The Killer

26.rész

A bőröndömön ültem, és úgy próbáltam beletuszkolni a holmimat. Mindent betettem, amit szükségesnek véltem, így kissé sok cuccom lett...végtére is nőből vagyok. A cipzár sikeresen behúzódott, mire hatalmasat sóhajtottam, és belegondolni se mertem, hogy egyszer ezt még ki is kell pakolnom. Szuper.

-Anya!-ordítottam-készen vagy?-átléptem a hatalmas bőröndömet és átsétáltam a nappaliba, hogy megnézzem, hogy állunk a pakolással.

-Igen, beraktam mindent-nézett elégedetten maga elé. Felkaptam a kanapéról két táskát és kivonszoltam a kocsiig. Betuszkoltam a csomagtartóba, majd nagy nehezen, azt is lezártuk. A telefonomat nyomkodtam és a legutolsónak beírt számot kerestem. Amit Byron néven írtam be, mert képtelen voltam "Apa"-ként elmenteni. Rányomtam, és vártam pár másodpercet, mire felvette.

-Szia...Byron-köszöntem kínosan-itt állunk kint, telepakolt csomagtartóval, szóval...-közbevágott mielőtt befejezhettem volna.

-Hogy érted azt, hogy álltok? Kivel?

-Anyával, ő is jön velünk...

-Azt hittem haragszol rá, azért mert nem mondta el neked, hogy van egy testvéred...

-Elmesélte az egész sztorit. Azt is, amit te nyilvánvalóan elfelejtettél megemlíteni. És úgy gondolom, hogy senkire sincs okom haragudni. Mindketten azt tettétek, amit akkor a legjobbnak láttatok. Az, hogy ez így alakult, az nem a ti hibátok. De mindegy is. Anya jön és kész, mert meg akarja ismerni Tylert. Akárcsak én. Szóval ha még mindig áll a lehetőség , hogy elviszel minket akkor szívesen élnénk vele.

-Persze, hogy áll a javaslat. Elküldöm SMS-ben a címet.

-Rendben, esetleg kérhetek még tőled valamit?- a hangom erőtlen volt és félénk. Ritkán jön ki ilyen hang a torkomon.

-Bármit-a határozottsága nagyon megdöbbentett és képtelen voltam felfogni miért teszi ezt.

-Ne mond el Tylernek, hogy Anya is jön, kérlek.

-Rendben, itt várlak titeket. 

Megkerültem a taxit és beültem hátra. Bediktáltam a címet a sofőrnek. Tíz perccel később Byron kocsijába tömködtük át a cuccainkat. Ezután indultunk el a nagybetűs LAS VEGASBA. Springdale, egy viszonylag kisebb város,  itt nőttem fel. Innen körülbelül három órányi kocsiútra van Las Vegas, ami nem túl sok mégsem voltam soha Vegasban. Most már ennek is tudom az okát. Byron kitett minket a kért címen. Egy motelben szálltunk meg, ami Las Vegas egyik legsötétebb sarkában volt.  A recepción átvettük a kulcsot, és felcipeltük a rettenetesen nehéz táskákat. Összesen háromszor fordultunk, mert férfi hiányában, nem bírtuk el a bőröndöket. Késő este volt már, amikor a zuhany alatt áztattam a bőrömet. Kikecmeregtem alóla, és az ágyamba zuhantam. Anya már aludt. A táskákra néztem, amik érintetlenül hevertek a padlón. Holnap már muszáj lesz kipakolnunk, ha nem akarunk egy hétig a bőröndünkből öltözködni. Az agyam folyamatosan a holnapon kattogott, féltem és kíváncsi voltam. Reméltem, hogy nem fogok benne csalódni. Reméltem, hogy Tyler képes megbocsátani Anyának azért amit tett korábban, habár teljesen megérteném, ha nem tenné. Anya lemondott róla. És most pedig, miután valaki (más) felnevelte csak úgy visszasétál az életébe. Minden előzmény nélkül. Teljesen meg tudom érteni a helyzetét, hiszen ugyanezen mentem keresztül, amikor "Apa" hazajött. Gyűlöltem addig, amíg nem hallottam a történetet. Csak remélni tudom, hogy Tyler képes végighallgatni engem és Anyát.