Váratlan szerelem (BEFEJEZETT)

9.

-Na ezt hallgasd-fordult felém Adam és a fejét megtámasztotta a kezével.
Miután hazaértünk ettünk , lefürödtünk és most itt fekszünk az ágyamba, pontosabban Adam ágyába és kínos történeteket mesélünk egymásnak.
-11 éves voltam és volt egy csaj a suliba akibe fülig szerelmes voltam , vagyis inkább csak tetszett . Valentinnapkor lehetett küldeni egy rózsát és egy ilyen szívalakú kis kártyát  amibe bármit bele lehetett írni . Azt írtam bele , hogy találkozzunk délután. Már izgatottan vártam aztán nem láttam sehol. Végül egy másik lány jött oda hozzám , akit nem mellesleg gyűlöltem.  Ez mind azért volt,  mert én hülye csak a lány keresztnevét írtam bele és mind a kettőjüket ugyanúgy hívtak . Nem akartam megmondani neki az igazat, mert nem szerettem volna megbántani és ezért napokig rajtam csüngött, mivel azt hitte , hogy mi járunk vagy ilyesmi. Aztán mikor megmondtam neki az igazat leöntött az egész suli előtt valami turmixal -mondta nevetve. Én is alig tudtam abba hagyni a nevetést , ahogy elképzeltem ezt az egészet.
-Te jössz-nézett rám. Miután nagy nehezen abba hagytam a nevetést én is belekezdtem.
-4.-es voltam az általánosba. Volt egy srác aki nagyon furán viselkedett velem. Szaglászta a hajam , néha követett , leveleket írógatott nekem amiket egyszer sem néztem meg, nem mertem. Egyik nap elhatároztam , hogy szólók anyuéknak . Így is tettem . Még aznap bejöttek a suliba és behívták a srác  szüleit meg persze minket is az igazgatóhoz. Mint később kiderült egyik se úgy volt mint ahogy én azt gondoltam. A hajamat nem is szaglászta  csak előre hajolt , hogy láthassa a táblát , nem követett csak ő is arra lakott és a levelek pedig csak házi feladatok voltak ugyanis ez volt a feladata-nevettem , de közben kicsit kínosan is éreztem magam az emlék felidézése miatt. Adamra néztem aki már sírt a nevetéstől , de tényleg folytak a könnyei.
-Ez a kedvencem-törölgette a szemeit.
-Jól van hagyj-mosolyogtam.
-Most jössz te-néztem rá.
Adam ahelyett , hogy belekezdett volna fölém hajolt és egyre közelebb hajolt.
-Adam mit csinálsz?-suttogtam.
-Azt amit már rég meg kellett volna tennem-hajolt még közelebb és a szája vészesen közel került az enyémhez.
-Ez nem jó ötlet-mondtam ugyanakkor én is nagyon vágytam arra , hogy megcsókoljon.
Már tényleg egy kevés hiányzott hozzá , amikor is nyílt az ajtó . Mind a ketten felkaptuk a fejünket. Kasey állt az ajtóban. Látszott rajta , hogy meglepődött. Először Adam kapott észbe és leszált rólam , majd odasétált a húgához.
-Mit csináltatok?-kapkodta köztünk a fejét.
-Semmit Kase.
-De Adam...-Adam nem hagyta , hogy befejezze, közbevágott.
-Steph szemébe bele ment valami és én csak azt néztem meg-hazudott.
-Fáj neked?-nézett rám.
-Nem , most már -mosolyogtam.
-Akkor jó , anya azt mondta , hogy beszélt valami Jeremivel aki majd hozzád jön-mutatott rám.
-Igen , tudunk róla-bólintott Adam.
-Stephanie ki az a Jeremi?-kiváncsiskodott.
Ahogy felidéztem az emlékeket a sírás kerülgetett és rájöttem , hogy fogalmam sincs mi lesz velünk ezek után.
-Kasey ezt ne most-szólt rá kissé feszülten Adam.
-A barátom-erőltettem mosolyt az arcomra.
-Most már ideje menned-kezdte el kifelé tolni az ajtón a bátyja.
-Jó megyek már-és ezzel el is tűnt.
-Ne haragudj , néha nagyon kiváncsi tud lenni -sétált vissza Adam, de most nem az ágyra ült hanem a földre.
-Semmi baj.
Egy ideig csendben voltunk, mindketten a gondolatainkba merültünk.
-Mi lesz veletek?-fordult meg és egyenesen a szemembe nézett.
-Fogalmam sincs-mondtam az igazat.
-Együtt akarsz még vele lenni?
-Adam tényleg nem tudom.
-Jó befejeztem.
És akkor megint elkezdett arcával közeledni felém. Tudtam , hogy most nem fog ránk nyitni senki és ha én nem akadályozom meg akkor megtörténik , megcsókol , de én nem akartam , túlságosan féltem a következményektől .
-Adam?-megállt.
-Igen?
-Valamit már nagyon régóta tudni szeretnék.
-Hallgatlak.
-Neked is van kockás szoknyád?-ahogy elhagyta a számát a kérdés egyből megbántam. Hogy a fenébe kérdezhettem ilyet?
Adam először furán nézett rám aztán hangos nevetésben tört ki.
-Ezt most tényleg megkérdezted?-nevetett tovább.
-Én sem hiszem el-temettem az arcom a kezembe.
A következő pillanatban kezeket éreztem a csuklómon , majd eltávolodott az arcomtól a takarás.
-Nincs kockás szoknyám-mosolyodott el amitől arcán megjelentek a gödröcskéi.
-Jó tudni.
-Tudod mit lenne még jó tudni?
-Na?
-Miért nem akarod , hogy megcsókoljalak?
-Adam van barátom.
-Az egy pöcs.
-És te te más vagy? Mi lenne azután , hogy megcsókolsz ? Megfektetnél  aztán már hozzám se szólnál?-akadtam ki.
Nem válaszolt.
-Ne ítélj el másokat , ha közben te sem vagy más-álltam fel és kimentem a szobából . Hogy hova ? Fogalmam sincs, csak minnél messzebb kerüljek tőle.
-Lehet , de nem hagynám ott a csajomat a semmi közepén egyes egyedül , pénztárca és telefon nélkül - jött utánam.
-Nem hát, mert neked nincsenek is barátnőid.
-És ha szeretnék? Ha megszeretném próbálni?
-Akkor keress egy lányt.
-Lehet , hogy már megtaláltam- vonta meg a vállát. Aztán eljutott a tudatomig, hogy mit is mondott .
-Akkor mégis miért nem vele vagy? Mi a francot csinálsz itt velem?-ordítottam rá .
-Már megyek is-üvöltötte majd elment.
Dühös voltam nagyon is. Hogy lehetek ekkora hülye? Van barátom és majdnem csókoloztam egy másik sráccal .
-Stephanie jól vagy?-jelent meg mellettem Kasey .
-Persze , minden rendben.
-Csak az előbb hallottam a veszekedéseteket.
-Ne haragudj, nem akartam kiabálni .
-Nem baj megértelek , Adam néha nagyon gonosz tud lenni.
-Most inkább én  voltam a buta .
-Ezt hogy érted?
-Rosszakat mondtam rá.
-Túléli- mosolyodott el.
-Remélem is-nevettem fel.
-Szeretnél beszélgetni?
-Nagyon is.
-Rendben úgy is szerettem volna tőled tanácsot kérni-húzott maga után egyenesen be a szobámba vagyis Adam szobájába .
Leültünk egymással szembe az ágyra és Kayes azonnal belekezdett.
-Van egy fiú.
-Te jó ég van egy fiú?-lepődtem meg . Mármint Kasey nagyon  szép a barna hajával és kék szemével , de azért nem gondoltam , hogy ezek a dolgok már 8 évesen elkezdődnek.
-Igen. Suliban együtt szoktunk lógni. Ma pedig elhívott, hogy menjek el vele és az anyukájával moziba.
-Tetszik neked a fiú?-rögtön elpirult , tehát igen.
-Igen , nagyon .
-De?
-A legjobb barátnőmnek is tetszik ráadásul nagyon régóta . Szerinted mit tegyek ?
-Szerintem mond el a barátnődnek és kérdezd meg tőle , hogy zavarná-e.
-És mi van ha mérges lesz és nem leszünk többet barátnők?
-Olyan nincs , ha igazi barát akkor örülni fog annak , hogy te boldog vagy.
-Köszönöm-ölelt meg.
Elmosolyodtam és visszaöleltem.
Nagyon sokáig beszélgettünk még mindenféléről. Végre úgy éreztem , hogy valakit érdekel, hogy mi van velem és ez jó érzés volt nagyon jó .
Míg beszélgettünk elfelejtettem Adamet és Jeremit is.
-Itt aludhatok ma?-kérdezte.
-Persze.
Pár perc múlva már mindkettőnket elnyomta az álom.

Zörgésre, nevetésre és hangos beszélgetésre keltem.
-Ad ez tutira biztonságos?-hallottam egy lány hangot az ablak felől.
-Ha nem akarod itt kint csinálni akkor mász be-ez most Adam hangja volt , bárhol felismerném.
Csak reménykedni tudtam , hogy ez az egész nem az amire gondolok .
Újabb hangok hallatszottak az ablak felől majd két puffanás és már nem csak ketten voltunk a a szobába hanem négyen.
Aztán a villany is felkapcsolódott . Kaseyvel mind a ketten felültünk az ágyban.
-Adam ki a francok ezek?-kérdezte nyávogos hangon a csaj . Szőke hosszú haja a vállára hullott , kék szemei minket vizslattak , egy mini szoknya , haspóló és magassarkú volt rajta. Közvetlen mellette pedig ott állt ő.
Ő aki pár órája még velem együtt viccelődött .
Ő aki pár órája még megakart csókolni .
Ő akitől bocsánatot akartam kérni.
És ő aki először törte össze a szívem.