Váratlan szerelem (BEFEJEZETT)

*Adam*

                           

-Nem lényeges -mondta és letörölte a könnyeit .
-De igenis az-érdekelt , hogy mi történt vele. Rossz volt őt így látni. Te jó ég miket beszélek én? Mióta érdekel engem , hogy mi van mással ? Persze a családomon kívül.
-Adam kérhetek valamit?-nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel. Mi a fene ütött belém? Miért gondolok ilyeneket?
-Persze.
-Menjünk vissza.
-Rendben-válaszoltam és hívtam egy taxit.
-Mennyi idő míg ide ér ?- érdeklődött.
-Fél óra.
Egy ideig nem beszéltünk . Az így is rossz hangulatra még az is rá tett , hogy elkezdett esni az eső.
-Ezt nem hiszem el-mérgelődött. A víz másodpercek alatt eláztatta mindkettőnk ruháját . Aztán arra lettem figyelmes , hogy Steph ajkai lilává válnak és elkezdett remegni.
-Fázol?-néztem rá.
Nem mondott semmit csak bólintott. Levettem a pulcsimat és felé nyújtottam .
-Adam nem kell- tudtam , hogy azért nem szeretné elvenni mert , én csak egy rövid ujjút viseltem.
-Steph nyugodtan vedd fel. Én nem fázok,már megszoktam az időjárást-hazudtam. Eléggé fáztam , de tudtam , hogy neki nagyobb szüksége van rá.
-Biztos?
-Biztos-bólintottam.
Elvette tőlem a pulcsit, felvette és a kapucniját a fejére tette. Rohadt jól állt neki. Nem tudom ugyan , hogy miért , de jó volt őt az én pulcsimban látni.
-Jobb már?-kérdeztem.
-Igen köszönöm .
-Steph?
-Igen?
-Elmondod? - érdekelt nagyon is , hogy mi történt vele.
-Igen, de nem mondhatod el senkinek , még senki nem tudja-valamiért örültem neki , hogy én leszek az első és talán az egyetlen akinek elmondja a titkát.
-Nem fogom , megígérem .
Vett egy mély levegőt, majd belekezdett .
-Együtt jártunk gimibe, először gyűlöltem mert egy nőcsábász , ön imádó barom volt. Aztán egyszer csak megkedveltem. Rájöttem , hogy szeretem. Aztán azt mondta , hogy ő is szeret én hülye pedig bedőltem neki. Azt mondta , hogy én más vagyok mint a többi és hát én elhittem neki. Miután több mint egy hónapja jártunk , lefeküdtünk . Nekem ő volt az első és én barom azt hittem , hogy szeret , hogy fontos vagyok neki , de miután megvoltam neki kiderült , hogy ezt az egészet csak egy rohadt fogadásból tette és ő nem is érzett irántam semmit. Amíg együtt voltunk többször is megcsalt. Azt szégyellem a legjobban , hogy olyan könnyen odadobtam magam neki. Hogy egy ilyen szemét alak vette el a szüzességem- mesélte és az arcán patakokban folytak le a könnyei. Ahogy elmesélte a kezem ökölbe szorult és legszívesebben beütöttem volna valakinek , leginkább annak a baromnak aki ezt művelte vele, de aztán rá kellett jönnöm , hogy én se vagyok más.
-Ne sírj , az a barom nem érdemli meg , hogy miatta sírj -mondtam majd átöleltem. Ő is átölelt és a fejét a mellkasomra hajtotta . Az a gond , hogy túl jó volt így és az se könnyített a helyzeten , hogy kurva jó illata volt.
-Esküszöm , hogyha egyszer találkozok vele megölöm -suttogtam mérgesen.
-Köszönöm.
-Mégis mit?-nem értettem.
-Mindent. Hogy itt vagy velem, hogy végig hallgattál. Nem is tudod , hogy ez milyen fontos nekem.
Jól esett , hogy ezt mondja, de a fenébe is mi a franc történik itt?

                                ........

Amikor haza értünk anyu megkínált minket kajával ,de Steph nemet mondott én azonban elfogadtam. Anya letette elém a tányért amibe szedett egy kis húslevest adott hozzá kanalat , majd leült mellém egy székre.
-Történt valami?-kérdezte.
-Mi történt volna?
-Nem is tudom. Hamar hazaértetek ráadásul ahogy láttam Stephanienak rossz kedve van.
-Nem mentünk végül el.
-Miért?
-Esett az eső és Steph nem szereti az esőt - hazudtam.
-Oh .
-Bizony-mondtam majd miután befejeztem felálltam és a mosogatóba tettem a tányért.
-Adam megbántottad?
-Nem.
-Biztos?
-Igen anya most az egyszer nem én voltam-válaszoltam kissé dühösen. Mérges voltam rá, hogy azt feltételezte , hogy én bántottam meg.  Kiviharoztam a konyhából és mielőtt még be nyitottam volna Katie szobájába eszembe jutott , hogy vajon mi lehet Stephel . Hisz mióta hazajöttünk nem is láttam . Mi van ha valami baja esett? Bár nem nagyon tudom , hogy itt mi baja lehet , de azért aggódtam miatta. A fenébe már megint, rágondolok.
Megfordultam és be nyitottam a szobámba vagyis abba ami jelenleg nem is az enyém.
Stephanie a fal felé fordulva aludt . Oda sétáltam hozzá és leültem az ágya mellé.  Majd engem is elnyomott az álom.

                              ......

Arra ébredtem fel , hogy valaki bökdös .
-Adam?-hallottam meg a hangját. A szemeim azonnal kipattantak és felé fordultam.
-Mit csinálsz te itt?-kérdezte és a telefonjáért nyúlt ami csöngött, de ahogy megfogta már abba is hagyta.
-Csak aggódtam miattad - Steph rémült arckifejezését látva elgondolkodtam azon , hogy mit is mondtam . Aztán eszembe jutott . Én barom , miért mondtam ezt?
-Mármint amiatt aggódtam nehogy kárt tegyél magadban-próbáltam menteni a helyzeten , de csak rontottam rajta.
-Aj a francba tudod mit azért mondtam mert aggódom . Érdekel , hogy mi van veled még ha nem is tudom , hogy miért-vallottam be az igazat miközben a szemébe néztem.
-Aranyos vagy - mondtam. Na hát igen aranyos az pont nem vagyok.
-Jól vagy?-érdeklődtem.
-Nem .Lehet , hogy beteg vagyok.
A tenyeremet a homlokára ragtam és igen elég meleg volt.
-Hé el a kezekkel az arcomtól a végén még pattanásos leszek.
-Akkor hozok egy lázmérőt , de szerintem lázad van-vettem el a kezemet  majd kimentem a szobából . Egyenesen anyához mentem.
-Hol van a lázmérő?- álltam meg mellette éppen nézett valamit a tévébe .
-Lázmérő?
-Igen.
-Beteg vagy?-nézett fel rám aggódva.
-Nem...-nem hagyott szóhoz jutni.
-Akkor Kasey?
-Nem.
-Úramisten Stephanie ?
-Igen .
-Hogy mi? Beteg?
-Anya igen.
Kikerült majd egyenesen berohant Steph szobájába. Hát oke kösz anya a lázmérőt.
Bementem a fürdőbe és a fiókba meg is találtam. Én is mentem a szobába .
-Adam?-hallottam meg Kasey hangját. Oda fordultam és lenéztem rá ott állt az ajtajában.
-Igen?-guggoltam le hozzá.
-Stephanie rosszul van?
-Igen .
-Mi a baja?
-Valószínűleg lázas.
-Tudok nektek segíteni valamiben?
-Nem hiszem, de aranyos vagy-pusziltam bele a hajába.
-Most mennem kell-álltam fel.
-Veled megyek.
Besétáltunk a szobába .
-Hát a fejem meg egy picit mintha hányingerem lenne.
-Kihívom az orvost-anya már ment volna ki , de Steph utána szólt.
-Nem kell várjunk vele holnapig.
-Kicsim és ha addigra nagyobb lesz a baj?
-Nem lesz semmi.
-Rendben . De holnap mindenképp kihívom . Akár tetszik akár nem.
-Oke.
-És szólj ha kell bármi.
-Rendben köszönöm.
-Kasey menj aludni-jött oda hozzánk majd Kasey-vel együtt kimentek a szobából .
Odamentem hozzá .
-Itt van-adtam oda neki.
-Köszi-vette el majd be akarta rakni a szájába . Mi a fenét csinál?
-Mit csinálsz?-néztem rá értetlenül.
-Megmérem a lázam?-kérdezett vissza furcsán.
-De ezt a hónaljad alá kell betenni.
-És azt hogy ?
-Segítsek?
-Létszi-adta oda nekem. Elvettem tőle és kicsit közelebb mentem.
-Vedd le a pulcsid!-utasítottam.
-Adam nem arról volt szó , hogy csak a lázamat méred meg?-kérdezte nevetve.Én is el mosolyodtam. Levette a pulcsit én meg gyorsan végig mértem. Rohadt jól nézett ki. Milyen lehet kevesebb ruha nélkül? Milyen lehet amikor... Na jó elég. Erre még csak gondolnom se szabad. Odaraktam a lázmérőt . Nagy nehezen el fordítottam a fejem . Biztos kellemetlen lett volna neki ha őt bámulom. Akkor vettem észre , hogy az én pulcsim volt rajta.
-Egyébként az én pulcsim volt rajtad?
-Igen , ne haragudj csak...-nem hagytam, hogy befejezze , közbevágtam.
-Nem haragszom különben is neked jobban áll-kacsintottam aztán mintha zavarba jött volna. Elmosolyodtam. A sípoló hangra eszméltem fel.
-Na ? - kérdeztem miután megnézte.
-39,4.
-Basszus az nem jó .
-Hát nem.
-Hozzak neked valamit?
-Nem kell köszi.
Egy ideig csendben voltunk aztán mintha eszébe jutott volna valami.
-Hé te , mikor mész?
-Hova?
-Hát a barátaiddal.
-Ja nem megyek- már akkor eldöntöttem ezt amikor láttam őt sírni.
-Mi? Miért nem?
-Nem hagylak itt-vele akartam lenni.
-Ugyan menj csak nyugodtan.
-Nem foglak itt hagyni egyedül.
-Nem leszek egyedül itt van Molly és Kasey . Ja meg persze Simon is-ismét elmosolyodtam.
-Nincs kedvem menni-komolyan gondoltam tényleg nem volt kedvem.
-Adam miattam tényleg nem kell itt maradnod.
-Rendben . Akkor nem miattad , hanem magam miatt. Elmosolyodott. Most éreztem azt , hogy eléggé megkedveltem.

Tudtam , hogy nem szabadna őt kedvelnem és reméltem , hogy nem kölcsönös. Megfogom bántani, legrosszabb esetben összetöröm a szívét. Egyetlen egy dologra tudtam gondolni , méghozzá arra , hogy nem akarok neki fájdalmat okozni .