Stylist With Guys {5SOS+SM}

Twenty-fifth

Az érintései után ég a bőröm, mintha ezer tűt szúrnának egyszerre belém. Hiába ellenkezek cagy tolom el magamtól nem segít. Számomra a kibékülés nem ezt jelenti. Mindenem remeg. Azon csodálkozok, hogy még nem sírok. Most lett elegem belőle. Vajon mi vitt rá a megbocsájtásra? Magam se tudom. Talán a szeretet lehetett amit még iránta tápláltam, de most vége.

-Nem akarom.-nyöszörgöm egy kisebb sokk hatása alatt.

-Dehogynem.-nyakamról a kulccsontomra vándorolnak az ajkai, közben pedig lehúzza a melltartóm pántját.

-Kérlek ne.-próbálom eltolni magamtól, de ez lehetetlen.

-Tudom mi a jó neked.-a kezeimet egy bilinccsel elintézi. Ezt már nem úszom meg épp bőrrel.

-Fejezd be!-emelem meg a hangom, mikor a gyengepontomhoz téved a keze.

-Látnám rajtad, ha nem akarnád.

Végül minden lekerül rólam. Az egész testem görcsbe rándul, ahogy hozzám ér. Hányingerem van ettől az embertől. Kínomban már a könnyeim is elerednek, de tehetetlen vagyok. Már ott tartok, hogy nem érdekel mit tesz velem, csak minél hamarabb legyen vége. Hiába kiabáltam annyiszor, felesleges. A szülei nincsenek itt és senki sincs a közelben. Megkapta amit akart.

Akkor felakartam jelenteni, meg is tettem, de azonnal elküldtek. Azzal az indokkal, hogy Mr. Jordan fiát nem lehet feljelnteni. Az apja befolyásos ember és leginkább magamnak ártanék ezzel. Kiderült az igazság. Többen tettek már Collin ellen panaszt, de egyik sem ért célba. Hála a neves apjának. Miután kiölt belőlem minden jó érzést aznap mindennek lehordott. Nem tudtam az megakadályozni a dolgot bárhogy akartam.

Egy hangos dörömbölés zökkent ki az álmomból. Szerencsére ezt az ügyet több, mint egy éve feldolgoztam és nem jut eszembe szinte soha. Rémes amit ott történt, viszont ezen nem rágódhatok egész hátralévő életemben. Úgy, ahogy vagyok kimászok az ágyből és fáradt tekintettel nyitok ajtót. Megdörzsölöm a szemem a jobb látási viszonyokat remélve és ekkor pillantom meg őt. Kisebb vigyorral mér végig, majd nagy nehezen megszólal.

-Nincs kedved lejönni az edzőterembe?-dől az ajtófélfának Shawn. Azóta nem nagyon beszéltem vele.

-Úgy nézek ki, mint aki, csak erre az ajánlatra vár?-tűröm hátra az apró babahajaim.

-Még nem, de tíz-tizenkét perc múlva nézhetsz ki úgy.-belép a szobámba, becsukom az ajtót és visszahúzódok az ágyba.

-Álmos vagyok.-nyögöm ki.-Nem aludtam valami jól.

-Rémálom?-ül le mellém.

-Olyasmi.-fúrom az arcom a párnámba.

-A fiúk sem akarnak edzeni, abban bíztam, hogy te legalább ráérsz.-sikeresen beszél a lelkemre.

-Ne csináld már.-csapok a takaróra.-Fáradt vagyok és te meg idejössz aztán muszáj igent mondanom, mert nem tudnék nemet mondani neked.-felhúz magához és egy puszit nyom az arcomra.

-Köszönöm.-a combomra simítja a kezét, ezzel nem kis meglepetést okozva nekem.

-Hisztizni fogok ezt jobb, ha tudod.-kiveszem a cuccaim, amiket a turné előtt tényleg a sportolás miatt raktam be.

A fürdőben előkészítem magam és felveszem a ruháim. Kiszedem a bőröndből a sportcipőm és az ágyra ülve felveszem. Kitessékelem a nálam jóval magasabb és már mozgásra kész fiút a szobámból. Lemegyünk a lépcsőn, majd az alaksor felé vezet az utunk. A kezemben egy fél literes palackos vizet szorongatok. A mellettem haladó srácon veszül a pólója. Az izmai rendesen kirajzolódnak, amin szerencsésen tudom legeltetni a szemem. Szürke melegítő alsót visel. Gyorsan megérkezünk a konditerembe, ahol előre enged. Senki sincs rajtunk kívül a helységben. Tíz percen keresztül futok utána, pedig leülök a földre, majd eldőlök.