Váratlan szerelem (BEFEJEZETT)

11.

*Adam*

Mióta elmentek nem tudok másra se gondolni csak , hogy mit csinálhatnak. Nem bízom abban a Jeremi gyerekben. Van egy olyan érzésem , hogy megfogja bántani Stephaniet.
Nem ő volt az aki összetörte a szívét -emlékeztet egy hang a fejemben.
A következő pillanatban csörögni kezd a telefonom amit a konyha pulton hagytam. Oda rohanok érte és reménykedek benne , hogy Steph lesz az.
Ahogy odaérek azonnal fel kapom a telefont.
-Halló ?-szóltam bele. Kis szöszmötölés a vonal másik végén majd beleszólnak .
-Adam haver mizu?-hallottam meg az egyik haverom hangját.
-Semmi különös miért hívtál?-kérdeztem kissé csalódottan .
-Hű azért ennyire ne örülj nekem-nevette el magát.
-Mond már miért hívtál!
-Jössz este?
-Hova?
-Veszünk valami piát aztán meg élvezzük a hatását-na ehhez lett volna a legjobban most kedvem , de nem tehettem meg. Nem csinálhatom meg mégegyszer ugyanazt Stephel és Kasey-vel.
-Bocs de most nem tudok.
-Haver ne csináld már.
-Nem lehet .
-Tesó ott lesz Brittany is.
-Brittany?-kérdeztem vissza ugyanis nem rémlik , hogy ki is ő.
-Tudod az a nagymellű szőke bige - és akkor beugrott.
-Akkor végképp nem megyek.
-Ki vagy te? Nem is ismerek rád.
-Rohadt idegesítő a csaj.
-Ja de könnyen meglehet fektetni ráadásul eléggé bevállalós.
-Na hát igen erről beszélek .
-Adam mi a jó büdös franc van veled? Egy hónapja még öltél volna a csajért- és akkor jöttem rá , hogy az elmúlt egy hónapban egytlen egy csajt fektettem meg. Őt is csak azért mert mérges voltam Stephaniera és lekellett valahogy vezetnem.
-Bocs , de ma tényleg nem jó -csaptam le a telefont.
Mi a franc történik velem?
-Adam leveszed létszi a müzlis dobozt ?-állt meg mellettem a húgom.
Nem válaszoltam csak felnyúltam érte , levettem és odaadtam a neki. Aztán leültem az asztalhoz és vártam , hogy a húgom is csatlakozzon . Mikor ez megtörtént bele kezdtem a bocsánatkérésbe.
-Kasey ne haragudj a...-nem hagyta , hogy befejezzem.
-Adam nem haragszom . Mindenki követ el hibákat - mosolygott rám a tányérjára fölött .
Meglepődve néztem rá. Mikor lett ő ilyen bölcs?
-De ez így akkor sem okes-fürkésztem az arcát.
-Nem tényleg nem az-helyeselt. Most akkor mi van? Értetlen arckifejezésem miatt folytatta.
-Tönkre tetted a kapcsolatod az egyetlen lánnyal aki tényleg érdeklődött irántad és tudom , hogy számodra sem közömbös-folytatta.
-Persze , hogy nem közömbös hisz a barátom.
-Biztos , hogy csak barátként tekintesz rá?
-Igen-vágtam rá túl gyorsan. Még a húgom se hitte el a válaszom. Pedig én tényleg nem akarok tőle semmit.
-Hát oke Adam-állt fel majd a mosogatóba téve a tányérját a szobájába indult.
Követtem őt.
-Adam készülnöm kell úgyhogy hagyj -próbált meg kitolni a szobájából . Sikertelenül .
-Készülni? Hova mész?
-Az egyik barátom és az anyja elvisz moziba.
-Barát? Mármint fiú?
-Igen.
-Nem szó sem lehet róla -tiltakoztam .
-Még jó hogy nem érdekel amit mondasz mivel anya megengedte-nyújtja ki rám a nyelvét.
-Mikor engedte meg?
-Reggel mikor elment megkérdeztem és megengedte.
-A fenébe túl korán kezded , túl korán-túrtam a hajamba majd ki sétáltam a szobájából egyenesen be az enyémbe .
Ledőltem az ágyra aminek Steph illata volt pontosabban virág. Annyira imádtam ezt az illatot. A telefonomat a kezembe fogtam és pörgettem. Nem tudtam eldönteni , hogy felhívjam -e vagy ne .
Végül amellett döntöttem , hogy nem hívom fel. Hisz elég hülyén venné ki magát .
A következő pillanatban azonnal felpattantam az ágyról mivel meghallottam , hogy egy kocsi gördül a házunk elé.
Kivágtam a szobám ajtaját és velem szembe a húgom is ugyanezt tette. Egymást néztük aztán egyszerre kaptuk a fejünket az ajtó irányába .
Aztán egyszerre kezdtünk el futni de én gyorsabb voltam és előbb értem az ajtóhoz . Ahogy odaértem kinyitottam és egy kis sráccal találtam szembe magam akinek a keze a levegőben maradt ,gondolom kopogni akart.
Felnézett rám és rémületet láttam a szemében.
-Szia-bújt ki mögülem a húgom .
-Szia-mosolygott rá a fiú és bele is pirult.
-Mehetünk?-kérdezte a fiú félve.
-Persze-kapta fel a húgom a kabátját és odasétált a fiúhoz. Elindult a kocsi felé ahol a fiú anyja ült .
-Szia-szaladt vissza hozzám Kasey .
Leguggoltam hozzá majd a karjaimba zártam őt.
-Vigyázz magadra-mondtam neki.
-Oke , de azért most már elengedhetnél-próbált eltolni magától. Elnevettem magam , majd felálltam .
Elszaladt és ahogy odaért a kocsihoz bepattant aztán már el is hajtottak.
Elmosolyodtam és már épp mentem volna be amikor megláttam az úton közeledni egy alakot. Túlságosan is ismerős volt az alakja és a járása. Gondolkodás nélkül kezdtem el felé menni.
Mikor meglátott megtorpant . Gyorsítottam a lépteimen úgy , hogy a végén már szinte futottam. Rossz előérzetem volt és ahogy odaértem hozzá ez be is igazolódott .
-Steph?- álltam meg előtte és még mielőtt láthattam volna az arcát a kezét elé tette és elfordult.
-Stephani minden oke?-fogtam meg mindkét csuklóját és próbáltam elhúzni a kezeit az arca elől .
-Hagyj békén-felelte .
Ahogy arca szabaddá vált megláttam könnyes vörös szemeit. Elöntött a düh.
-Mi a francot csinált már megint az a rohadék?-kérdeztem idegesen.
-Semmi közöd hozzá-próbált meg kikerülni.
-Látod mondtam , hogy ne menj el vele.
-Gratulálok Adam most már büszke lehetsz magadra , hogy te előre tudtad -rántja ki a csuklóját a kezem közül és elindul a ház felé.
-Aj ne már Stephanie ne csináld-mentem utána .
-Csak hagyj békén légyszíves.
-Akkor legalább gyere el velem este .
-Már miért mennék?
-Mert lesz pia és így el tudod felejteni azt a nyomorékot.
-Jó.
-Mit mondtál?-azt hittem , hogy rosszul hallok. Nem hittem , hogy tényleg eljön .
-Azt , hogy oke elmegyek-ment be a házba egyenesen a fürdőbe . Majd se szó se beszéd becsapta az ajtót . Nagyszerű .
Előhalásztam a zsebemből a telefonom és már hívtam is Zacket.
-Adam haver mégis meggondoltad magad?-szólt bele.
-Igen , de viszek valakit.
-Rendben akkor oda megyünk hozzátok . Egy olyan tíz perc és ott vagyunk.
-Jó szia-tettem le.
Bementem Kasey szobájába és magamra kaptam egy fekete nadrágot és egy fekete hosszú ujjú pólót .
Kimentem a szobából és egyenesen az előszobába mentem ahol Steph már a cipőjét vette. Ahogy megláttam a szavam is elállt ezen a napon már másodszorra és mindkettőször miatta.
Mélyen dekoltált vörös hosszú ujjú pólót viselt ami eléggé kiemelte  tökéletes melleit, fekete szorulós nadrággal ami meg kerek fenekeit hangsúllyozta ki és épp a fekete magassarkúját húzta a lábaira. A francba így nem jöhet el. Ha meglátja a többi fiú akkor le se fogják róla venni a szemüket.
-Így nem jöhetsz el!-szólalok meg hangosan ellentmondást nem tűrő hangon.
-Tessék?-egyenesedik fel velem szembe.
-Ne gyere ilyen ruhába.
-Mi a bajod a ruhámmal?-vonja fel az egyik szemöldökét .
-Túlságosan kihívó.
-Egyáltalán nem kihívó .
-Dehogynem és ha nem akarod , hogy a pasik rád másszanak akkor szerintem öltözz át.
-És ki mondta , hogy nem akarom?-na itt pattant el a húr . Ahogy akár csak el is képzeltem , hogy az egyik haverommal flörtöl vagy csókolozik.
-Ha nem öltözöl át nem megyünk sehova-feleltem szigorúan , már amennyire én szigorú tudok lenni. De ezek szerintem semennyire nem tudok az lenni mivel egyszerűen csak kiröhögött.
-Ne nevetess.
-Komolyan nem megyünk sehova .
-És akkor mégis mit vegyek fel?
-Egy bő nadrágot és egy pulcsit.
-Neked elment az eszed.
-Hát jó felőlem maradhatunk-indultam be a nappaliba.
-Ezt nem hiszem el - sziszegte majd elindult vissza a szobába. Utána mentem.
Amikor odaértem az ajtófélnek támaszkodva
figyeltem őt ahogy a ruhái közt kutat .
Egy idő után aztán megállt és felém fordult.
-Nem hoztam pulcsit.
-Szép próbálkozás .
-Nem Adam tényleg nem hoztam .
Sóhajtok egyet majd bemegyek Kasey szobájába és a szekrényből kiveszem az egyik fehér pulcsim.  Aztán kimegyek és a kezébe nyomom. 
-Komolyan mondom , hogy te nem vagy normális-veszi fel.
Egymás mellett indultunk el az ajtó felé.
Miután kimentünk mind a ketten , bezártam az ajtót.
A többiek még nem voltak itt ezért is találtam a legmegfelelőbbnek , hogy megpróbálom belőle ismét kihúzni , hogy mi történt.
-Stephanie-kezdtem bele.
-Ne is próbálkozz Adam-szakít félbe.
-Vége?-kérdeztem.
Nem válaszolt.
Egy hangos társaság közeledett egyenesen felénk. Tudtam, hogy ők azok.
Mindenkinek a kezében két piás üveg és egy egy cigi.
Hátul mentek a srácok és elől tipegtek a mini szoknyás lányok . Azonnal kiszúrtam közülük Brittanyt. Végig vezettem rajta a tekintetem. Rózsaszín magassarkúba volt bújtatva vékony lába, fehér miniszoknyát és rózsaszín nagyon mélyen dekoltált pólót viselt. Testéről arcára emeltem a tekintetem és kicsit sem meglepve fedeztem fel , hogy ő is engem figyel. Hosszú manikűrözött rózsaszín körmével egyenes szőke hajához ért. Szemeim megtalálták az ő kék szempárját.
A következő pillanatban már csak azt vettem észre , hogy előttem áll . Ő is gyorsan végigmért majd ahogy az arcomra vezette tekintetét fogai közé csippentette a rózsaszínra mázolt ajkát .
-Kösz a pulcsid-dobta nekem valaki oldalról.
Először tudomást sem vettem róla. Aztán leesett , hogy kinek is adtam oda . Fejemet azonnal elfordítottam az engem vizslató kék szempárról és dühösen Stephanie után mentem aki a legjobb haverom Ethan mellett sétált . Azonnal elöntött a düh.
Mikor odaértem erősen Steph karja után nyúltam majd visszarántottam egyenesen magam felé.
-Mi a francot csinálsz?-nézett rám ő is dühösen.
-Mi ez itt? - mutattam fel a pulcsim.
-Egy pulcsi-válaszolta és meghallottam a háta mögül Ethan nevetését.
-Stephanie mondtam , hogy ez maradjon rajtad.
-Nem te valójában azt mondtad , hogy nem jöhetek el ilyen ruhába. Ezért felvettem a pulcsid , tehát a pulcsidban jöttem el. De arról szó sem volt , hogy annak végig rajtam kell lennie-döbbenten  néztem rá. Igaza volt.
Kirántotta karját a kezem közül majd elindult a társaság után akik már jóval előrébb voltak mint mi.
Hátul maradtam egyedül vagyis csak azt hittem , hogy egyedül.
-Honnan ismeritek egymást?-sétált mellém Ethan.
-Anyám barátnőjének a lánya.
-És nem tudod van-e valakije?-nézett a lány után.
-Mi a francról beszélsz?-akadtam ki.
-Hé nyugi nem tudtam , hogy ő tabu-tette fel védekezésképp a kezét.
Akkor szoktuk a tabut használni egymás közt , hogyha valakinek a barátnőjéről vagy a kiszemeltjéről van szó. Ugyanis akkor a többiek nem mászhatnak rá.
-Nem is az-sóhajtottam.
-Minden oké?-nézett rám aggódva.
-Nem tudom Ethan amióta megjelent semmisem oké-ő volt az egyetlen akinek elmondtam mindent. Akiben megbíztam és akihez bármikor mehettem. Igazi barát volt .
-Hogy érted?
-Egy hónapja van itt és azóta egyetlen egy csajjal voltam . Egy csajt döntöttem meg. Érted?Ráadásul az is miatta volt. Ez nekem új és nem értem , hogy mi történik velem.
-Tetszik neked-nézett rám mosolyogva.
-Persze hogy tetszik hiszen gyönyörű . Nincs olyan srác akinek ne tetszene.
-Én nem úgy értettem .
-Akkor mégis hogyan?
-Többet érzel iránta mint barátság .
-Ne gyere te is ezzel a faszsággal.
-Mitől félsz?
-Nem félek semmitől.
-Akkor meg ?
-Nem érzem úgy , hogy ő több lehetne nekem mint egy barát.
-Hát haver akkor te jó nagy hülye vagy-ment oda ő is a többiekhez.
Ezzel véglegesen egyedül hagyva engem.
Végig egyedül sétáltam . Nem akartam senkivel sem beszélgetni egy kicsit egyedül szerettem volna lenni.
Egy idő után egy elhagyatott helyre értünk ahol megálltak és leültek a betonra.
Elővettem a zsebemből egy szál cigit majd miután meggyújtottam az ajkaim köze vettem és elkezdtem szívni .
Egy oszlopnak dőlve messziről figyeltem őket pontosabban csak egy személyt.Aki most ott ül a haverjaim között és nevetgélt . Azt a bizonyos lányt aki miatt nem vagyok önmagam. Aki iránt még én sem tudom , hogy mit is érzek pontosan.
-Jössz mersz vagy vetkőzöset játszani?-jött oda hozzám az egyik lány.
Bólintottam majd elnyomtam a cigi csikket és vele együtt oda mentünk a többiekhez . Leültem Stephanieval szembe és az arcát fürkésztem.
-Tehát a játék a következő. Pörgetünk és aki felé megáll az üveg teteje az választhat , hogy megcsinálja -e a feladatot amit mondunk neki vagy leveszi az egyik ruha darabját -ismerteti a szabályokat Zack.
Utáltam ezt a játékot akkora hülyeségnek tartottam . A fiúk kiélvezik a lányok merészségét és nagyjából ennyi. Ráadásul rajtam kívül már senki nem volt teljesen józan .
Ugyanis én nem akartam inni valamiért kötelességemnek éreztem vigyázni Stephre.
Pörgettek és az üveg egyenesen Brittany felé állt meg.
-Merek-jelentette ki egyből a lány , pedig még nem is hallotta a feladatát.
-Smárold le Adamet-adta ki a feladatot Zack. A lány felállt és felém kezdett el jönni. Én csak egy gyilkos pillantást küldtem a haverom felé. Ugyanis tudta, hogy undorodom ettől a csajtól.
Brittany nem zavartatta magát az ölembe huppanva a tarkómnál fogva közel húzta a fejemet a sajátjához majd  a hajamba túrva száját az enyémre tapasztotta.
Nem kívántam egyáltalán ezért én nem is viszonoztam. A csaj viszont nem adta fel és nyelvével már beljebb akart jutni. Én viszont nem engedtem és elhúzódtam tőle. Meglepődve nézett rám majd kiszállt az ölemből és visszaült a helyére .
A játék folytatódott tovább durvábbnál durvább feladatokkal és én nem igazán figyeltem oda , de aztán az  üveg Stephanie felé állt meg.
-Mivel te is új vagy a csapatunkban akárcsak Brittany ezért egy egyszerű feladatot kapsz-mondta Ryan.
Steph kíváncsian várta , hogy mi lesz a feladata.
-Csókolj meg egy srácot -mondta Zack.
-Ennyi? Komolyan?-mérgelődött Zoé akinek sokkal durvább feladata volt amit inkább nem is részleteznék.
Senki nem válaszolt Zoé kérdésére mindenki izgatottan figyelte Stephaniet.
Reménykedtem benne , hogy inkább leveszi az egyik ruha darabját minthogy oda megy valakihez és megcsókolja ugyanis tudtam , hogy az a valaki nem én leszek.
Ám mikor felállt és elindult Ethan felé a reményem szerte foszlott.
Leült mellé és már hajolt volna felé amikor is Ethan megszólalt.
-Szerintem ez nem a legjobb...-nem tudta befejezni mivel Steph egy csókkal belé fojtotta a szót.
Hirtelen nagyon nagy düh fogott el és csak egy nagyon pici hiányzott , hogy felálljak és lerángassam Stephet róla. Aztán meg szétverjem Ethant pedig ő nem is tehet semmiről.
Ennyi volt a pia után nyúltam és meghúztam. Az üvegnek körülbelül a felét elfogyasztottam miközben őket bámultam.
Steph Ethan hajába túrt miközben a fiú átfogta a derekát és az ölébe ültette. Ez már nem a játék része volt .
-Oke most jövök én -álltam fel , de a sok piától kicsit megszédültem és ennek következtében majdnem elestem.
Magabiztosan sétáltam oda Brittanyhoz . Majd a kezénél fogva húztam fel .Tarkójánál fogva húztam magamhoz és durván megcsókoltam. Nem volt ebben semmi érzelem csak a mérgemet akartam levezetni. Nyelvem durva táncot járt az övével együtt . A csaj felugrott rám és a lábait a csípőm köré kulcsolta. Durván beletúrtam a hajába mire felnyögött . Nem érdekelt csak el akartam felejteni Stephet meg hát az is közre játszott , hogy részeg voltam.
-Menjetek szobára-szólt oda nekünk Ryan.
Ez ébresztett rá , hogy lassan megint megteszem azt amit nem akartam ráadásul most még Steph szeme láttára.
Basszameg tényleg Stephanie itt van. Amilyen gyorsan csak tudtam húzódtam el a lánytól és egy durva mozdulattal leszedtem magamról.
Körbe fordultam tekintetemmel őt kerestem , de sehol nem láttam. A francba akkora egy idióta vagyok.
-Hol a fenébe van?-fordultam idegesen Zack felé.
-Ki?
-Stephanie.
-Leléptek-a többes számra azonnal felfigyeltem.
-Kivel ment el?
-Hát Ethannel-a harag újból a hatalmába kerített . Ha az a rohadék meg fekteti én esküszöm , hogy megölöm Ethant.
Futva indultam vissza a haza azt remélve , hogy ott lesz.
Mikor megérkeztem feldúltam az egész házat , de sehol nem volt .
-Adam mit csinálsz?-jött utánam álmosan anya.
Nem válaszoltam neki felkaptam a kocsi kulcsot és a bejárat felé indultam.
-Adam Smith te bűzlesz a piától eszedbe ne jusson kocsiba ülni .
Nem figyeltem rá kimentem az ajtón a kocsi felé.
-Ha most beülsz abba az autóba akkor esküszöm , hogy elveszem a jogsid és soha többé nem vezethetsz-üvöltött utánam.
Tudtam , hogy megteszi, de nem érdekelt,egyszerűen nem tudott érdekelni Stephanie sokkal fontosabb volt mint az a rohadt jogosítvány.
Beültem az autóba és teljes gázzal Ethanék háza felé vettem az irányt miközben folyamatosan hívogattam mindkettőjüket. Persze esélytelenül.
Mikor odaértem a házukhoz lefékeztem . A kocsit le sem állítva rohantam fel a verandájukra és a csengőt folyamatosan myomkodva vártam , hogy végre valaki ajtót nyisson.
Amikor ez megtörtént Ethan anyukájával találtam szembe magam. Hálóköntösben volt és álmos szemeit látva egyből elszégyeltem magamat.
-Jó estét Mrs. Jones elnézést , hogy ilyen későn zavarom önöket , de azt szeretném tudni , hogy Ethan itthon van-e?
-Nincs miért valami baj van?-pattant ki azonnal a szeme.
-Nem dehogyis csak kérdezni szerettem volna valamit , de akkor mindegy. Köszönöm és viszlát-fordultam meg és visszaültem a kocsiba. Idegesen a kormányra csaptam majd a fejemet rádöntöttem.
-Hol a fenébe lehetnek?-kérdeztem magamtól.
Aztán arra a döntésre jutottam , hogy felhívom a közeli szállókat .
Nem tudtam eldönteni , hogy melyik lenne a jobb . Ha valahol ott lennének vagy ha egyikbe se lennének.
Felhívtam az összeset , de sehol nem voltak.
Elindultam kocsival mindenfelé hátha megtalálom őket , de két óra kocsikázás után feladtam és hazamentem.
Leparkoltam az autót kiszálltam belőle bezártam és bementem a házba.
Lerúgtam magamról a cipőt a kocsi kulcsot a helyére tettem majd bezártam az ajtót.
Ahogy megfordultam anyám állt velem szembe kisírt szemekkel.
Megrémültem . Basszus mi a fene történhetett ?
Aztán eszembe jutott .
Mi van ha Stephanieval történt valami?
-Anya mi történt?-nyeltem le a feltörni készülő könnyeimet.
-Te bolond mit képzeltél magadról?-esett nekem .
-Anya mi történt vele?
-Kivel?-nézett rám értetlenül.
-Stephanieval-suttogtam.
-Mi történt volna?
-Nem miatta sírtál?
-Miattad te idióta. Részegen vezettél.
-Nem , már teljesen magamnál voltam-mondtam az igazat.
-Akkor is aggódtam érted-temette az arcát a kezeibe.
Odasétaltam hozzá és megöleltem.
-Soha többe ne csinálj ilyet érted?-nézett fel rám.
Válaszul csak bólintottam.
-Hova mentél?
-Steph eltűnt-hajtottam le a fejem.
-Dehogy tűnt el ott van a szobádban vagy a szobájában-ahogy ezt kimondta gondolkozás nélkül berontottam a szobámba.
Ott ült az ágyon kisírt szemekkel és ahogy meglátott azonnal felpattant.
Ahogy megláttam fellélegeztem , de egyben a düh is elöntött .
-Hol a faszban voltál?-kiáltottam rá . Egyszerűen nem tudtam tűrtöztetni magam.
-Te hol voltál ? Halálra aggódtam magam miattad.
-Ó igen? Netán te voltál az aki felkutatta miattad az egész házat ? Aki elment Ethanékhez? Aki felhívta az összes közeli szállót? Aki két órán keresztül keringett a kocsival mint egy idióta csak azért , hogy meg találjon téged?-kiabáltam torkom szakadtából .
-Mit csináltál?-nézett rám meglepődve.
-Jól hallottad ráadásul kockára tettem az életem és a jogsim is miattad .
-Mi-miért csináltad?-nézett rám szipogva látszott rajta, hogy mindjárt elsírja magát.
-Mert a kurva életbe is aggódtam miattad. Féltettelek-vallottam be őszintén . Ennyi kellett neki , elsírta magát.
-Ne haragudj én nem akartam , hogy ez történjen-nem bírtam nézni ahogy sírt. Egyszerűen fájt nekem.
-Steph kérlek ne sírj - mentem oda hozzá és a karjaimba zártam.
-Adam őszintén sajnálom annyira hülye vagyok . Ő is biztos ezért csalt meg-suttogta inkább magának mint nekem , de én jól hallottam. Szemeim azonnal kipattantak és kezeim ökölbe szorultak. Stephanie is megérezte a változást mivel elhúzódott tőlem.
-Megcsalt? Az a rohadék megcsalt?-kérdeztem ismét dühösen és az előbbi nyugalmamnak már  nyoma sem volt.
-Igen-sírta el magát újból.
-Tudod , hogy kivel?
-A legjobb barátnőmmel Adam érted? A legjobb barátnőmmel bújt ágyba és azért csalt meg mert én nem adtam meg neki azt-zokogott fel .
Azonnal odaléptem hozzá és ismét megöleltem .
Karjait a nyakam köre fonta és fejét a mellkasomra döntötte.
-Minden rendben lesz - simítottam végig a hátán.
Ujjait a nyakamról a hajamba vezette.
Lenéztem rá egyenesen az ő kék szempárjába.
Elmosolyodtam mire ő a fejemet közelebb húzta magához így az ajkaink vészesen közel kerültek egymáshoz.
Tudtam , hogy azt akarja , hogy csókoljam meg , de én egyszerűen képtelen voltam és nem tudom , hogy miért.
-Adam...-szólalt meg , de mielőtt még befejezhette volna a mondandóját leszedtem magamról a kezeit és elmentem.
Kimentem az utcára és egy szál cigaretta kíséretében sétáltam.
Tudtam, hogy megint elcsesztem köztünk mindent , de egyszerűen nem tudtam megtenni.
Lehet igaza van Ethannek . Lehet , hogy tényleg félek . Félek egy kapcsolattól olyan személlyel aki fontos nekem.
Abban az egyben viszont már biztos vagyok , hogy a húgomnak és Ethannek is igaza volt.
Többet érzek iránta mint barátság , sokkal többet.