Titafiú és én 😻|BEFEJEZETT|

4.

- Heeeeeeeee?! -reagáltam.
Yuri csak állt. Szerintem lepergett a szeme előtt az élete.
- Yuri... Minden oké? -lengettem meg kezem az arca előtt.
- Eh, aha...
- Nem érdekel, hogy idol vagy sem, én ebből nem kérek. -jelentettem ki.
- Figyeld csak! -mondta Katsudon, és pötyögött valamit a Slate-jén.
"Lena Lukinova utáló club.
Ez a csoport azoknak jött létre, akik tudják, hogy az a kis ribi csak kihasználja Yurit. "
Tagok száma: 1700
- A kép rólatok csak fél órája került ki...
Odaléptem Victorhoz, és vállonragadtam.
- Mosd tisztára a nevem a Grand Prixig. Bármit megteszek.
- Játszdd el, hogy Yurival együtt vagytok. Egy hónapig minimum. Utána dobhatod.
Kételkedve néztem rá.
- Mi a garancia, hogy sikerül?
- Ha nem, neked adom valamelyik érmemet -nosolygott. ENNEK AZ EMBERNEK VIRÁGSZEME VAN!
- Felőlem...
- Belemegyek -sóhajtotta Yuri.
- Hihetetlen. Két napja személyesen ismerem Oroszország legfiatalabb üdvöskéjét, és felborult az életem -gondolkodtam hangosan.
-Megbántam, hogy eljöttem Moszkvából... -nyafogott az új "pasim".
- Most egy csókot Instára! -vette elő telefonját Vic.
- M-mi? -akadtam ki. Csókról egy azó sem volt!
Egy kar elkapta a derekamat, Yuri pedig... Megcsókolt.
Nem csókoltam vissza. Nem azért, mert nem akartam, hanem mert nem tudtam.
Az első csókomat egy sztártól kaptam.
- Megvan a kép! -szólt ránk Katsudon, mire a bunkója konkrétan ellökött magától.
- Kösz. -morogtam.
- Na lássuk! Azt mondtad, meg tudod csinálni -intett a jég felé Victor.
- Ne haragudjatok, de most nem fog menni... -hátráltam. Majd hazáig futottam. Felsprinteltem a szobámba, elfordítottam a kulcsot, és leültem az ágyamra.
"Oké. Tehát a példaképem lekapott, aztán ellökött. Nem tudom, melyik fájt jobban." -gondolatmenetem végére patakzottak a könnyeim. Nem tudom, miért. Nem vagyok valami érzelmes lény.
- Áh, két újabb vendég! -hallottam anyut, ahogy elszállásolta őket.
Kicsivel később kopogtak az ajtón.
- Lena... Lena, nyitsd ki az ajtót... -hallottam Yuri édes hangját. Hallatszott, hogy nyugtatni próbál. Épp ezért klaz ajtóvelé mentem, de a zárat nem nyitottam ki.
- Mit akarsz? -dörmögtem.
- Tudod, hogy nem azért...
- Ma békénhagysz, rendben? -mordultam rá.
- De...
- Szia! -battyogtam az ágyhoz, és bedugtam a fülhallgatómat. Csak a Korn téríthet vissza ebbe a világba...
     
   *Yuri szemszöge*

Ó, hogy én milyen hülye vagyok!!!
Eljátszottam az utolsó esélyem is.
Lena különleges lány. Nem őrül meg a közelemben, hihetetlen jól korizik, és még egy cicát is megígért! Én... Megfogott benne valami. Kapok egy esélyt, hogy megcsókoljam, erre ellököm. Bár lehet az is közrejátszott, hogy nem csókolt vissza.
De mi van, ha nem tud? Áh, lehetetlen, hogy egy ilyen szép lányt ne kapott volna még le senki!
Most biztos utál...