Extra részeg hesteg 2

395 53 26
                                    

Feszengve üldögéltem a kávézó teraszán, eljegyzési gyűrűmet forgatva. Moszkvában még a nyár is hűvös, ám régi jó szokásomat megtartva egy shortot és egy trikót viseltem.
Mikor jön már? Mindegy, addig tájékoztatlak titeket.
Nyolc éve költöztem fel Szentpétervárról Moszkvába. Yurival egy közös apartmanban élünk. Nyunyukának és Cappuchinonak három kismacskája van, akik rendszerint letépik a függönyt. Yuri ügyvédnek, én orvosnak tanulok. Itt ülök az egyetemekhez közeli Starbucks teraszán egy borítékkal.
Egy szőke fejet láttam befordulni, mire remegni kezdtem.
- Szia drágám -puszilt meg Yuri, és leült velem szembe.- Miért hívtál?
- E-el kell mondanom v-valamit... -motyogtam.
- M-mi az? -rémült meg ő is.
Remegő kézzel odaadtam neki a borítékot. Kibontotta, és elővette belőle a műanyag nyalábot, rajta két rózsaszín csíkkal.
 Elkerekedett szemekkel nézett fel rám. És eddig bírtam. Rég nem jött ki a szememből annyi könny, mint akkor.
- Tss, drágám -simogatta meg a fejem.- Egy kérdésem van.
Könnyezve kaptam fel a fejem.
- Mi lesz a gyerek neve? -mosolygott rám.
- Nem tudom. Ma délelőtt voltam dokinál. Azt mondja, még nagyon kicsi, szóval még elvetethetjük.
- Hé! Mit gondolsz, elvetetném a mi kis drágánkat?
- Nem -nyugodtam meg, és szorosan megöleltem.

* * *

- Victor, gyere -fogtam meg kisfiam kezecskéit.
- Mit csinálunk anyuci? -nézett rám nagy, zöld szemeivel. Az apjára ütött.
- Korcsolyát veszünk -pusziltam meg a kis apróságomat. Három éves.
Yuri begurult szürke kocsinkkal, és lehúzta az ablakot.
- Pattanjatok be -kacsintott rám.
Becsatoltam Victort,  és beültem előre. Hamar odaértünk a koribolthoz. Kiszálltunk, és bementünk.
- Üdvözlöm önöket -mosolygott ránk... Irina?!- Mit adhatok?
- A kisfiunk lábára szeretnénk korit -lépett mellém Yuri.
- Azonnal. Megtudhatnám a csöppség lábának méretét?
- 23-mast hord -mondtam.
A szőke lány eltűnt az egyik sarkon, majd egy másikon jött elő kezében egy pár kék korcsolyával.
Victor felpróbálta, és teljesen passzos volt neki, szóval meg is vettük.
- Köszönjük -léptem ki az üzletből.
- Viszont látásra! -köszönt a kis szőke apróságom.

-----------------------------------------
Huh. Ennyi. Ebbe a könyvbe sem kell többet írni.
Köszönöm azoknak, akik megTEKIntették a könyvet ❤
És ne feledjétek: YURIO NICE!

Titafiú és én 😻|BEFEJEZETT|Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang