Titafiú és én 😻|BEFEJEZETT|

8.

*Yuri szemszöge*

Hát én hülye vagyok! Még magamnak sem merem bevallani, de... Kötődök Lenahoz. Egyszerűen leblokkoltam.
 Mikor elmentem Lena ajtaja előtt, hüppögést hallottam. Megálltam, és fülemet az ajtóra tapasztottam.

- Tudod, Nyunyuka, nem tudom mi volt ez. De annyit tudok, hogy amint megvertem a Grand Prixen, megszakítok vele minden rohadt kapcsolatot! -kiáltotta, majd egy hangos nyávogás hallatszott. -Bocsi, Nyunyukaa~!
Eszembe jutott, hogy mintha azt mondta volna, még sosem bulizott. Ideje elvinni!
- Lena! -nyitottam be. -Elviszlek valahova.
- Jah, edzeni -mutatott a sporttáskája felé.
- Nem. Húzós napjaid voltak, megérdemelsz egy kis pihenést.
Kérdő tekintetét látva folytattam.
- Mármint... Hallottam, hogy a környéken házibulit rendeznek. Öltözz, megyünk!

*Lena szemszöge*

Miután Yuri elhagyta a szobát, öltözni kezdtem. Nyunyuka lustán ücsörgött a polcon (?), míg én felvettem egy hosszú, szürke pulcsit és egy piros farmert.
Lassan kimentem a folyosóra, ahol már várt rám.
- Gyere, hívtam egy taxit -húzott maga után. Beültetett a megérkező kocsiba, mire az ajtóhoz tapadtam. Érzékelhetően bántotta, hogy ridegen viselkedtem vele, de kit érdekel? Érezze csak Lena Lukinova haragját.
A kocsiút alig pár perc volt. Egy nagy, halványkék ház előtt álltunk meg, amiből dübörgött a zene. Azonnal felismertem az aktuális számot; Skillet - Monster.
Amíg Yuri fizetett a sofőrnek, halkan énekelgettem a számot.
- Nem is tudtam, hogy ilyen jó hangod van -dicsért meg Yuri.
- K-köszi -biccentettem.
Ahogy bementünk a házba, majdnem megsüketültem. Yurin is látszott, hogy nincs megbékélve a közel 200 decibellel, amit a hangszórók árasztottak. 
- Uuu, nézd, karaoke! -mutogattam hevesen.
- Menj, hozok valamit inni. Mit kérsz? -sóhajtott.
- Kólát -szóltam hátra, majd a lapot szorongató lány felé siettem.
- Szia. Melyik számot szeretnéd? -mosolygott.
- Hm... a Neon Trees-től megvan az Animal feldolgozása?
- Persze -firkantotta fel a nevem. - Egy sráccal leszel. Nem baj?
- Dehogy -legyintettem.
A színpadon éppen a Green Day-től a Basket Case-t énekelték.
Leültem és vártam. Mind a számot, mind Yurit. Főleg Yurit.
Elővettem a mobilomat, és ráírtam.

Lena: Hol vagy már?
Yuri: A sor van vagy két mérföld.
Lena: Ja, vágom. Siess.

Épp elraktam, mikor felkonferálták a számot (amit fent megtalálsz). Felballagtam a színpadra, ahol egy magas, vörös srác állt, kezében egy miktofonnal.
Biccentettem, majd elkezdődött a szám.
- Here we go again... -kezdtem. A szám lassan végigment, de Yuri nem volt a nézők között. Ettől kicsit elszomorodtam, főleg, mert megdicsért.
Vastaps, leintettek minket a színpadról. Elindultam a helyem felé, ám valaki befogta a számat, felkapott, és egy üres folyosóra vonszolt. Nekiszorított a falnak. Felsikítottam, hátha valaki meghallja.

*Yuri szemszöge*

Végre megvettem a kólákat, és indultam vissza Lenához... Csakhogy sehol sem volt.
Egy apró sikolyt hallottam.
~Menj hősködni, Plisetsky -szólalt meg a belső kis Yuri.
Gondoltam, nekem nyolc, és elindultam a hang irányába. Egy medveszerű vörös fiú szorított a falhoz egy lányt. Szegénynek esélye sem volt. Ám mikor észrevett, kétségbeesetten megszólalt.
- S-segíts!
Azonnal kapcsoltam, és hátbarúgtam a pasit.
- Hé, ha nem látnád, dolgom van -mordult rám.

*Lena szemszöge*

- A barátnőmmel? -sziszegte.- Azt nem hinném. És most vagy elmész, vagy a korcsolyám élével vágom el a torkodat.
Yuri eszméletlen dühösnek tűnt. Meglepődtem. A barátnőjeként említett...
-  Jóvanna, haver, nem kell ezt túlreagálni -morgott a vörös. majd füstölögve elment.
- Tch. Hímringyó -fújtatott Yuri, majd felém fordult. - Jól vagy?
Bólintottam, de nem győzte meg.
- Jól vagyok. Tényle--- -nem tudtam befejezni. Magához rántott, és megcsókolt.
A pillanat majdnem tökéletes volt. Hogy miért csak majdnem? Ekattant pár vaku.
- Ezt tolom Instára! -vihogott egy szőke csaj.
Yuri higgadtan körbenézett, majd egy szoba felé húzott. A rajongói kint maradtak. Nem kár.
- Szeretlek -mondta.
- Nem értelek. Tegnap visszautasítottál. Hülyére veszel?
- Nem -csókolt meg. Életemben nem kaptam még olyan édes csókot - tekintve, hogy eddig nem nagyon volt benne részem.
- Menjünk haza -haraptam alsó ajkamba.
- Ezt ne csináld -szólt rám, miközben a taxi számát kereste.
- Mit ne?
- Ne harapdáld a szádat.
- Miért ne?
Válaszul hevesen megcsókolt.

***

Otthon konkrétan egy kész ünnepet tartottak.
- Úúúgy tudtam, hogy ti összejöttök! -szorongatott Victor egy üveg piát.
- Sz-szerintem én felmegyek. Fáradt vagyok -motyogtam.
- Felkísérem -jött velem Yuri.
Felvágtattam a szobámhoz (Yurival a nyakamban), és már épp köszöntem volna el tőle, mikor fogta magát, és belépett.
- Itt alszok -jelentette ki makacsul.
- Nekem mindegy -sóhajtottam.
Így bebújt az ágyamba. Követtem, mire hátulról átölelte a derekam.

--------------------------------
Ha százan nem kértétek, senki sem.
Tessék, élvezzétek! 😂
És még mindig nincs vége~