Seggfejjel az élet.- Gabriel Mathis BEFEJEZETT

New mom

"És letette. Idejön.. Miért tettem ezt?
Miért kellett felhívnom?"

20 perc telhetett el mire Gabriel ideért. Csak csöndben üldögél az ágyam melletti széken. A kínos csendet a gépek csipogásának zaja töri meg. Még is mit mondhatnék. Eszméletlenül fáj. Mi is? Hazudott. Fogadást kötött az egyik barátjával hogy felszed. Szánalmas. Szánalmasnak érzem magam mert hittem neki. Hittem a hazugságnak. Hogy lehettem ennyire naiv?

- Szólj hozzám Lisa kérlek..

- Nincs mit mondanom!

- Még hogy nincs? Lisa! Sírva hívtál fel hajnali 4 órakor hogy árva lettel. Ez neked semmi?

- Mennyi az idő?

- 5 óra múlt pár perce. De most ez a legfontosabb?- mindjárt itt van Fores nővér hogy a műtőbe vigyen...

- El kell menned!

- Mi? Miért? Nem értem Lisa...

Mire válaszoltam volna meghallottam a szinte nevemmel jelölt tolószék ismerős nyikorgását. Itt van értem

- Készen vagy kicsi lány?- egyszerűen nem bírtam meg szólalni. Így csak bólintottam

- Mi? Még is mire? Hová viszik Lisat?

- Nyugodj meg Gabriel. Lisa jó kezekben van. Ha minden igaz ez lesz az utolsó műtét.- mosolygott a nővér rá- Mehetünk?

- Igen...- mosolyogtam vissza.

Hamis volt a mosoly. Igazából mérges vagyok, csalódott, és félek. Mi lesz ezek után velem? Sikerül a műtét és utána? Árvaházba dugnak? Kiraknak az utcára?

- Lisa kicsim. Most elaltatunk. Utána szeretnék veled beszélni miután felébredtél. Nagyon jó hírem van. Vagyis remélem te is örülsz majd neki.

- Ha felébredek..- motyogtam

- Most elkezdek visszaszámolni. Gondolj vissza valami szép emlékre

- Rendben..

- 10..9...8..7...6...5...4..3-és itt elszakadt minden

Eszméletlenül

- Sophia! Hahó! Itt vagy?

- Lisa? Miért vagy itt?

- Maradék vér meg ilyenek...

- Sajnálom Lisa..

- Még is mit?

- El kell mennem

- Még is hová? Felkeltél? Ez isteni Sophia.

- Nem.. Engem most kapcsolnak le a gépről

- Micsoda? Miért? És még is miért örülsz ennek?

- Nem kell többet szenvednem. Nekem most mennem kell.

S elindult az emelet felé majd egyszer csak eltűnt. Itt hagyott.
Sophia meghalt...

Ólom nehezedett a szememre de még is próbáltam kinyitni. Háhá sikerült. Gabriel a mellettem lévő betegágyon aludt. Miért nem ment el? Minimum 3 órás volt a műtét és kitudja meddig voltam kiütve. Már sötét volt.

- Lisa kincsem hát felébredtél. Hogy van a mi kis harcosunk?

- Mint a mosott szar.

- Remélem a mostani hírtől kicsit jobban leszel. Remélem nem gond... és persze sajnálom hogy nem kérdeztelek meg..

- Bökje már ki.

- Örökbe fogadtalak Lisa.. Mától Lisa Jessica Fores vagy.

- Komolyan?

- Igen.. de ha nem szeretnéd akkor..

- Köszönöm. Köszönöm Fores nővér. Nagyon szeretem magát.- sírva borultam a nyakába. Éreztem hogy a varratok meg feszülnek de nem érdekelt. Nagyon hálás vagyok Fores nővérnek.

- Hívj Dinanak vagy ha nem baj anyának.. persze csak ha szeretnéd.. nem muszáj..

- Szeretlek anya..