The Killer

6.rész

Az este további részét sírással töltöttem. Egyszerűen nem tudtam aludni... Láttam őt. Biztos vagyok benne hogy láttam őt. De az hogy lehetséges? Mindenki azt hiszi hogy megőrültem. Elegem van ebből! Nem vagyok őrült! Anya lépett be az ajtómon.
-Szia édesem, jó reggelt, hogy aludtál?
-Egész éjszaka nem aludtam semmit, te is tudod-mondtam közömbösen.
-Tudom. Mi történt tegnap?-kérdezte félve a választól.
-Láttam Luist. Biztos vagyok benne hogy láttam.
-Édesem...-hangja lágy volt, így még jobban utáltam, hogy ezt csinálja.
-Tudom szerintetek csak képzelődök! De nem vagyok őrült!
-Tudjuk hogy nem vagy őrült, édesem.
-Dehogy tudjátok! Azt hiszitek hogy annyira fájt hogy elvesztettem Luis-t hogy megőrültem! És ti el sem tudjátok képzelni hogy nekem MENNYIRE fáj hogy elvesztettem. De nem őrültem meg! Menj ki kérlek.
-Bonnie, kincsem...-betelt a pohár elegem lett belőle, elegem lett MINDENKIBŐL!
-Menj ki!-ordítottam,mire az édesanyám megértette hogy nem akarok vele beszélni és kiment a szobámból. Dühömben levetettem magam az ágyra és a kezemmel eltakartam az arcom. Mélyet sóhajtottam, és felültem az ágyon. Megakadt a szemem az egyik polcon. A szívem összeszorult, ahogyan megláttam a képet. Hayley és Anya mindent kivittek a szobámból, ami Luisra emlékeztetett. Ez a kép valószínűleg elkerülte a figyelmüket. Felálltam az ágyról és odacsoszogtam a polchoz. Kezembe vettem a képet és alaposabban megnéztem közelebbről. Luis keze a vállamon nyugodott, én pedig átkaroltam a derekát, miközben egymásra mosolyogtunk. Az arcunkra rá volt írva minden érzelmünk. Látszott, hogy majd' kicsattantunk a boldogságtól. A háttérben egy hatalmas karácsonyfa állt. Az első Karácsonyunk. Emlékszem, hogy a kép készítése előtt a forgatagban vettünk kalácsot és puncsot. Az volt életem egyik legjobb Karácsonya. Ahogy bevillantak a képek, Luis mosolya, nevetése, belém hasított a fájdalom. Nem tudtam szabadulni tőle. A falhoz vágtam a képet, ami hangos csörömpöléssel hullott szét darabjaira. Megfogtam egy szilánk darabot és a tenyerembe szorítottam. Kellemes érzéssel töltött el, ahogyan a vörös, meleg folyadék végigfolyt a kézfejemen és a padlóra hullott kis tócsát alkotva. Próbáltam minél erősebben szorítani, hátha valami nyomot hagy bennem. Valamit, ami látszik. Ekkor kivágódott az ajtó és Hayley lépett be rajta.