Váratlan szerelem (BEFEJEZETT)

7.

Reggel arra keltem , hogy besüt az ablakon keresztül a nap a szobába.
Egy hónapja vagyok itt , jó pontosabban még csak 3 hete , de az már lassan egy hónap. Ami azt jelenti , hogy már csak 1 hónapot kell itt lennem meg persze egy hetet , de az lényegtelen. Apukám sikeresen rátudta beszélni anyámat , hogy egy hónappal előbb hazamehessek.
A húgommal azóta a telefonbeszélgetés óta nem beszéltem ami rosszul esett. Ugyanis többször is kerestem a telefonján vagy éppen anyáékon keresztül , de egyszer sem akart velem beszélni. Féltem , pontosabban féltettem őt attól az idiótától.
Jeremivel mostanában alig beszélünk . Ami szintén kissé rosszul esik mivel ő szinte fel sem hív . Általában én hívom és van , hogy fel sem veszi.
Adammel a kapcsolatom kissé zűrös. Őszintén szólva nem tudok kiigazodni rajta. Van , hogy imádnivaló van , hogy utálni való . Igen leginkább ennyi.
-A francba már-rontott be a szobába Adam.
Na hát igen . Ennyi volt a nyugodt reggelem.
-Baj van?-ültem fel az ágyban.
-Az , hogy kurvára el fogok késni , kurvára kifognak rúgni és kurvára nem találom a fekete pólóm-válaszolta dühösen, majd elkezdett turkálni a szekrényembe.
-Most az én cuccaim közül akarsz felvenni valamit?-kérdeztem megdöbbenve.
-A fenébe már csak az kéne.
-Akkor meg? Miért turkálsz a cuccaim közt?
-Emlékszem , hogy egyik nap rajtad volt az a pólóm-kotorászott tovább .
-Pontosan , hogy is néz ki?-felém fordult.
-Pontosan úgy mint ami rajtad van-fejezte be a keresgélést.
-Ez az?-mutattam a pólóra ami éppen rajtam volt.
-Az bizony.
-Ne haragudj . Levegyem?
-Hagyjad csak. Keresek másikat-indult kifelé a szobából.
-Egyébként hol dolgozol?-megállt az ajtóban majd visszafordult.
-Honnan tudod , hogy dolgozom?
-Az előbb mondtad , hogy kifognak rúgni .
-Oh tényleg. Amúgy a Starbucksba-ment ki. Azonnal felpattantam majd utána mentem egyenesen Kasey szobájába.
-Van itt a közelbe ?-lepődtem meg. Ugyanis már 3 hete itt vagyok , de erről eddig nem tudtam . Pedig komolyan mondom , hogy öltem volna a hét minden napján egy Frappucinoért.
-Persze ,hogy van.
-Megmutatod majd?
-Eljöhetsz ma velem ha szeretnél.
-Nem is tudom -gondolkodtam . Aztán eszembe jutott valami , ami miatt tutira nem hagynám ki.
-Tudod mit elmegyek. Ki nem hagynám ahogy másoknak ugrálsz-mosolyodtam el. Adam csak meg forgatta a szemeit majd elővett egy pólót.
Kimentem a szobából be az enyémbe és felöltöztem. Majd a fürdőbe mentem ahol kivasaltam a hajam, fogat mostam és felkentem a sminkem.
Miután végeztem eltettem a pénztárcám és a telefonom majd az előszobába mentem. Ahol belebújtam a cipőmbe és a kabátomba .
Kimentem és odasétáltam a rám váró fiúhoz.
-Na hívtál már taxit?-fordultam felé.
-Taxit?-nézett rám értetlenül .
-Igen. Tudod amit az emberek azért hívnak , hogy elvigye őket különböző helyekre-magyaráztam.
-Na ne komoly?
-Bizony.
-És miért akarsz te taxival menni?
-Mert jobb mint a tömegközlekedés .
-Mer? Egyáltalán tömegközlekedtél már?
-Nem , de nem is szeretnék.
-Márpedig most fogsz.
-Na nem tuti , hogy nem.
-De , de-mielőtt még jobban ellenkezhettem volna megragadta a karomat és maga után húzott . Libabőrős lettem. Nagyon reméltem , hogy ez a hideg miatt van , nem pedig az érintésétől. De a fenébe is kit akarok átverni hisz nincs is hideg.
Arra eszméltem fel , hogy lefelé haladunk. Mégis hova a fenébe megyünk?
-Hova megyünk?
-A metróhoz.
-És a föld alá mégis miért megyünk?-Adam hirtelen megtorpant majd döbbenten felém fordult .
-Mond te tényleg ennyire hülye vagy?
-Mi? Mégis miért?
-Steph a metró a föld alatt megy-óh. És ezt nekem miért nem említette soha senki. Adam megrázta a fejét majd tovább húzott maga után .
Következőnek egy pénztárnál álltunk meg ahol vettünk nekem egy jegyet majd rohantunk is az érkező metróhoz.
Ahogy megláttam biztos voltam benne , hogy én ezzel nem fogok utazni. Tele volt emberekkel. Komolyan egy miliméter helyet sem találtam. De Adam természetesen felrángatott magával.

10 keserves perc után végre leszáltunk a metróról és végre fellélegezhettem.
-Na hogy tetszett?-mosolygott rám .
-Utáltam minden egyes másodpercét-elröhögte magát.
-Látnod kellett volna az arcodat amikor valaki véletlenül hozzád ért- utánozás képp undorodó fejet vágott.
-Hé ez nem vicces-löktem meg a vállát mire ő újból elröhögte magát.
-De nagyon is az.
-Jól van hagyjál.
-Fúj menjen már innen-változtatta meg a hangját nyávogosra.
-Bunkó - löktem meg.
-Oke befejezem-karolta át a vállam .
Úgy érzem , hogy Adammel az utóbbi időkbe közelebb kerültünk egymáshoz. Mármint kizárólag csak barátként. Persze néha szívatjuk egymást , de a barátok ezt csinálják nem?
-Steph?
-Igen?-néztem rá.
-Hallottad amit az előbb mondtam?
Ó nem figyeltem rá.
-Bocsi , de nem .
-Csak azt kérdeztem , hogy nincs -e kedved valamikor moziba menni?-vette le a karját a vállamról, ugyanis fel kellett menni a mozgólépcsőn és nem fértünk volna el egymás mellett.
Mikor eljutott a kérdése az agyamig , félve próbáltam visszautasítani.
-Adam, nem hinném , hogy ez...-közbe vágott .
-Mint barátok-tette fel védekezően a kezét.
-Oke , de én választok filmet.
-Jó rendben .
Idő közbe nem is vettem észre , hogy ideértünk.
Adam kinyitotta az ajtót , majd bement én pedig követtem.
-Megyek átöltözni addig ülj le-utasított és már el is tűnt egy ajtó mögött. .
Leültem és körülnéztem. Soha nem voltam még úgy Starbucksba , hogy nincs bent senki. De tetszett , nyugis volt.
A telefon csörgésére szinte fel ugrottam , ugyanis az egyetlen zaj volt a helyiségbe.
A képernyőre pillantva azonnal mosoly ült ki az arcomra ugyanis Jeremi neve virított rajta.
-Szia-szóltam bele vidáman.
-Helló , rég beszéltünk-igen ebbe igaza volt. Egy idő után meguntam , hogy folyton én hívom őt és akkor se mindig veszi fel, ezért feladtam.
-Igen. Mi újság van veled?
-Megvagyok-fura ez a beszélgetés, nagyon is.
-És hogy telik a szünet ?-próbáltam folytatni a beszélgetést.
-Este szeretnék veled beszélni-itt éreztem azt , hogy valami tényleg nincs rendben.
-Jere...-félbeszakított.
-Este hívlak-és ennyi kinyomta.
Már előre féltem az estétől. Hisz vajon mégis mit szeretne nekem mondani? Volt egy olyan gondolatom , hogy szakítani szeretne . Ettől máris görcsbe rándult a gyomrom.
-Chris haver ne már-hallottam meg Adam hangját. Nem néztem föl. A kezembe temettem az arcom. Érzetem , hogy valaki lehuppan mellém. Nem vettem róla tudomást.
-Szia Chris vagyok-még most se csináltam semmit. Lehet , hogy bunkó vagyok , de leszarom.
-A csajod nem túl beszédes-mondta gondolom Chris .
-Nem vagyok a csaja-mondtam, fel se nézve.
-Mi a baj?-guggolt le elém Adam és a kezeimet elvette az arcomtól.
-Semmi-néztem a szemeibe.
-Ugyan , mond el nyugodtan-kérlelt.
-Jeremi - ahogy kimondtam éreztem , hogy Adam meg feszül.
-Mit csinált az a féreg?-meglepődtem , hogy így beszél róla, hisz nem is ismeri.
-Szakítani akar-böktem ki.
-Ja hát az jó - elképedve néztem rá.
-Mármint, az borzasztó.
-Hát igen és azt sem tudom , hogy mit szúrtam el.
-Ne rágódj ezen, ő az idióta ha nem tud egy ilyen csodálatos lányt értékelni-a bókja meglepett. Ugyanakkor irtó aranyos volt , hogy igyekezett.
Átöleltem és az illata egyből megcsapott. Istenem ez az illat. Embereket lehetne vele ölni, persze nem rossz értelembe. Én rajongtam érte.
-Köszönöm-suttogtam.
-Hé Adam  nyitni kéne- elhúzódtam tőle.
-Rendben egy perc-kiáltott a pult mögött álló Chrisnek.
-Menj , nehogy kirúgjanak.
-Gyere oda velem és csinálok neked egy kávét-fogta meg a kezem .
-Oke-álltam fel majd elindultunk a pulthoz.
-Akkor hát nyissunk ki-ment az ajtóhoz Chris és kinyitotta . Majd a nyitva jelző táblát is megfordította .