Hajnali három. A sötétség úgy borult le a studiószobába mint egy szomorú lepel, ami egyre inkább átveszi a benne tartozkodó személy érzelmeit.Min Yoongi egyre ingerültebben ütögette le a billentyűket a hatalmas zongorán. A tehetetlenség dühe átjárta a testét, és ettől a tudattól csak még feszültebbé vált mint előtte. Szöveget kellett írjon egy ùj dalhoz, de az ihlet csak nem akarta megszállni az elméjét. A szobában az óra monoton kattogása törte meg a csendet ez pedig csak emlékeztette annak tulajdonosát, hogy most itt a vég, elbukott.Ő,a nagy Min Yoongi, akinek egy szöveg megírása soha nem jelentett nagy gondot most nem tud megírni, pár érzelemtől fűtött sort. Ceruzáját jobban odanyomta a papírhoz, szinte átszakítva ezzel a vékony darabocskát. Körülötte összegyűrt és félredobott papírgalacsinok és jegyzetek voltak, melyeken ott virított pár sor, esetleg egy szakasz amelyeket a művész nem titulált megfelelőnek, hogy az ő becses neve alatt váljanak ismerté. Feje erőtlenül dőlt rá a zongorára, szemeit szorosan összezárta, mintha azzal bármit is segítene vagy enyhíthetné ezt a lelki poklot amin átmegy. Mert számára az, hogy nem tud zenét kovácsolni a legkegyetlenebb poklot jelentette mind közül.
-Hyung!- dugta be a rèsnyire nyitott ajtón a fejét a maknae line legidősebb tagja -Még dolgozol??
-Szerinted mégis minek néz ki Jimin?! -szólt rá a fiatalabbra kissé durván a hyungja. Az enyhén goromba hangnemet ignorálva ment közelebb az angyallelkű egyén Sugához, és ült le mellé nesztelenül a zongoraszékre. Yoongi nem foglalkozott a hirtelen jött társasággal, inkább csak tovább ötletelt számára elfogadható mondatokon,hogy enyhítse feldúlt érzelemvilága kétségbeesését. Jimin a lehető leghalkabban vette el a fèlredobott papírokat és futatta át íriszeit a szavakon. Szívét megmelengették az olvasott sorok és egyre hevesebben mozdulva szedte össze a többi jegyzetet is.
-Hyung!- nézett csodálattal a tekintetében az idősebbre - ezek bámulatosak!! Miért nem fejezed be őket?
A kérdezett e szavak hallatára fel kapta a vizet. Mégis, hogy képzeli Jimin, hogy ezeket a sorokat ő megfelelőnek tartja? Hát ennyire tartja ő Hyungja tehetségét?!
-Jimin...ne bazd fel az agyvizem! Ezek közül egyik sem elég jó!!
A kisebb őszinte döbbenettel az arcán kémlelte a fiút, kinek e szavak elhagyták a száját. Nem tudta felfogni, hogy mi nem tetszik neki az írásaiban. Hiszen mindegyik olyan mély érzelmet közvetít! Annyi szenvedélyt és vágyat sugall az összes,hogy ha nem tudná, hogy társa soha nem volt szerelmes ezeket olvasva biztos lenne benne, hogy már százszor átélte ezt a mámorító érzést.
A percek csak teltek, Yoongi pedig már a sokadik papírt gyűrte össze mérgében. Nem értette miért nem tud egy egyszerű dalszöveget megírni, az álmosság pedig csak még nyűgösebbé tette így már egy érzelmei által kreált viharos tengerben fulldokolt, és nem tudott tenni ellene semmit. Ahogy a kisebb nézte, hogy a hyungja egyre inkább csak szenved eszébe jutott egy számára megfelelőnek tűnő ötlet amivel segíthetne csapattársán. El vett egy félredobott papírt, majd kibontva azt annak hátára fogott neki írni. Egy dalszöveget próbált megalkotni, hogy majd azt megmutatva hyungjának rájöjjön, hogy bizony az ő tehetsége az íráshoz mindent felülmúl és amit eddig alkotott az brilliáns, legyen kicsit elfogadóbb magával szemben.Mikor kész lett mosolyogva nyújtotta át a művét az idősebbnek, aki furcsállva vette át az összehajtott lapot Jimintől. Ahogy olvasta úgy lett egyre mélyebb a szemöldöke közötti ránc, ezzel bemocskolva az amúgy ártatlannak tűnő arcát.Villámokat szóró szemekkel nézett rá az előtte ülőre, aki kissé megijedt a heves válasz reakciótól. Nem erre számított az biztos.
-Jimin-ah....ez mégis mi akar lenni??!-kérdezte aránylag nyugodt, de vészjósló hangon
-Hát....gondoltam...
-Mit gondoltál, hm?! Mit Jimin?! Hogy most van időm a hülyeségeiddel foglalkozni, mikor írnom kell? Rendes szöveget nem ilyen....borzalmat amit te hánytál fel erre a papírra!!
-Én...én csak segíteni akartam-hajtotta le a fejét a kisebb. Mélybarna szemeit könnyek szúrták melyeknek sehogy sem akart utat engedni. Nem. Ő erős akart lenni mint a hyngja.
-Hát ez rohadtul nem jött össze!! Ez egy nagy szar! Mégis mit gondoltál, hogy ez majd tetszeni fog?! Pff...szánalmas!-szidta tovább Jimint rendíthetetlenül Suga. Sajnos az egèsz napos feszültség, az ihlet hiány miatt érzett düh most mind szegény ártatlan Jiminen csattant, aki csak segíteni akart. Ő soha nem kívánna rosszat a számára legkedvesebb Hyungjának. Viszont ez már neki is sok volt. Ő is ugyanazon megy keresztül mint Yoongi, ugyanazokon a megpróbáltatásokon lép tovább mint ő, ès bármennyie is szereti őt ezt nem fogja eltűrni!
-Sajnálom!! Képzeld nem esik jól, hogy így mindennek lehordasz akkor is ha a hyungom vagy, ezt még én sem tűröm el!! Én csak segíteni akartam, nem kell egyből megalázni, ès kiabálni velem!Akármennyire is vagy feszült én ezt nem érdemeltem volna meg!! Semmi rossz szándék nem vezérelt, én csak azt akartam, hogy rájöjj, hogy minden amit eddig írtál az bámulatos és legyél egy kicsit engedékenyebb magaddal-kiabálta Jimin miközben arcán szüntelenül csordogáltak a düh könnyei-mondd Yoongi....számodra mi elég jó??-suttogta a vègèt megtörten Jimin.
Hyngja szíve fájdalmasan összeszorult a kissebbik szavainak hallatán. De hisz ő ezt nem akarta!A bűntudat úgy özönlötte el lelkét mint ahogy Dongsaengje arcán folytak le gyémánt cseppek Mégis...ahogy Jimin könnyektől duzzadt arcát nézte csak egyre tudott gondolni.
-Jimin-ah-kezdte elfúló hangon, ahogy felállt a zongoraszékről és a kissebb arca felè nyújtotta a kezét, hogy megérintse azt
-te...gyönyörű vagy
Jimin csak elnyílt ajkakkal figyelte hyungját teljes döbbenettel az arcán és hagyta, hogy a másiknak a meleg tenyere letörölje a könnyeit. Mostmár nem kellenek azok ide.Rájött. Ő elég jó Min Yoonginak.
Ayyoo emberek ès űrlények akik idetévedtek! Nos bocsi, hogy sokáig nem volt rész😣e helyett amúgy egy másikat akartam kirakni, de ezt hamarabb befejeztem és gondoltam mostmár itt az ideje ,hogy újat tegyek ki és hát...ez lett az. Remélem tetszeeet😁
