Titafiú és én 😻|BEFEJEZETT|

3.

Kerestem Yurit. Az volt a probléma, hogy nem volz ott, ahol lennie kellett volna.
- Plisetsky! -üvöltöttem.
Semmi válasz.
-Yuri! -próbálkoztam.
Ekkor megláttam az ablakon kívülről egy szőke srácot kapucniban. Egy fekete kiscicát simogatott, olyan ':3' fejjel. Hihetetlen cuku volt.
-Awh... -nyávogtam.
-Cicicicicic!-vakargatta az állát a cicának, mire elkezdtem nyáladzani. Konkrétan nyáladzani.
Körbenézett, mire nekiugrottam egy szekrénynek. Még nézni akartam a senpaiomat, ahogy cicázik. Szinte éreztem, ahogy a torkomat cirógatja.
Észrevett.
-Ó, shit -rúgtam bele a szegény bútorba.
Bejött.
- Ööö...Megmagyarázom!-töröltem le az arcomról a nyálat.-Tudod, az a cica...
-Ugye milyen cuki volt? -vágott közbe csillogó szemekkel.
- Aha! -de nem annyira, mint te-gondoltam.
- Szeretnék egy cicát -mondta sóhajtva -De nem lehet.
-Miért? Azt ne mondd, hogy anyagiak! A versenyeken nem adnak nyereményt?
- Nem az, csak nem tudom hol tartani.
- De... Victornak is van egy kutyája, nem?
- Igaz... De nem tudom, hogy vágjak bele -biggyesztette le ajkait.
- Figyelj... Ha segítesz megnyerni a Grand Prixet, elmegyek veled cicát venni. Oké?
- Tényleg eljönnél velem? -tátotta el a száját
-Csak ha nyerek a Grand Prix-en! -figyelmeztettem.
- Nyerni fogsz. A programod már össze is állt. Feltéve, ha meg tudod csinálni.
- Előszőr talán mutasd meg!
Kézen fogva kihúzott a jégre. Keze után különös bizsergés maradt.
- Csak nézz engem -mondta határozottan.
Bólintottam.
Olyan szép volt! Kecsesen siklott a jégen, a lábát úgy emelte, mint más a villát, én pedig tátott szájjal figyeltem.
'Négyszeres leszúrt, tripla...'-gondolkodtam.
Befejezte.
-Yuri, én így nem tudom felemelni a lábam -aggodalmaskodtam.
-Ezért megyünk valami nyugisabb helyre.
'Áll valaki a hátam mögött' -gondoltam, és erőből hátralendítettem a lábam. Megfordultam
Katsuki Yuri feküdt mögőztem nemesebbik szervét fájdalva, Victor Nikiforov pedig hangosan kacagott.
-Jesszus Mária! Bocsánat, nem volt szándékos! -guggoltam le a japán srác mellé.
- Áh, semmiség -állt fel, majd visszamászott Victor ölelésébe.
Ekkor vettem észre, hogy nem csak Victor nevet. Yuri (az orosz) a hasát fogta a nevetéstől.
- Már Katsuki fehéért érdemes volt elvállalnom ezt a melót -törölgette Könnyeit, miközben mögémsiklott. Állát a fejemen támasztotta meg, mire jóleső bizsergés futott végig a gerincemen.
- Mi járatban? Nem Londonban lesz versenyetek? -hallottam Yuri hangját közelről.
- Visszamondtam. Ki nem hagytam volna a találkozást a kis barátnőddel! - vigyorgott rám Victor, mire mindketten elképedve néztünk rá.
- Nem igaz a pletyka? -mutatta fel a cikket japán Yuri.
"Nagy port kavar a népszerű orosz korcsolyás, Yuri Plisetsky új párkapcsolata.
Maga Yuri még sehová sem rakta ki, hogy lenne valakije, viszont a lent látható kéoen eléggé 'szerelmespár' hatást kelt a 15 éves Lena Lukinova társaságában."
- Na jó. Mi van?! -fakadtam ki.
- Cicuskáim -kezdte Victor -, ugye tudjátok, hogy most úgy kell viselkednetek, mint akik együtt vannak?