Titafiú és én 😻|BEFEJEZETT|

9.

Yurival lassan két hónapja együtt vagyunk. Eszméletlen aranyos, és ha valaki akár csúnyán néz rám, leüti.
Lassacskán eltelt a szünet, így este bepakoltam.
- Én is megyek -jelentette ki párom.- Én leszek a random cserediák, vagy mi.
- Tőlem -vontam vállat. Fogta a tigris-mintás hátizsákját, és elindultunk.- Anya, elmentünk!
Az iskolám közel volt. Mi simán lesétáltuk (hah, két Grand Prix szintű koris a kisujjából kirázza a távot) a sok noob meg buszozott.
A suli előtt próbáltunk nem nagy feltűnést okozni. Már nem mintha egy átlagnál magasabb szuperhelyes híresség nem keltené fel az emberek figyelmét.
- 'Hoy, Lena! -karolt át egy haverom, Dake.  Cserediák.- Aztapicsa ez Yuri Plisetsky?!
- Igen. És ha nem veszed le a kezedet Lenaról, Yuri Plisetsky letöri -mosolygott rá a szőkeség.
- Hóóó hóóó nyugi -lépet hátrébb Dake.
- Hah, nézzétek már! Lena lefizette Plisetskyt, hogy vele töltse az időt! -kacagott esküdt ellenségem, Irina. Szőke, de nem olyan szép piszkosszőke, mint Yuri, inkább olyan mézesmázosan, mint a Barbie-babák.
- Akár hiszed, akár nem, önszántából van itt -vigyorogtam rá. Yuri átkarolta a derekam.
- Na, mivan, szellemet láttál vagy mi? -kérdezte a minket bámuló 'Irina háztartásától'.
- Na nee. A kis tehénke bepasizott! -vihogott.
Yurira néztem. Készült felrobbanni.
- Y-yuri... Ez félelmetes... -szóltam, mikor tikkelni kezdett.
- Hé szöszi! -kiáltott rá végül. Mikor felénk fordult, megcsókolt. Áh, hogy még a suliban is fotóznak minket!
Idő közben véget ért a 0. órás szünet.
Az első óra matek volt.
- Elugrok WC-re -lépett le Yuri.
- Mégis milyen élőlény akar hajnalok hajnalán a szögekkel foglalkozni? -ölelt át a legjobb barátnőm Misa.
- Hát, mi tuti nem -öleltem vissza.
- Még ha érteném is -nevetett. - Milyen volt a szünet?
- Misa, három hónapig egy barlangban kuksoltál? -vigyorogtam.
- Nem vágom...
Suttogás hallatszott a folyosóról, mikor belépett az én drága szőkém.
Fogta, és lecsapta magát mellém.
- L-lenaa... Mi a jóságos Isten nyila miatt ül a helyemen Yuri Plistetsky? -sokkolódott le Misa.
- Lena, hogyhogy nem tudja? -karolt át a kis szöszim.
- M-m-m-m-m-mivan?  -tátotta a száját barna hajú barátnőm.
- Mulivoka Misa, Bemutatom a páromat, Yuri Plisetskyt -vigyorogtam.
- Nah jó, ezt még fel kell dolgoznom... -ült hátrébb egy paddal.

* * *

Yuri biztatóan megszorította a kezem.
- Nyugi, tuti sikerülni fog -karolt át.
A Grand Prix fellépőknek fenntartott helyein ültünk. Yuri már túlvolt rajta - természetesen az első helyen állt. Tiszta ideg voltam.
- Gondolod? A tripla axelt tuti elrontom. Elesek, megdobálnak dolgokkal, utána pedig feledésbe merül a nevem. Ha valaki felhoz, csak legyinteni fognak, hogy "Áh, az a szerencsétlen, aki még az axelre sem képes?" -aggodalmaskodtam.
- Hé, Lena - fordította maga felé a fejem.- Ilyenekre ne is gondolj. Profin megy az axel, ahogy a Rittberger is. Csak hagyd, hogy a zene magávalragadjon.
- A következő versenyző Lena Lukinova! -szólt bele a műsorvezető a mikrofonba.
- It's JJ style! -csúszott le a pályáról az előttem lévő.
Felsiklottam a jégre.
~ Beszívod, kifújod. Ügyes vagy Lena, tudsz lélegezni~
A zene lassan elindult, mire siklani kezdtem. Nyolc ugrást terveztünk be, ebből hat a második felében van.
Az elsőre felkészülve lendületet vettem.
- Egy tripla leszúrt Rittberger! Hibátlan! -mondta a műsorvezető, bár alig hallottam.
Az időérzékem elhagyott, a testem magától mozgott, és már csak az tűnt fel, hogy a közönség tapsol.
- Lena Lukinova produkciója 350 pontot eredményezett, ezáltal megdöntve Yuri Plisetsky világrekordját!
Elképedve bambultam magam elé.
- Lena! -üvöltött Yuri, mire a fénysebességet megszégyenítő gyorsasággal a karjaiba siklottam.- Gyere, megyünk a tájékoztató-izére.
A tévés szereplésem gyönyörű volt. Fejemet Yuri nyakába fúrva bőgtem.
- Cssss -csitítgatott.
Megnyertem a Grand Prix-t.

* * *

*E/3 szemszöge*

A szőke fiú csendben állt síró barátnője fejét simogatva. Lábához egy nagy, krémszín macska dörgölőzött. Nem eresztett könnyeket, de belül zokogott.
A vonat sípolni kezdett, mire behelyezte fél fülhallgatóját, és egy utolsó, lágy csókot nyomott kedvese ajkaira. Fejébe húzta kék kapucniját, és átölelte a rázkódó lányt.
- Ne menj, kérlek -suttogta rekedten.
- Muszáj. De létezik Skype, távkapcsolat meg miegymás... -puszilta meg.
- Az nen ugyanaz. Mehetek veled? -csillant fel Lena szeme.
- Ezt már túltárgyaltuk. Befejezed a tanulmányaidat, utána pedig lejövök érted. Már csak két év!
- Az nagyon sok... -motyogta, majd a vonat fújtatott egyet.
- Mennem kell -lehelt egy csókot Yuri a lány arcára.- Megleszel?
- Ühüm...
- Gyere, Cappuchino -vette fel a macskát a srác, és bőröndjével a jármű felé lépkedett.
A fiatal lány megragadta pulcsija ujját, mire a szőke fiú megállt. Könnyekkel küszködve rekedten, vörös szemekkel csak ennyit mondott:
- Ne cserélj le. Kérlek...

Vége

-----------------------------------------

Uramatyám... Befejeztem. Ha van rá igény, írok még két kiegészítő részt (Macskavásárlás illetve 10 évvel később).
Mindenkinek neoncsillámmacskatekisztikus hétfő estét! 🐢