Váratlan szerelem (BEFEJEZETT)

4.

Miután visszaértünk Adammel a házba , meg vacsoráztunk majd megmondtam , neki hogy ma mégse tartok vele. Nyagatott egy darabig , de végül feladta. Miután elment lezuhanyosztam majd le feküdtem . 
A telefonom csengése ébresztett fel.
Álmosan ültem fel, majd a telefonomért nyúltam . Nem néztem meg , hogy ki az ugyanis a fénye elvakított.
-Szia-szól bele Jeremi.
-Szia.
-Felébresztettelek?
-Igen.
-Ne haragudj  és amiatt se,hogy felhívtalak részegen.
-Semmi baj . Most már minden oké?
-Igen azt hiszem.
-Nagyon hiányzol.
-Te is nekem.
-Ugye tudod , hogy soha nem csalnálak meg?
-Persze. Csak nem is tudom , féltékeny voltam arra a srácra , hogy veled lóghat. Hogy ott vagy vele.
-Hamarosan veled leszek.
-Tudom.  Hol voltatok?-érdeklődött .
-Csak boltba mentünk.
-És jó volt?
-Nem.
-Láttál már szoknyás férfit?
-Képzeld el hogy még egyet sem, de egyik nap be szeretnék menni a városba .
-Edinburgh-be?-kérdezte.
-Igen , fél órányira van innen.
-Jól hangzik.
-És te miket tervezel?
-A haverok hívogatnak mindenhova.
-Hogy van, Katie , Amanda és Ryan?
-Jól vannak. Szinte az összes napjukra van valami program.
-Ú az jó.
-Hiányzol nekik.
-Ők is nagyon nekem.
-Katie elakar menni hozzad .
-Hát jöjjön-nevetek fel.
-Szülinapodon már itthon leszel?
-Nem tudom. Remélem.
-Tudod kit láttam ma?
-Kit?
-Kimberly-t.
-Beszéltetek?
-Igen, kérdezte , hogy mi van veled. Meg , hogy hol vagy.
-Elmondtad neki?
-Nem, azt mondtam, hogy elutazt a családoddal.
-Köszönöm-hálálkodtam. Kimberlynek mindig is tetszett Jeremi.
Zajt hallottam az ablak felől aztán megláttam Adamet.
-Steph tudnál egy picit segíteni -jött oda hozzám.
-Ki van ott?-kérdezte Jeremi.
-Ne most-néztem Adamre  azonban ő nem mozdult.
-Stephanie - szól nekem Jeremi. A hangja alapjan  egy kissé talán ideges lett.
-Most le kell tennem , majd visszahívlak-nem várom meg , hogy válaszoljon inkább leteszem.
-Mit szeretnél?-kérdeztem kissé bosszúsan.
-Kivel beszéltél?-fürkészte a telefonom .
-Adam mit akarsz?
-Betudnád ezt kötözni?-mutatja felém a kezét ami csupa vér. Ha jól látom verekedett.
-Mi történt ?
-Semmi.
-Mivel kössem be?
-Inkább csak hozz egy kis jeget vagy borsot , valami hideget-elindulok a konyhába . Kiveszek egy borsos zacskót majd visszamegyek a szobába. Lefordítom Adam kezét majd rányomom a zacskót.
Érzem , hogy engem néz ezért inkább elengedem a kezét.
-Fogd meg-engedem el. Leülök az ágyra Adam követi a példám.
-Na elmondod mi történt ?- faggatom tovább.
-Nem történt  semmi.
-Miért nem akarod elmondani ?
-Verekedtem .
-Oke arra rájöttem , de miért ?
-Egy idióta belém kötött .
-És ezért te leütötted?
-Mondhatni.
-De egyébként jól telt az ested?
-Nagyszerűen . Neked? -csak megvontam a vállam.
-Mit csináltál?
-Aludtam meg telefonáltam.
-Kivel telefonáltal?
-Semmi közöd hozzá-feküdtem le . Majd magamra akartam húzni a takarót , de nem sikerült mivel Adam rajta ült.
-Szállj le!-szóltam rá.
-A barátnőd volt az?-minden áron meg akarta tudni , hogy kivel beszéltem , bár azt nem tudtam , hogy miért.
-Igen vele csak szállj már le a takaromról - kezdtem el lökdösni.
-Tehát nem vele.
-Adam menj már el- akadtam ki.
-Akkor a szüleiddel?
Nem válaszoltam neki . Megrugtam egy picit mire ő leesett az ágyról.
Az alkalmat kihasználva magamra húztam a takarót.
-Te most komolyan lerugtál?
-Kértem , hogy szállj le-válaszoltam.
-Legalább segítenél ?-nyújtotta felém a kezét.
-Biztos , hogy nem -fordultam el tőle a fal felé.
Hallottam , hogy feláll a földről . Kisétált a szobából. Örültem neki , hogy végre tudok aludni .
Mikor már majdnem elaludtam , hallottam , hogy nyitodik az ajtó. Megfordultam és Adamet láttam meg párnával és egy hálózsákkal a kezében.
-Mit csinálsz?
-Be van zárva a húgom szobájának az ajtaja-leteritette a földre a hálózsákot , letette a párnát majd lefeküdt.
-Nem hiszek neked.
-Akkor nézd meg.
-Azt fogom tenni -ültem fel .
Adam megvonta a vállat. Felálltam kisétáltam a szobából és odamentem Kasey ajtajához.  Megpróbáltam kinyitni , de tényleg zárva volt. Próbálkoztam még egy kicsit , aztán visszamentem.
Már épp be akartam dőlni az ágyba amikor észrevettem , hogy fekszik benne valaki.
-Adam most azonnal szállj le az ágyról! -akadtam ki. Hiszen semmi mást nem akartam csak aludni, olya nagy bűn ez?
-Na zárva volt?-kérdezte vigyorogva.
-Kérlek.
-Feküdj oda, nekem ez most kényelmes -mutatott a hálózsákra.
-Menj a fenébe - feküdtem bele a hálózsákba , majd elfordultam , hogy ne is lássam őt.
-Lekapcsolnád a lámpát? -lekapcsolta a lámpát. 
Már épp aludtam volna el amikor újból megszólalt :
-Mióta vagytok együtt a barátoddal?-nem válaszoltam .
-Ha elmondod ide engedlek.
-Aj , 1 éve-sóhajtottam .
-És , hogy hívják ?-felálltam majd odaálltam az ágya elé.
-Engedj ide.
-Oke gyere-paskolta meg mellette a helyet.
-Menj el.
-Nem fogok elmenni .
-Azt mondtad , hogy elmész ha válaszolok .
-Pontosabban azt mondtam , hogy ide engedlek.
-Borzalmas vagy -feküdtem vissza a helyemre.
-Akkor nem jössz ide?
-Biztos , hogy nem.
-Mert?
-Nem fogok olyan sráccal egy ágyba aludni akit alig két napja ismerek.
-És ha régótabb ismernénk egymást ?
-Ahj nem , nem így értettem.
-Tudom.
Egy darabig csendben maradtunk , majd felállt.
-Mit csinálsz?
-Gyere majd én alszom a földön .
-Ne mostmár jó itt.
-Na gyerünk .
-De én itt szeretnek aludni-mondom .
-Oke te akartad-mondja majd nem érzem már a talajt.
-Adam tegyél le-kezdem el ütögetni a mellkasát. Ugyanis felemelt. Csak úgy egyszerűen a karjaiba vett.
-Kérésed számomra parancs - leakart tenni az ágyra , de én nem tudom , hogy , hogy csinálta , de valahogy rám esett.
Az arcunkat milliméterek választottak csak el. Mentolos leheletét az arcomon éreztem. Tekintetünk összekapcsolódott . Ez az egész addig tartott míg én észbe nem kaptam.
-Szállj le rólam - lökdöstem és valamiért elpirultam, bár fogalmam sincs miért. Elfordultam , hogy ne lássa.  Éreztem , hogy leszáll rólam.
-Holnap jössz ugye?-kérdezte és hallottam , hogy lefekszik a földre.
-Hova?
- Megyek el két haverommal és egy csajjal.
-Holnapra mást terveztem.
-Mégis mit?
-Ami azt illeti arra gondoltam , hogy elmegyek Edinburghbe.
-És mégis mivel tervezted?
-Taxival.
-Akkor jó város nézést neked holnap .
Nem válaszoltam. Nem volt kedvem tovább beszélgetni , fáradt voltam. Behunytam a szemem majd egyből elnyomott az álom.