Titafiú és én 😻|BEFEJEZETT|

2.

Épp fürödni készültem, mikor megláttam, hogy Plisetsky lép be az egyik zuhanykabinba.
'Muhahaha' -gondoltam, és telefonról rácsatlakoztam a kabinokat megfigyelő kamerákra. Mákomra Yuriét tökéletrsen látni lehetett.
Olyan jól néz ki, csak ne lenne ilyen... Ilyen nemtommilyen személyisége. Isten kegyetlen.
Boldogan kukkoltam tovább az 'edzőmet'.
Esküszöm, ha görögnek született volna, nem pedig orosznak, már rég leváltották volna Zeuszt.
Minden mozdulatát rögzítettem. Ha más nem, eladom a felvézeleket Ebayen.Vaaaaaagy... Lena, már megint perverz vagy!
Egyszer csak kilépett a szálloda pizsomájában, nekem pedig nem volt időm lekapcsolódni a kameráról. Mögém lépett, megnézte a telefonomat, majd (legnagyobb megdöbbenésemre) felnevetett.
- Ez de abszurd. Itt áll előttem Oroszország egyik legjobb korisa,aki mellesleg a példaképem, és azon röhög, hogy kukkoltam -összegeztem.
- Kb. -törölte le a nevetéstől kicsordult könnyeit.
- Muszáj megérintenem a hajad -nyöszörögtem teljes transzban.
- Mivan? -ugrott hátrébb.
- A Grand Prix mellett az az álmom, hogy megérintsem... Olyan puha, mint egy kismacskának? -csoszogtam. Igen, néha átmegyek zombiba. Problem?!
- Te beteg vagy -röhögött. Egész addig, míg meg nem fogtam a fufruját. -S-segítség!
- Awh, mint a vattacukor!
- Engedj már el, vagy felbontom a szerződést!
Elhátráltam.
- Nem olyannak ismerlek, mint Victort. Ő otthagyta a szezont amiatt a Katsuki gyerek miatt, viszont te tuti, hogy indulsz a Grand Prixen -gondolkodtam hangosan.
- Igazad van, le kell győznöd engem is. Fél óra múlva legyél a helyi korcsolyapályánál. Dasvidanya! - hagyott ott.
Pár percig csak néztem utána, majd elundultam a szobámba.  Mivel bírom a hideget, korizni mindig lengén öltözök fel. Most se tettem másképp. Farmershort+kapucnis pulcsi+tornacipő kombóban várakoztam a hallban. Plisetsky úgy beöltözött, mintha az Antarktiszra mennénk.
Pár perc alatt odaértünk a koripályához.
- Nina! -kiáltottam a tulajdinosra, míg Yuri a kabátjával szerencsétlenkedett.
- Lena! Mi járatban?
- Két pár korcsolya kéne.
-  Egy 39-es és egy...
- 41-es -lépett mögém Cicafiú.
- És egy 41-es -adta oda a korikat Szergej, Nina férje.
- Szent Ég, ez Yuri Plisetsky! - visította lányuk, Irina.
- Nem igaz, mindenki így fog fogadni? -tette fel a kérdést a plafonnak Yuri. - Te nem fázol? - utalt arra, hogy már csak shortban és trikóban álltam mellette.
- Nem -vontam vállat. Az ország ezen részén a leghidegebb a levegő, már megszoktam.
Berángattam a jéghez, és minden tekintet rá szegeződött.
- Ez nem...?
- De, ez...
- YURI PLISETSKY!!!
- Yuri... -suttogtam.
- Igen?
- Szerintem fuss. Folyosó, harmadik ajtó. Ha lecsendesültek a kedélyek, bemegyek érted.
Nem szólt semmit, csak rohanni kezdett.
- Emberek! -üvöltöttem, mire mindenki rám figyelt.
- Köszönöm. Tehát Plisetsky és én edzeni próbálnánk, hogy megnyerjem nektek a Grand Prixet, viszont ha nem hagyjátok, nem tudunk! Megértettük egymást?
Bólintottak.
- Köszi! -futottam Yuri után.