Váratlan szerelem (BEFEJEZETT)

8.

-Úristen Jeremi-rohantam oda hozzá majd a karjaimat a nyaka köré fontam és a lábaimat összekulcsoltam a dereka körül .
-Hiányoztál-fúrta bele a fejét a nyakamba.
-Te is nagyon-aztán hirtelen eszembe jutott.
-Akkor nem akarsz szakítani?-kérdeztem meg tőle.
-Micsoda? Miért akarnék szakítani?
-A telefonbeszélgetés ...
-Aj nem, dehogyis . Eszem ágában sincs veled szakítani.
-Akkor jó.
Az idilli pillanatot egy műköhögés szakította meg. Ó Adam tényleg.
Jeremi letett és Adamet kezdte el méregetni. Adam is ugyanígy tett.
-Jere bemutatom Adamet , Adam bemutatom Jeremit.
Nem szóltak egy szót sem és ez egy idő után kezdett kínossá válni. Ezt megelégelve megtörtem a csendet.
-Miért nem mondtad, hogy jössz?-fordultam felé.
-Azt szerettem volna, ha meglepetés lesz.
-Hát sikerült meglepned-öleltem át mosolyogva.
-Nem akarok tolakodónak tűnni , de hol fogsz aludni? Itt már nincs több hely-érdeklődött kicsit gorombán Adam.
-Kivettem egy szállodai szobát-kacsintott rám. A gyomrom egyből görcsberándult. Én erre még nem álltam készen. Mármint nem arra , hogy egy ágyban aludjunk , hanem arra a dologra. Patrick óta senkivel sem voltam.
Mintha az idegességemet Adam is észre vette volna.
-Nem viszed el őt-mondta határozottan.
-Szerintem nem te fogod ezt eldönteni.
-Anya tutira nem engedné.
-Ó, hogy Molly?-honnan tudja a nevét?
Adamnek is ez a járhatott a fejében ,mert nem válaszolt.
-Beszéltem vele-folytatta.
-Honnan tudtad...?-közbevágott.
-Anyudtól.
-Akkor is ezt szerintem Stephnek kéne eldöntenie-szólalt meg újból Adam.
-Akkor döntse el ő-fordultak mind a ketten felém.
A fenébe. Nem akartam Jeremivel menni , örültem neki , hogy itt van mindennél jobban , de nekem ez még nem megy. Ugyanakkor miattam utazott több órát. Egyszerűen koptassam le?
-Jeremivel megyek-nem volt szívem megtenni.
Adam arcára kiült a döbbenet , de csak egy kis ideig aztán mintha mi sem történt volna elsétált.
-Akkor mehetünk elég fáradt vagyok?- nézett rám.
-Persze összepakolom a cuccom.
-Rendben itt megvárlak-ült le a kanapéra.
Elindultam a jelenlegi szobámba.
Elkezdtem össze pakolni a cuccom .
Mikor ezzel is végeztem eszembe jutott , hogy nem raktam el a pipere cuccaim. Gyorsan a fürdőbe mentem. Ahogy beléptem neki ütköztem egy izmos, csupasz felsőtestnek.
Nem kellett felnéztem ahhoz , hogy tudjam ki állt ott. Éreztem, hogy az arcom vörössé változik .
-N-ne ha-ragudj - dadogtam és már mentem volna ki amikor a karomnál fogva visszarántott.
-Adam ne csináld had menjek-néztem fel rá.
Ami hiba volt, ugyanis haja vizesen, szanaszét állt , arcáról csöpögött a víz és csókolni való ajkai még jobban felduzzadtak. A francba.
Hogy nézhet ki valaki ennyire jól? Most komolyan bekéne tiltani, vagy büntetni kéne ezeket az embereket.
-Miért mész el vele?
-Ehhez semmi közöd -próbáltam kirángatni a karomat a kezei közül .
-Ne csináld ezt-nézett a szemembe.
-Adam kérlek engedj el- szegeztem a tekintetem a földre. Nem bírtam tovább állni a tekintetét.
-Steph ne menj el vele-kérlelt. Nem igazán értettem , hogy ez miért annyira fontos neki.
-Eressz el-rángattam tovább a karom.
Nem válaszolt. A következő pillanatban pedig olyan törént ami meglepett.
Adam a falhoz nyomott két karját a vállam fölé tette, hogy még véletlenül se tudjak el menni.
-Menj innen-tettem a kezem a mellkasára és közben próbáltam eltolni magamtól.
Kicsit kínos volt a szituáció ráadásul Adamen csak egy törölköző volt.
-Nem válaszoltál a kérdésemre.
-Azért megyek el vele mert több száz órát utazott , hogy velem legyen. Ezek után nem mondhatok neki nemet-akadtam ki. A fenébe nem ezt akartam neki mondani.
-Tehát nem is akarsz vele elmenni?-mosolyodott el amitől arcán megjelentek a gödröcskéi.
-Én nem ezt mondtam.
-Dehogynem .
-Nem.
-De.
-Nem.
-De.
-Najó nem fogok ezen vitatkozni . Engedj ki!
-Nem szeretném, hogy elmenj vele-nézett mélyen a szemembe.
-Adam kérlek...-nem hagyta, hogy befejezzem.
-Maradj velem.
-Mennem kell-bújtam ki a karjai alól majd gyorsan felkaptam a neszeszerem és zakatoló szívveréssel már rohantam is ki a fürdőből.
Hogy a fenébe tud belőlem ilyen reakciókat kiváltani? És én miért élvezem a közelségét. A fenébe akkora idióta vagyok. Ennek nem így kellenne lennie.
-Na meg van minden?-állt fel Jeremi , ahogy odaértem a táskámmal együtt.
-Igen , menjünk -kezdtem el felvenni a cipőm.
Aztán mikor már rajtam volt a kabátomat is gyorsan magamra kaptam , próbáltam minél előbb elmenni , hogy még véletlenül se keljen Adammel találkoznom.
-Oke , menj addig ülj be a kocsiba-nyújtotta felém a kocsikulcsot. Fogalmam sincs honnan szerzett autót , de jelenleg nem is igazán érdekelt.
Kimentem be ültem a kocsiba és a kulcsot betéve fel kapcsoltam a fűtést.
Nem sokkal később Jeremi is beült mellém.
Már egy ideje csendben utaztunk amikor is ő törte meg a csendet.
-Összevesztetek a húgoddal?-kérdése meglepett. Egyáltalán nem számítottam erre.
-Igen. Honna tudod?
-Mikor anyudat hívtam ő vette fel és mondta-vont vállat.
-Azt is elmondta , hogy miért?
-Igen és nem igazán értelek. Neki miért ne lehetne barátja?
-Jere nekem nem azzal van a bajom , hogy jár valakivel , hanem azzal , hogy kivel.
-Miért mi a baj a sráccal?
Először nem akartam neki elmondani , de aztán rájöttem , hogy tudnia kell mit miért teszek. Így hát elmeséltem neki mindent.
A beszédemet hosszas hallgatás követte, de aztán végül mégis megszólalt.
-És mi ezzel a baj?-ledöbbentem. Azt hittem, hogy nem hallok jól.
-Te egyáltalán figyeltél?
-Persze, de akkor is lefeküdtetek és ennyi nem? Most miért kell ezt túl drámázni?-éreztem , hogy a szemeimet könnyek kezdik el mardosni. Nem akartam sírni.
-Állj meg-kértem higgadtan .
-Stephanie...-kezdett el mondani valamit , de én nem engedtem , hogy befejezze.
-A ROHADT ÉLETBE AZT MONDTAM , HOGY ÁLLJ MEG- kiaáltottam rá.
Azonnal félrehúzodott és megállt.
Amilyen gyorsan csak tudtam kipattantam a kocsiból és elindultam valamerre . Nem tudtam , hogy merre megyek , csak minnél távolabb akartam lenni Jeremitől. Miért nem érti meg? Miért nem tud ő is úgy viselkedni mint Adam? Miért jár már megint a fejembe ő?
Dühös voltam mindenkire. Dühös voltam Patrickra , hogy ezt tette velem. Dühös voltam anyára , hogy ide küldött. Dühös voltam apára, hogy engedte neki. Dühös voltam a húgomra, hogy nem hallgat rám. Dühös voltam Jeremire , hogy nem ért meg. Dühös voltam Adamre amiért ilyen érzelmeket vált ki belőlem . De legfőképpen magamra voltam dühös mert azt sem tudtam , hogy hol a fenébe vagyok.
Itt álltam a semmi közepén , kísirt szemekkel, egyszál pulcsiba , telefon és pénz nélkül.
Kezdett sötétedni és én egyre jobban kezdtem pánikolni. Ha ez még nem lett volna elég az eső is elkezdett zuhogni.
-A rohadt életbe. Mond miért büntetsz engem?-kiáltottam széttárt karokkal az ég felé nézve.
Aztán hirtelen megláttam valamit a távolba . Valami világítást .
Elindultam hát arra. Közben minden egyes elhaladó autónál a szívbaj jött rám, biztos voltam benne , hogy elfognak rabolni.
Amint közeledtem megláttam , hogy egy benzin kút az. Annyira meg örültem ennek , hogy az utolsó pár lépést már futva tettem meg.
Ahogy odaértem bementem , egyenesen az eladóhoz.
-Tudok segíteni?-kérdezte a nő.
-Kölcsön tudná adni a telefonját egy picit?-reméltem , hogy igennel válaszol.
-Persze-nyújtotta felém.
A telefonba beütöttem Adam számát és már hívtam is. Hogy miért pont az övét? Ez egyszerű. Ő volt az egyetlen akinek tudtam, hisz olyan könnyű volt , hogy már elsőre megjegyzi az ember.
-Halló-hallottam meg Adam hangját a vonal túlsó végén.
-Szia Adam én vagyok az Stephanie . Eltudnál értem jönni?-kérdeztem elcsukló hangon.
-Persze hol vagy?
Elmondtam neki , majd hosszas hálálkodás után visszaadtam a telefont a nőnek .
Ahogy megláttam egy kocsit lelassítani már rohantam is kifelé. Tudtam , hogy ő az . Ezt a kocsit már többször is láttam a házuk előtt. Gondolom Mollyé.
Amint meglátott már pattant is ki a kocsiból és oda sietett hozzám, én a nyakába borulva fogadtam.
-Megölöm azt a barmot-hallottam meg a hangját.
Nem válaszoltam.
Egy idő után eltolt és a szemembe nézett.
-Üljünk be az autóba - csak bólintottam és beszálltam.
-Mi történt?-kérdezte , ahogy elindult.
-Elmondtam neki-suttogtam.
-Azt?
-Ühüm.
-És erre ő?
-Azt kérdezte , hogy miért drámazom ezt túl?-éreztem , hogy szemeimbe megint könnyek gyűlnek.
A szemem sarkából láttam , hogy Adam megszorítja a kormányt.
-És hogy kerültél ide?
-Megkértem , hogy tegyen ki.
-Ki tett?
-Igen.
-Ott hagyott a semmi közepén?-emelte fel a hangját.
-Igen , mármint nem...-beszéltem össze-vissza . Tudtam , hogyha megtudja még jobban kiakad.
-Hol van?
-Ki?
-Jeremiah vagy hogy hívják .
-Jeremi és nem tudom.
-Most komolyan Steph hol a francba van?-üvöltött rám amitől megint elsírtam magam. Egyszerűen sok volt ez nekem, túl sok.
-A picsába ne haragudj-nyúlt a kezemért majd megfogta és ujjainkat összefűzte. Érintése jól esett , kissé megnyugodtam.
Hosszas hallgatás után végül ő szólalt meg.
-Sajnálom.
-Mégis mit?
-Hogy elengedtelek.
-Nem Adam én sajnálom , hogy nem maradtam veled.