The Killer

12.rész

A fekete csuklyás alak óvatosan felemelte a fejét nekem meg a szívem kihagyott egy ütemet.
-Uramisten-sütöttem le a szemem hatalmas megkönnyebbüléssel. Ő volt az. A szívem megszakadt ahogy láttam az arcát. Életemben ekkora megkönnyebbülést még nem éreztem.
-Bon...-szólt lágy hangon,miközben láttam az arcán a döbbenetet-mit keresel itt?
-Hogy mit keresek itt? TE mit keresel itt? Azt hittem meghaltál!-tört ki belőlem.
-Sajnálom...-felelte,majd lassan felállt és kisietett.
-Most meg hová mész?-kérdeztem, miközben én is feltápászkodtam a székről és az ajtó felé mentem. Mire kiértem az utcára Luis eltűnt...Olyan szinten össze voltam zavarodva, hogy egyszerűen elsírtam magam. Nem bírtam tovább. Azt akartam hogy magyarázza meg ezt az egészet. Nem haragudtam rá, és dühös sem voltam. Úgy gondoltam nyomós indoka van arra hogy átvert. Javítom magam.Reméltem hogy nyomós indoka volt. Valaminek kellett lennie. Nem lehet hogy ezt az egészet ő találta ki... Hisz szeretett... Ő maga mondta.
Hirtelen azon kaptam magam hogy a kis utcában elkezdtem rohanni. Az oldalam szúrt, de nem érdekelt. Amikor odaértem a narancssárgára festett házhoz megálltam és dörömbölni kezdtem az ajtón.
-Engedj be!-ordítottam.
-Menj el!-kiálltott vissza egy mély hang, amelyért két hónapja mindent megadtam volna hogy hagy halljam mégegyszer.
-Engedj be...kérlek-a hangom sokkal lágyabb volt, mint valaha. A könnyeim kis patakot alkotva hullottak a verandára. Rengeteg idő telt el, miközben egyre zavartabbá váltam. Körülbelül fél óráig zokogtam könyörögve, amikor az ajtó hirtelen kattant egyet és kinyílt. Luis beengedett, de képtelen voltam lenyugodni.
Belenéztem a hihetetlenül kék szemébe. A könnyek továbbra is potyogtak.
Hirtelen a karjaimat a nyaka köré kulcsoltam, és mélyen beszívva az illatát magamhoz húztam. Egy hatalmas sóhaj hagyta el a számat,miközben nem tudtam betelni Luis jelenlétével.
-Ne sírj...-törölte le a könnyeimet a hüvelyk ujjával.
Körülbelül öt percig némán ácsorogtunk egymást szorongatva, várva hogy valaki megszólaljon. Végül én voltam a gyenge láncszem, nem bírtam tovább hogy ne kérdezzem meg azt, ami már heteken keresztül az álmaiban is kísértett.
-Miért csináltad?-kérdeztem rekedt hangon.
-Elmondok mindent, rendben?- reménykedtem, hogy nyomós indoka volt-Csak üljünk le.
Odamentünk az elkopott kanapéhoz és kizárólag egymást fürkészve leültünk.
-Tehát...-kezdett bele, miközben a keze az enyémhez nyúlt és óvatosan, mintha egy törékeny dolog lenne, megfogta- Nem tudom  ki áll az egész mögött. Az utóbbi heteket azzal töltöttem, hogy megtudjam ki fenyeget engem. Illetve minket. De egyszerűen nem tudom. Akkor az erdőben, akkor először fenyegetett meg azzal, hogy bántani fog téged. Azt mondta, ha nem játszom el a saját halálom, megöl téged. Nem tudom ki ez, nem tudom tényleg megölt-e volna, de nem kockáztathattam, ezzel nem. 
-A rendőrség felhívott hogy megtalálták a holttestedet...Az akkor...Ki volt?-kérdeztem hatalmas görccsel a gyomromban.
-Nemtudom. Ezt Ő intézte. Rosszul azonosították a srácot, így mindenki azt hitte hogy meghaltam. Az utcára is csak nagyon ritkán mentem ki...Például amikor láttál a kocsiból...
-Az tényleg te voltál...??-Esett le amiket mondott. Akkor a gyász még nagyon intenzívem élt bennem és anya is úgy gondolták, hogy megőrültem. Luis csak némán bólintott, mire engem megint a sírógörcs kerülgetett. Lesütöttem a szemem, majd a tenyerembe temettem az arcom, így a kezem kivettem a keze szorításából. Egy könnycsepp legördült az arcomon, és ezt követte a többi is. Vad zokogásba törtem ki de a könnyeim homályában még láttam Luis kétségbeesett arckifejezését.
-Mi lesz most?...Luis én annyira félek-zokogtam, mire Luis magához húzott és a vállába temettem az arcom.
-Minden rendben lesz idővel. Csak légy erős.
Ledőltünk a kanapéra, én még mindig a könnyeimmel küszködtem. A mellkasára hajtottam a fejem és úgy, csordultak ki a könnyeim, amit Luis a kezével, egy határozott mozdulattal letörölt. Amikor egy pillanatra abba tudtam hagyni a sírást, a szemébe néztem, és láttam hogy az ő arcán is megjelent pár könnycsepp. A tekintetünk találkozott és hirtelen az ajka az enyémre tapadt.
-Nem hagyom hogy bárki is bántson, megígérem Bonnie.