Stylist With Guys {5SOS+SM}

Seventeenth

A mai napot jobb lenne elfelejtenem. Minden rossz megtörtént és a szőkeség is beváltja az ígéretét. Vajon tényleg arra játszik, hogy tönkre tegyen? Lemegyek vacsorázni, de amint Hemmings meglát feláll az asztaltól. Tönkre tettem azt a tervét amin biztos sokáig agyalt. Most, pedig az ellenségének tart. Ott fog belém rugni, ahol fáj. Persze,csak képletesen. Úgy érzi, hogy el akarom választani a barátaitól. Természetesen ez nem igaz. Megvacsorázok a fiúk társaságában és a szobámba sietek. Az ajtó nyitva fogad és meglepetten lépek be. Becsukom magam után és egyből a földre rogyok.
Az összetépett tervrajzaim felett ülök és a könnyeim akaratlanul is előbújnak. Tönkretette azt, amit hónapok óta tökéletesítek. Ezekkel már semmit sem tudok csinálni. Kezdhetem előről az egészet. Egyszer beszélek vele olyan hangnemben, ahogy megérdemli és el akarja intézni, hogy ne legyen munkám. Fájdalmamban egy olyan sírógörcs talál magának utat, amilyet mély fájdalom vezérel. Nem, csak az ő keze van benne. Halk kopogtatás zökkent ki ebből az állapotból. Felállok a földről, ami tele van szét szaggatott papír csíkokkal és kinyitom az ajtót. Letörölve a könnyeim megpillantom azt a srácot, aki holnaptól a fiúkkal együtt lép fel.

-Mit szeretnél?-szólalok meg bús monoton hangnemben.

-Baj van?-válasz nélkül tárom ki neki az ajtót, hogy mindent láthasson.

Belép a szobámba és a szemei egyből megakadnak padlón. Felsóhajtva leülök az ágyam szélére. Ez a fiú más, mint Luke, mert ő nem akar minden tettével megbántani. Egy újab szeszélyes hírességnek tűnhet, viszont nem az.

-A holnapi ruháról akartam beszélni, de látom nem aktuális.-leül mellém és végig simít a vállamon. Gondolkodom kicsit a lapok tartalmán, majd felszedem őket és a kukába süllyesztem.

-Mit szeretnél tudni?-motyogom könnyek közt. Nehezen megfékezem a magamból kitörő tengert.

-Nem foglak ezzel zaklatni.-halkan felsóhajtva kerüli ki a válaszadást.

-Mond már.-mondom ki feszülten.

-Koncert előtt segítesz?-kérdezi érdeklődve.

-Ahogy szeretnéd. A fellépésed előtt ott leszek és, ha bármire szükséged van szólhatsz.

-Nem értem miért utál ennyire.-letörli a még arcomon ülő könnyeim.

-Mindegy.-nyelek egy aprót.-Nem fogom elmagyarázni miért viselkedik, így velem, mert az igazi okát én sem tudom.

-Mondta Kim, hogy szívesen elmennél egy hokey meccsre.-a tekintetét az enyémbe fúrja, majd folytatja.-Még mindig  szeretnéd?

-Igen.-bólintok.

-Ma van egy meccs és, ha van kedved hozzá...-félbe szakítom.

-Van kedvem hozzá.-mosolyodok el halványan.

-Húsz perc múlva indulunk.-feláll az ágyamról és  szinte azonnal eltűnik a szemem elől.

Rendbe szedem magam, mert a sminkem kicsit elmozdult a sírástól. Felveszek egy meleg pulcsit és a csizmám is magamra húzom. Kulcsra zárom a szobám és lemegyek az előtérbe. Nem telt még le az időm, de topogva várakozok. Kim, Calum és Shawn pár perccel később érkeznek meg. Beülünk az autóba, de nem osztom meg a többiekkel, hogy mi történt a szobámban. Gyorsan odaérünk és kiszállunk. A jégcsarnokban melegebb van, mint kint. Leülünk a lelátóra és nézelődni kezdünk.

-Ausztráliában olyan meleg van.-sóhajtozik Cal.

-Itt rettenetesen meg hideg.-túr bele a hajába Kimberly.

-Kint rosszabb.-közben kiráz a hideg.

-Majd hozzászoktok.-vigyorog ránk Shawn.

-Luke még mindig meg van sértődve?-kérdezem halkan.

-Nem beszélt rólad. Csak simán próbálta kiverni a fejéből a mai napot.-magyarázza Kimmy.

-És te segítettél neki?-a kreol bőrű fiú perverz vigyorra húzza az ajkait.

-Igen, de nem úgy.-válaszol zavartan a szőkés hajú.

-Ti együtt vagytok?-vonja fel a szemöldökét a kanadai srác.

-Nem.-vágja rá Kim.

-De.-mondja ki vele egy idő pontban Hood.

-Majd lesznek.-vigyorgok sokat sejtve.

-Fuh, ti...-morogja a lány, miközben bei
nt nekünk.

A meccsen az a csapat győzőtt, akinek mi szurkoltunk. Egész jó volt. Már a hangulatért is megérte kimenni. Sosem voltam még hokeyn, de az elvárásaimon felüli élménnyel gazdagottam. Amint a szállodába léptünk a szobámba mentem. Meleg áradt ki onnan. Lefürödtem és előkészültem az alvásra. A takaróba búrkolóztam és nehezen, de az álmok a szememre ültek.