Seggfejjel az élet.- Gabriel Mathis BEFEJEZETT

Fores nővér

Sosem értettem hogy ha valami olyan történik az emberek miért kezdik bámulni a plafont. Mi érdekes rajta? Most rájöttem. Olyan mint ha kis filmet vetítene rá az agyad. Minden fontos tényező meg jelen előtted. Visszapörgött az idő arra a pontra mikor bekerültem. Minden Gabriellel kapcsolatos kórházi emlék visszatért. Miért mondta azokat? Mármint a kedves, aranyos szavakat. Nem hihette hogy hallom. Gondolom ezért mondta el a fogadást is. De akkor miért?

*Ismeretlen: Lisa kérlek beszéljük meg.

*Ismeretlen: Nem teheted ez végig.

*Ismeretlen: Istenem. Miért vagy ilyen gyerekes?

*Ismeretlen: Kérlek csak hallgass meg!

*Ismeretlen: Kérlek Lisa. Ne tedd ezt velem.

*Ön nem fogadta Ismeretlen hívását (13)

Miért nem adja fel? Fél hogy elveszti a fogadást? Ó igen. Elfogja. De még hogy.

- Kop-Kop. Hogy vagy Lisa?

- Köszönöm elég jól. És ön Fores nővér?

- Jól köszönöm. De itt te vagy a fontos. El kellene vinni téged egy kis kivizsgálásra. Ha minden rendben akkor 12.-én haza is mehetsz.- mosolygott rám

- Rendben. Azt megkérdezhetem még is hanyadika van?

- 7.-e Csütörtök. Elsején hoztak be. Akkor volt az első műtét. 2.-án mesterségesen tartottunk altatás alatt. 3.- 4.-én még nem keltél fel. 4.-én ismét műtétre került a sor.  Ez után a 3. nap felkeltél. Az az ma.

- Azta.. Az gáz hogy hiába aludtam ennyit még is álmos vagyok?

- Nem. Dehogy is. Ez természetes reakció. Elviszlek a gyors vizsgálatokra aztán aludhatsz rendben?

- Tudja.. Nagyon kedvelem Fores nővér. Többet törődik velem mint anyu. És az jólesik. Bár tudom hogy ez a munkája.

- Tudod kincsem nem én vagyok az ápolónőd. Nem az a dolgom.- mosolygott rám

Iszonyúan kedvelem Fores nővért. 167 cm afroamerikai harmincas éveiben járó nő lehet. És én imádom.

- Na gyere drágám.. menjünk.- és hozta mosolyogva a tolókocsit.