The Killer

11.rész

Három nap telt el amióta elküldtem azt a kis kurta üzenetet. Három nap telt el amióta teljesen kiborultam.
A telefonommal a kezemben sétáltam le a lépcsőn egyenesen a konyhába. Természetesen ebben a három napban folyamatosan a telefonomat fürkésztem hátha... De nem. Az SMS-em alatt ott állt a Látta jelzés, amitől legszívesebben falnak mentem volna már. A betört képernyős mobilomat a pultra raktam és megebédeltem. Ekkor történt hogy a telefonom vadul jelezni kezdett. Elkerekedett szemmel álltam fel és mentem oda. Remegő kézzel emeltem fel a készüléket. 

Minden rendben lesz, ígérem. -jött az üzenet Luis számáról. Nem tudtam hogyan kéne egyáltalán reagálnom. Sírjak,mert eljátszotta a saját halálát? Mosolyogjak, mert nagy valószínűséggel életben van? Vágjak valamit a földhöz, mert lehet hogy ez az egész átbaszás? Vagy esetleg ezt mind egyszerre?
Egyik sem nyert. Közömbös arckifejezéssel írtam egy szót : Találkozzunk! Visszafojtott lélegzettel vártam hogy vissza ír-e vagy újabb idegörlő napokkal nézek szemben. Látta... Pár percig némán bámultam de semmi. Felszaladtam a lépcsőn a mobilt továbbra is a kezemben szorongatva. Hirtelen rezgett egyet, így automatikusan megálltam a lépcső közepén hogy megnézzem...Nem lehet,Bon.
Visszaírt. Uram isten. Én most tényleg Luissal beszéltem? Amikor az üzenetet elolvastam, tudtam hogy az a valaki (aki nekem is smseket küldött) valamivel megfenyegette...Mert az nem lehet hogy Luis önszántából eljátszotta a halálát. Hirtelen felindulásból a számomat elrejtettem és úgy írtam egy üzenetet Luisnak. Muszáj volt találkozom vele.
A rejtett számról írt üzenetem enyhén durva hangvételű volt. Azt akartam ,hogy azt higyje hogy az a Valaki küldte neki.
Gyere 4-re a Brington bárba vagy a drága Bonnied nagyon megbánja.-Írtam az smst,majd mély levegőt vettem és...elküldtem. Csak reméltem jelentek neki annyit, hogy ne kockáztassa az életemet. Hirtelen bűntudatom támadt, de sokkal fontosabb volt nekem Luis. Fél négyig azon kattogott az agyam hogy milyen ürüggyel tudnék kimenni a lakásból, ugyanis ha anyunak azt mondanám hogy 'Mindjárt jövök, csak találkozom Luissal' van egy olyan sanda gyanúm hogy elvisz egy elmegyógy intézetbe. Így valami érthető indokot kell találnom.

Lementem a konyhába, ahol csak anyát találtam. Ekkor már tudtam hogy pontosan hogyan fogok kijutni a házból.

-Nagyon fáradt vagyok szóval felmegyek aludni, kérlek ne zavarj-mondtam. Igazából nálam a napszakok mostanában kavarodtak, ugyanis volt hogy egész este nem tudtam aludni, így mindig napközben dőltem le pihenni. Visszamentem a barack színű szobámba, és felöltöztem egy, fekete leggingsbe és egy fekete pulcsiba. Kinyitottam az ablakot, lekapcsoltam a lámpát és nemes egyszerűséggel kimásztam.
A pulcsim kapucniját a fejemre húztam és úgy mentem végig. Nem akartam, hogy akárki észrevegyen, mert ebben a kis városban hónapok óta mindenki találkozni akart velem hogy elmondja mennyire sajnálja ,hogy Luist meghalt. Óvatosan körbenéztem,és ekkor rájöttem, hogy közel 4 hónapja nem jártam kint. Kellemes volt a friss levegő, élveztem a madarak csicsergését, a hőmérséklet kezdett csípőssé válni, ahogyan közeledett a tél. Beléptem a bárba, de senki nem volt bent egy alakot kivéve, aki teljesen feketébe öltözve ült az asztalnál. A kapucni a fejére volt húzva.

Hirtelen felindulásból leültem a vele szemben lévő székre, és ekkor a szívem szakadt meg...