Váratlan szerelem (BEFEJEZETT)

6.

-Nem lényeges-töröltem le az arcomról a könnyeimet.
-De igenis az.
-Adam kérhetek valamit?
-Persze.
-Menjünk vissza.
-Rendben.
Adam hívott egy taxit.
-Mennyi idő míg ide ér?-kérdeztem.
-Fél óra.
Egy darabig csendben álltunk . Aztán , hogy még jobb legyen a napom elkezdett esni az eső.
-Ezt nem hiszem el- dühöngtem. Pár perc alatt  csurom vizes lettem. Ráadásul még hideg is volt.
-Fázol?-fordult felém Adam.
Nem szólaltam meg csak bólintottam. Adam levette a pulcsiját ami alatt csak egy rövid ujjú volt majd felém nyújtotta.
-Adam nem kell-nem fogadhattam el mivel rajta csak egy rövid ujjú van.
-Steph nyugodtan vedd fel. Én nem fázok,már megszoktam az időjárást.
-Biztos?
-Biztos-bólintott.
Elvettem tőle a pulcsiját majd felvettem és a kapucniját is a fejemre tettem. Hihetetlenül kényelmes volt.
-Jobb már?-kérdezte.
-Igen köszönöm .
-Steph?
-Igen?
-Elmondod? - azonnal értettem , hogy mire gondol.
-Igen, de nem mondhatod el senkinek , még senki nem tudja.
-Nem fogom , megígérem .
Vettem egy mély levegőt.
-Együtt jártunk gimibe, először gyűlöltem mert egy nőcsábász , ön imádó barom volt. Aztán egyszer csak megkedveltem. Rájöttem , hogy szeretem. Aztán azt mondta , hogy ő is szeret én hülye pedig bedőltem neki. Azt mondta , hogy én más vagyok mint a többi és hát én elhittem neki. Miután több mint egy hónapja jártunk , lefeküdtünk . Nekem ő volt az első és én barom azt hittem , hogy szeret , hogy fontos vagyok neki , de miután megvoltam neki kiderült , hogy ezt az egészet csak egy rohadt fogadásból tette és ő nem is érzett irántam semmit. Amíg együtt voltunk többször is megcsalt. Azt szégyellem a legjobban , hogy olyan könnyen odadobtam magam neki. Hogy egy ilyen szemét alak vette el a szüzességem- meséltem és észre se vettem , hogy az arcomat elöntik a könnyek.
-Ne sírj , az a barom nem érdemli meg , hogy miatta sírj -mondta Adam majd átölelt. Én is átöleltem és a fejem a mellkasára hajtottam .
-Esküszöm , hogyha egyszer találkozok vele megölöm -suttogta mérgesen.
-Köszönöm.
-Mégis mit?
-Mindent. Hogy itt vagy velem, hogy végig hallgattál. Nem is tudod , hogy ez milyen fontos nekem.
Adam nem válaszolt .

                                 ......

Miután visszaértünk , Molly megkínált minket ebéddel , de én nemet mondtam . Nem ment volna le egy falat sem a torkomon. Bementem a szobámba ki készítettem a hálóm , a fehérneműm és a törölközöm. Elmentem fürödni.
Miután le fürödtem és felvettem a hálóm lefeküdtem az ágyba . Fáradt voltam , semmi mást nem akartam csak aludni. Próbáltam elaludni , de nem sikerült mivel fáztam. A radiátoron megpillantottam Adam pulcsiját ami rajtam volt. Felálltam odamentem és megnéztem , hogy megszáradt-e. Szerencsémre igen. Levettem a radiátorról majd felvettem. Igaz , hogy én is hoztam pulcsikat , de egyik se kényelmes annyira mint Adamé.
Pár perc múlva elnyomott az álom.

                                ......

A telefonom csörgése ébresztett fel. Ahogy kinyitottam a szemem több dolog is történt. Belém nyilalt a fájdalom. Mármint nem lelkileg. Hanem fájt a fejem , fáztam és hányingerem volt. Aztán megpillantottam Adamet aki az ágynak támasztott háttal ült és lehet , hogy elaludt.
-Adam-böktem meg. Egyből fel riadt és felém fordult.
-Mit csinálsz te itt?-kérdeztem miközben a telefonomért nyúltam, de ahogy elvettem már abba is hagyta a csengést.
-Csak aggódtam miattad-mondta , majd ahogy rájött , hogy mit mondott mintha megriadt volna.
-Mármint amiatt aggódtam nehogy kárt tegyél magadban-próbálta magát kimagyarázni , de csak rontott a helyzeten.
-Aj a francba tudod mit azért mondtam mert aggódom . Érdekel , hogy mi van veled még ha nem is  tudom , hogy miért-nézett a szemembe.
-Aranyos vagy - nem tudtam mást mondani. Hiszen így gondoltam.
-Jól vagy?
-Nem . Lehet , hogy beteg vagyok.
A tenyerét a homlokomra ragta, azon a helyen elkezdett bizseregni a bőröm . Nem tudom miért és ez zavart.
-Hé el a kezekkel az arcomtól a végén még pattanásos leszek.
-Akkor hozok egy lázmérőt , de szerintem lázad van-vette el a kezét majd kiment a szobából.
-Hogy mi? Beteg?-hallottam meg Molly aggódó hangját , a következő percben meg már itt volt a szobába .
-Fáj valamid?-jött rögtön oda hozzám. Megpillantottam mögötte Adamet és Kaseyt.
-Hát a fejem meg egy picit mintha hányingerem lenne.
-Kihívom az orvost-már ment volna ki , de én utána szóltam.
-Nem kell várjunk vele holnapig.
-Kicsim és ha addigra nagyobb lesz a baj?
-Nem lesz semmi.
-Rendben . De holnap mindenképp kihívom . Akár tetszik akár nem.
-Oke.
-És szólj ha kell bármi.
-Rendben köszönöm.
-Kasey menj aludni-mondta Molly majd Kasey-vel együtt kimentek a szobából.
Adam jött ismét oda az ágyhoz.
-Itt van -nyújtotta felém a lázmérőt.
-Köszi-vettem el majd a be akartam rakni a számba , de Adam megállított.
-Mit csinálsz?
-Megmérem a lázam?-kérdeztem vissza.
-De ezt a hónaljad alá kell betenni.
-És azt hogy ?
-Segítsek?
-Létszi-adtam oda neki. Adam elvette.
-Vedd le a pulcsid!
-Adam nem arról volt szó , hogy csak a lázamat méred meg?-kérdeztem nevetve.
Majd levettem a pulcsit és kicsit kellemetlenül éreztem magam mivel csak egy Calvin Klein-es sportmelltartó volt rajtam. Láttam , hogy Adam gyorsan végigmér, nehogy észre vegyem , de észrevettem.  Oda tette a hónom alá a lázmérőt.
-Egyébként az én pulcsim volt rajtad?
-Igen , ne haragudj csak...-nem hagyta , hogy befejezzem , közbevágott.
-Nem haragszom különben is neked jobban áll-kacsintott mire zavarba jöttem. Mi? Nem , nem jöhettem zavarba . Egyáltalán mi miatt?
Elkezdett sípolni a mérő ezért elvettem. Megnéztem .
-Na?
-39,4.
-Basszus az nem jó .
-Hát nem.
-Hozzak neked valamit?
-Nem kell köszi.
Egy perc csend telepedett ránk. De nem volt kínos , majd hirtelen eszembe jutott valami.
-Hé te , mikor mész?
-Hova?
-Hát a barátaiddal.
-Ja nem megyek.
-Mi? Miért nem?
-Nem hagylak itt.
-Ugyan menj csak nyugodtan.
-Nem foglak itt hagyni egyedül.
-Nem leszek egyedül itt van Molly és Kasey . Ja meg persze Simon is.
-Nincs kedvem menni.
-Adam miattam tényleg nem kell itt maradnod.
-Rendben . Akkor nem miattad , hanem magam miatt.

Ez volt az a pillanat amikor azt éreztem , hogy kezdem megkedvelni.