Értetlenül meredek rá, mikor a combom találkozásához simítja a kezét az egész testem megremeg. A gyengepontomhoz simítja a kezét és szinte azonnal belém hatol. Elöször, csak egy, majd később két ujjával kényeztet. Hangos nyögések és néha halkabb visítások csúsznak ki az ajkamon. Ettől még jobban akarom. Amint befejezi zihálva tapadok az ajkaira. Erősen a fekembe markol és halkan felmordul egy-egy érintésemre. Nem érdekel mit mondott és ahogy látom már őt sem.

Megosztottam egy új sztorit, ha van kedvetek olvassátok el azt is.💞