Váratlan szerelem (BEFEJEZETT)

10.

*Adam*

Reggel irtó nagy fejfájásra keltem, ráadásul a saját ágyamba. Ahogy megpillantottam a mellettem fekvő lányt egyből beugrottak a tegnap este történtek.
Mérges voltam Steph miatt, azért mert nem kellek neki , ezért elmentem egy bárba ahol jól berúgtam és föl szedtem ezt a csajt.
Emlékszem Stephanie fájdalmas és egyben dühös arcára. Majd legvégül a húgom csalódott arcára.
Gratulálok Adam sikerült elérned azt a két dolgot amit a világon a legjobban el szerettél volna kerülni: megbántani Stepheniet és csalódást okozni a húgomnak.
-Ad bébi mit csinálunk ma?-kérdezte a csaj miközben a hasamat kezdte el simogatni. Levettem a kezét a hasamról , felálltam és felvettem egy alsónadrágot.
-Én a húgommal leszek, azt nem tudom , hogy te mit fogsz csinálni.
-Azt hittem , hogy a mai napot együtt töltjük-mondta kissé hisztisen.
-Rosszul hitted. Most pedig menj el.
-Hogy mi?
-Jól hallottad menj el mielőtt bárki is észre venne.
Gyorsan felöltözött majd a táskáját megfogva az ajtó felé ment.
-Dögölj meg!-mondta majd elment.
Nem telt bele tíz percbe , hogy az anyám megjelent az ajtóban.
-Adam Smith ez mégis mi a pokol volt?-kérdezte dühösen.
-Mi történt?-kérdeztem mintha semmiről se tudnék.
-Ó tudod te azt jól . Ki volt ez a lány?
-Senki.
-Igen? És akkor mit keresett nálad?
Nem válaszoltam .
-Nagyon szeretném , ha a nemi életedet házon kívül folytatnád, vagy akkor amikor nincs itthon senki-mondta dühösen.
-Rendben anya.
-De tényleg.
-Jó jó.
-Ez hihetetlen - hallottam még , halk csodálkozását miközben kiment a szobámból.
Aztán kinyílt a szemben lévő szoba ajtaja amin Stephanie épp próbált halkan kijönni, gondolom azért , hogy ne keltse fel Kaseyt.
Aztán bejött a szobámba úgy , hogy szinte tudomást sem vett rólam , majd kivett jelenlegi szekrényéből ruhát és már ment is volna ki , ha én nem kapom el a kezét.
Nagy levegőt vett majd szembe fordult velem. Nem szólalt meg így hát belekezdtem a bocsánat kérésbe.
-Ne haragudj egy barom voltam. Annyira ...-nem hagyta , hogy befejezzem közbeszólt .
-Nem haragszom-mondta nyugodtan és közömbösen, amivel nagyon feidegesített. Ennyire megbántottam vagy csak szimplán nem érdekli?
-Vagyis ami azt illeti , de haragszom.
Végre-gondoltam magamban. Akkor ezek szerint mégis érez valamit irántam.
-Amiatt amit a húgoddal tettél. A bátyja vagy felnéz rád , szeret téged és akkor azt kell hallgatnia az éjszaka közepén ahogy ép egy lánnyal dugsz?-meglepett , hogy csak úgy kimondta az utolsó szót, de most még sem tudtam ezzel foglalkozni.
Igaza volt , teljes mértékben.
-Beszéltél vele?-kérdeztem .
-Mármint rólad?
-Igen.
-Nem , próbált aludni.
-Szerinted haragszik rám?
-Nem tudom ezt vele kell megbeszélned. Most pedig ha megbocsátasz én mennék-próbálta kihúzni a kezét a szorításomból, de nem engedtem.
-Steph megmagyarázhatnám ami tegnap történt?
-Adam nem érdekel , hogy mikor kivel csinálod , nincs hozzá semmi közöm - nézett rám, de a tekintetéből nem lehetett kiolvasni semmit . Nem láttam benne semmi érzelmet .
-Most már akkor mindig ilyen leszel velem?
-Milyen?
-Ilyen flegma.
-Nem vagyok flegma.
-De az vagy.
-Nem, nem vagyok.
-Mondom , hogy az vagy.
-Jó mindegy nem érdekel, nem fogok veled ezen veszekedni. Most viszont tényleg engedj el.
-Miért?
-Mert mennem kell.
-Hova mész?-néztem rá felhúzott szemöldökkel .
-Nincs hozzá semmi közöd-húzta ki a kezeim közül a csuklóját.
Egyből utána mentem, de mivel bement a fürdőbe és magára zárta az ajtót így nem tehettem mást , minthogy megvárom őt az ajtó előtt.
30 keserves perc után végre fordult a zár és Steph lépett ki az ajtón.
Ahogy megláttam a szavam is elállt .
Egy fekete térdig érő testre simuló ruhát viselt amely kihangsúlyozta tökéletes alakját, arcán kevés smink ezzel is feltüntetve , hogy smink nélkül is szép , fülében egy ezüst fülbevaló és a haja egyenesen omlott a vállára .
Mikor újból feleszméltem már nem volt sehol. Viszont hangokat hallottam az előszoba felől így odamentem.
Épp egy fekete magassarkú cipőt vett föl.
Nem tudtam levenni róla a szemem . Életemben nem találkoztam még ilyen szép lánnyal. Jó persze eddig is feltűnt , hogy kurva jól néz ki, de most valahogy más.
-Itt fogsz állni és nézni?-kérdezte  miközben a másik cipőjét húzta fel.
-Igen-feleltem és tovább néztem .
-Nekem aztán mindegy.
Felegyenesedett aztán a vállára vette a kistaskáját és kinyitotta az ajtót .
Akkor esett le , hogy azt sem tudom , hogy hova megy.
-Hova mé...-nem tudtam befejezni , mert hihetetlenül nagy düh kerített a hatalmába , ahogy megláttam kint valakit.
-Ez meg mi a francot keres itt?-kérdeztem dühösen .
- Nem túl nehéz kitalálni -indult el a kijárat felé.
-Most tényleg elmész vele?
-Igen.
-Nem lehetsz ennyire bolond.
-Hagyj békén.
-Rendben , de engem ne hívj , hogy menjek érted , ha esteleg ott hagyna a semmi közepén.
-Ó attól nem kell felned. Inkább ott maradok egyes egyedül mint hogy felhívjalak-csapta rám az ajtót .
-Ezt nem hiszem el- morogtam majd utána mentem.
Odasétáltam hozzájuk. Steph épp ült volna be a kocsiba amikor is becsaptam előtte az ajtót. Mérgesen fordult felém.
-Mi a francot akarsz még?
-Nem mehetsz el vele-sziszegtem.
-Azt szerintem nem te fogod megmondani, hogy mit csinálhat és mit nem - jött mellénk Jeremiah  vagy ki aki eddig a kocsiban ült.
-Te utolsó szemét állat- indultam meg felé azzal a szándékkal , hogy behúzok neki egy párat, ám egy kicsi kéz a karomra fonódott.
-Adam hagyd őt békén-szólt rám Steph.
-Hagyad csak kicsim- a megszólitás miatt kibaszottul mérges lettem. Nem mondhatja azt , hogy kicsim hiszen Steph nem az övé.
Még dühösebb lettem már ha az lehetséges és megindultam újból felé. Azzal a különbséggel , hogy most nem tudott Stephanie se megállítani.
Mikor elé értem behúztam neki egyet majd még egyet . Ő sem hagyta annyiba egyből visszaütött. Ez így ment egy darabig míg végül fölé nem kerekedtem és már csak én tudtam őt ütni. Nem tudtam mit teszek a düh vezérelt.
-Ne Adam ké-érlek-hallottam meg Steph síró hangját.
Azonnal magamhoz tértem és leszálltam a srácról . Steph sírva rohant oda hozzá és egyből megölelte.
-Jól vagy?-hallottam a kérdését .
-Nem , nem vagyok jól ez egy állat - állt fel nehezen és rám mutatott.
-Én? Én vagyok az állat? Nem is tudom , hogy kihagyta ott a csaját egy ismeretlen helyen , úgy hogy nem volt nála semmi.
-Honnan a fenéből tud erről?-kérdezte idegesen a barátnőjét.
-Én hoztam el te seggfej.
-Oh , hogy most már furikázást is válalsz nem csak emberölést?
-Te idióta -indultam meg újból felé, ám Stephanie közénk állt.
-Elég .Én nem tudom , hogy mi bajotok van , de fejezzétek be -szídott le minket. Majd súgott valamit a srác fülébe aki morogva , de bólintott és beült az autóba.
-Te teljesen hülye vagy?-indult meg felém , aztán mikor elém ért bele ütött a mellkasomba egyet. Valószínűleg azt hitte , hogy fájni , fog ám nem éreztem semmit.
-Te vagy a hülye ha elmész vele.
-Jó mindegy akkor ne beszéljük meg - lépett a kocsihoz. Nem engedtem , hogy kinyissa , elkaptam a csuklóját.
-Mit szeretnél megbeszélni ?-néztem rá értetlenül .
-Azt például , hogy majdnem megöltél egy embert.
-Nem öltem volna meg, bár megérdemelte volna.
-Te nem vagy normális komolyan mondom.
-Stephanie én csak nem akarom , hogy megint összetörje a szíved-vallottam be az igazat.
-Nem ő volt az aki összetörte a szívem -suttogta. Ezt nem hiszem el van még valaki más is? És akkor leesett. Hát persze , akiről mesélt asszem Patrick a neve.
-Jó akkor Patrick ...-félbeszakított.
-Nem ő volt, csak azt hittem , de már tudom , hogy nem törhette össze a szívem , hisz nem is szerettem - leesett az állam. Tehát van még valaki?
-Ki a franc az? Basszus Steph ne vedd sértésnek , de mégis hány pasival kavartál? -most neki esett le az álla .
-Hogy lehetsz ekkora tapló?
-Ne már nem úgy értettem-próbáltam kijavítani a hibám , de valójában nagyon is úgy értettem .
-Mégis hogy lehet ezt másképp érteni?
-Nem tudom .
-Mindegy nem fontos , most mennem kell-nyitotta ki az ajtót és már épp pattant volna be, de a csuklójára fonódó ujjaim meggátolták .
-Ki volt az?
-Tessék?-nézett rám értetlenül , pedig nagyon is tudta , hogy mire gondolok.
-Ki törte össze a szíved ?
-Nem lényeges .
-Nekem igen is az-néztem mélyen azokba a gyönyörű szemekbe.
-Tényleg tudni akarod?
Nem válaszoltam csak bólintottam.
-Te.
-Mi van velem?-nem értettem , hogy mégis , hogy kerültem szóba.
-Te voltál az-ledöbbentem. Ujjaim lebomlottak a csuklójáról és ezt ő ki id használta , azonnal beült a kocsiba.
Sokkoltan álltam az úton és az egyre csak távolodó fekete autót bámultam.
Összetörtem a szívét . A rohadt életbe összetörtem annak a lánynak a szívet akit kedvelek. Ezt az egyet akartam vele kapcsolatban elkerülni , ám ez sem sikerült.
-A francba-kiáltottam fel.
Aztán eszembe jutott még valami. Stephanie azt mondta , hogy Patrick nem törte össze a szívét , mert őt nem szerette.
Tehát ha én össze tudtam akkor engem szeret vagy legalábbis szeretett?
Nem szerethetett hiszen , ő nem akarta , hogy megcsókoljam.
De a fenébe is hát barátja van persze , hogy nem akarta , hogy megcsókoljam.
-Bassza meg-üvöltöttem a hajamba tépve miközben felnéztem az égre .
Soha nem fogom megbocsátani magamnak , hogy ezt tettem vele.