The Killer

3.rész

Két hét telt el.
A rendőrök azóta sem találják Luist sem, sem bármit ami egy gyilkosságra utalhat ,amit nem nagyon értek. Amikor én ott voltam minden tele volt vérrel. A holttest és a körül minden vörös színben úszott. Hogy lehetséges, hogy nem találtak semmit? A gyilkos csak nem vitte el a holttestet. Ez teljesen ésszerűtlen lenne. Legalább is ezt mondom magamnak. Ugyanis azzal, hogy nem találták meg a holttesetet, nem kellett azonosítani, így hivatalosan nem monndhatják, hogy...meghalt. Nem tudom mivel magyarázni, azt amit az erdőben láttam. Talán csak túlságosan meg voltam ijedve. Talán nem is az ő tetoválását láttam. Talán nem is halt meg. Ebbe a hiú reménybe kapaszkodom, mert nem tudok egyebet csinálni. Megpróbáltam megbírkózni a gyásszal, de egyszerűen csak nem ment. Mindig oda lyukadtam ki, hogy felfogni sem tudom, hogy elvesztettem, és felfoghatatlanul hiányzik. Így inkább hiszek abban a szemnyi reményben. Lehet, hogy később hatalmasat fogok csalódni, de akkor nm volt lényeg, csak az számított, hogy abban a pillanatban egy kicsit jobban éreztem magam tőle. Hogy nem kell megbírkóznom a lehetetlennel, azaz elfogadnom, és feldolgoznom.
Jól tudom hogy ehhez idő kell...de akkor sem megy,majd megszakad a szívem.
Egész idő alatt az egyik barátnőmmel voltam...ő "vigyázott" rám mert az anyukám nem akart egyedül itthon hagyni ,miközben ő dolgozik. Az első hét után már könnyebb volt ez az egész. Az egyik nap reggel korán felkeltem (az első nap volt hogy egy óránál többet is tudtam aludni).
Kopogtak az ajtón aztán kinyílt és Hayley lépett be rajta,a barátnőm.
-Szia Bon!-köszönt kedvesen egy szomorú mosoly kíséretében.Minden egyes nap ugyanezzel a mosollyal lépett be az ajtómon.
-Kérlek ne hívj így- mondtam mert nagyon zavart ez a név, folyton Luisra emlékeztetett.
-Rendben,persze-láttam az arcán a meglepődöttséget ,amit nyílván arra kaptam hogy megszólaltam. Ugyanis az elmúlt héten hümmögésnél többet senki nem hallott a számból.
-Szeretnél beszélgetni velem??-kérdezte. Apró szomorú mosoly jelent meg az arcomon. Hayley általános iskola óta a legjobb barátnőm,tényleg bármit elmondhattam neki ,és ő is mindig kiöntötte a lelkét nekem. Most rajtam volt a sor.
-Szerinted van bármi esély arra hogy Luis életben van??
-Bonnie...én nem tudom mi történt akkor az erdőben...
-Láttam őt. Minden csupa vér volt rengeteg vér, életemben nem láttam annyit. De az arcát nem láttam, csak a tetkóját a karján. Meg a férfi azt mondta hogy meghalt.
-Milyen férfi??-nézett rám dülledt szemekkel.
-Aki az SMS-eket írta. Aki megölte-itt már enyhe könnyek keletkeztek a szememben.
- Inkább aludj egy kicsit, jó? Hidd el minden rendben lesz-felém hajolt és egy puszit nyomott a homlokomra.
Bárcsak Luis tette volna ugyanezt...