Seggfejjel az élet.- Gabriel Mathis BEFEJEZETT

New mom, new home, new life

"-Ez meg mi volt?-kért számon

-Nem tudom! Nem tudom..-suttogtam a második mondatot semmibe bámulva"

Az út.. hogy is mondjam.... roppant kínos csendben telt. Az agyam valahogy nem volt képes arra hogy belegondoljak mi lesz. Teljesen kikapcsoltam. Valószínű ha valaki megkérdezte volna mi a nevem én visszakérdeztem volna fiú vagyok-e vagy lány.

-Akarsz róla b..

-Nem!

Tényleg nem akartam. Szégyelltem magam.. Lisa még is mit gondoltál? Hisz barátnője van... Valószínű szembe köpném magam..
Nem sokkal később megállt az autó egy eszméletlen gyönyörű és hatalmas emeletes fa(vagy nem is tudom hogy mondjam)ház. Hát mit ne mondjak, a lélegzetem is elállt.
Belül leginkább a bézs és a barna szín dominált. Ahogy beléptünk a házba egy kis előtér fogadott cipós szekrénnyel és fogasokkal, ezzel szemben pedig az emeletre vezető lépcső volt. Bal oldalon volt egy kis boltív ami a nappaliba vezetett.
A nappaliból két felé vezető ajtó mutatta az utat, jobbra a hátsó kert balra pedig egy gyönyörű felújított modern konyha.

- Gyere Lisa megmutatom a szobádat.-mosolyodott el az új anyukám

Szótlanul bólintottam hisz még teljesen el voltam alélva a ház eddigi részétől.
Miután szép csendben követtem az emelet felé kíváncsian forgattam a "lépcsőház" falán felfüggesztett képeket. Rengeteg vidám kis és nagy gyerek köszönt vissza rám a mellettük álló nővér ruhában lévő anyuval. Gondolom ők a betegei voltak vagy még azok. Pár perc mélázás után pillantottam meg egy kollázst amitől még a lábam is elfelejtett mozogni.
Én voltam ott anyuval. Volt kép az első műtét után mikor komásan  próbálok mosolyogni a kamerába. Ahol a könnyeim folynak mert megtudtam hogy anyu örökbefogadó. És egy kép.. hol a lélegzetem megállt és a könnyeim is folyni kezdtek..
Egy tolókocsiban ülök és a kis Sophia kezét szorongatom miközben beszélek hozzá. Még mindig nehéz felfognom hogy itt hagyott. Meghalt mikor előtte volt még az élet.

- Lisa jól vagy?

- Igen, csak még kicsit friss hogy.. tudod..Sophia.. meghalt- tagoltam el a mondat második felét és közben mély lélegzettel próbáltam kicsit megnyugodni

- Szeretnéd hogy levegyem?

- Nem! Dehogy is! Egyszerűen imádom csak még fel kell dolgoznom.