Stylist With Guys {5SOS+SM}

Fourth

Reggel bementem dolgozni és a tervrajzaimon munkálkodtam egészen délutánig. Ashton hangos dörömbölése szakított ki a rajzolgatásból. Kérdés nélkül benyit a súdióm ajtaján vagy nevezhetném az irodámnak is. Van benne íróasztal, ami tele van fontos iratokkal és a laptopom is ott pihen.

-Ráérsz most?-támaszkodik az ajtó fél fának.

-Attól függ miről van szó.-bepakolom a kint heverő lapokat egy tartóba. Mindent elrendezek és a göndörös hajú fiú felé fordulok, aki még mindig nem mondta el mit akar tőlem.

-Elmegyünk a cuccaidért.-válaszol végül. Felállok a táskámmal a kezemben és végig megyünk a folyosón. Az autóban végre előre ülhetek.

-A szüleim is otthon lesznek.-kezdek bele a mondandómba.

-És ezzel mit szeretnél mondani?-indítja be a motort.

-Azt, hogy lehet félre értenek valamit és ne érezd kellemetlenül magad.-motyogom zavartan. Kisimítom az arcomból a zavaró tincsem és neki nyomom az arcom a hideg ablaknak.

-Ne törődj Luke beszólásaival.-töri meg a csendet egy hosszabb idő után. Felé fordulva egy kisebb mosoly teríti be az arcom.

-Mindenkivel ilyen?-kérdezem halkan.

-Néhány emberrel, de ha megszokja, hogy velünk vagy megváltozik.-kötve hiszem, hogy ez igaz lehet. A tekintetét az útra vezeti és a hátra lévő időben nem beszélünk valmi sokat.
Amint megérkezünk őt is behívom, mert sokáig fog tartani a pakolásom.

-Sziasztok!-nyitok be az ajtón.

Beengedem Asht is, majd halkan becsukom. Anyukám egyből nekem ront és szorosan magához ölel.

-Kicsim, annyira hiányoztál.-mondja ki halkan.

Érzem rajta, hogy elérzékenyült és már pár könnycsepp az arcán ül. Egy fejjel kisebb nálam, de én is elég alacsony vagyok. Lassan elengedem és apukámmal találom szembe magam. Az arcán hatalmas meglepetés ül a látogatásom miatt.

-Szia, Nar.-közelebb lépek hozzá és alaposan megölelem.

Egy hete nem láttam őket. Ez az első alkalom hét éves korom óta, hogy nem voltak velem. Nyaralni mentek nélkülem, mivel nem szerettem volna menni. Anyum furcsa arcot vág Ashyt tanulmányozva. Felnevetek ezen tettén és udvariasan  bemutatom nekik.

-Ő itt Ashton. Abban a bandában játszik amivel turnéra megyek.-mondom el nekik.-Csak elhozott, hogy bepakoljak.

-Így mindjárt más.-jelenti ki Apum.

Bemutatkoznak egymásnak, közben én felmegyek az emeletre és pakolni kezdek. A csengő csilingelését ugyan meghallom, de figyelmen kívül hagyom. Olyan ruhadarabokat találok, amikről nem is tuttam, hogy léteznek. Húsz perc elteltével a lépcsőn vánszorgok lefelé a cuccaimmal. Benyomom a sarokba őket és a nappaliba lépek. Egy jól ismert nő tűnik fel a kanapén. Ő az a felügyelő, akit pici korom óta jól ismerek. Anyukám sírva pillant rám. Ashyre pillantok, aki valószínűleg tudja miről van szó.

-Jó napot Mrs. Gibson.-köszönök az idősödő hölgynek.

-Jó, hogy jössz.-mosolyog rám kedvesen. Megpaskolja a helyet maga mellett én pedig leülök.-Van egy jó hírem számodra. Nem is húznám tovább az időt. A biológiai szüleid felkerestek minket és találkozni szeretnének veled.-végig hallgatva ezt a mondatát nem akarom végig hallgatni.

-Nem vagyok rájuk kiváncsi. Nekem ők senkik.-vágom rá hadarva.

-Sokat segítene a helyzetükön, mert mindketten börtönben voltak.-félbe szakítom, mert nem vagyok kiváncsi a többi részére.

-Elég!-emelem meg a hangom.-Tizenkilenc éves vagyok és szerencsére nem kötelezhet arra, hogy velük kelljen találkoznom. Vagy ami még rosszabb lenne velük kelljen élnem.-idegességemben az egész testem megremeg.

-Örülnének annak, hogy egy ilyen csodás lányuk van.-simít végig a hajamon.

-De ez nem az ő érdemük.-a könnyek már a szemem mardossák, hiába próbálok erős maradni nem megy.

Anya végig simít a hátamon, ezzel próbál meg engem megnyugtatni. Percek múlva távozik az idős nő a házunkból. Ő ellenőrizte a szüleim, ezért már jól tudom ki ő. Irwin végig hallgatta a családi életünk és most biztos meg van a véleménye. Börtöntöltelékek lányaként élni felemelő lesz.

-Drágám, figyelj rám egy kicsit.-a kedves női hang felé fordulok és minden figyelmem neki szentelem.-Találkozz velük, ha szeretnél.-mondja ki fájdalmasan.

-Nem szeretnék.-megrázva a fejem felállok.-Azt hiszem mennünk kell.-elbúcsúzok a családtagjaimtól és kint bepakolunk a kocsiba.

Beülök Ashton mellé és becsatolom az övem. Lehajtom a tükröt és megigazítom a sminkem egy zsebkendővel. A szemem alá foyt a festék, így most rémesen nézek ki.

-Örökbe fogadtak?-kérdi, miközben beindítja a motort.

-Igen.-felsóhajtok és visszatolom a tükröt a helyére. Időközben besötétedett és már az orromig sem látnék az autó fényszórói nélkül.-De nagyon szeretem őket.

-Az látszott.-halvány mosollyal nyugtázza az előbb látottakat.

Egyetlen egy piros lámpát kapunk mielőtt haza érnénk. Ezek után nincs kedvem beszélgetni velük, így köszönök és felviharzok a szobámba