Mikor reggel felkeltem újra lejátszódott bennem a tegnap éjszakai beszélgetés Jiminnel. Őszintén...volt egy kis bűntudatom, de az nem volt akkora, hogy bocsánat kérésre adjam a fejem. Legalább megmondtam neki, hogy már nem vagyok az a kisgyerek maknae mint amikor debütáltunk és nincs szükségem arra,hogy pesztráljon. Már bő fél órája nyomkodom a telefonom, mikor Rap Mon hyung felbőszült bika módjára feltépte az ajtóm.
-Maknae! Mégis mi a fészkes fenét csinálsz?! Már rég a próbán kéne legyünk mindenki rád vár!-kiabálta le a hajat is a fejemről.
Nem akartam...én tényleg nem akartam de akaratlanul is Jimin jutott eszembe, hogy azért kések el mert eddig minden reggel hyung keltett.
Eszembe jutott ahogy minden reggel rázogatva keltett majd a kezembe adta a reggelimet amit rendszerint ő készített, mert amikor korán megyünk próbálni Jin hyung sem szeret felkelni csak azért, hogy reggelit készítsen nekünk, akik amúgy tudnak maguknak is.
Megrázva a fejem vertem ki a hülye gondolatokat a fejemből. Nem gondolhatok én ilyenekre!! Elvégre én mondtam, hogy felnőtt akarok lenni és nincs szükségem a segítségére. Morogva futottam le a lépcsőn majd egy müzliszeletet lenyúlva a konyhából pattantam be a kisbuszba. Mindenkitől kaptam pár mogorva szót ,csak a szokásos amit máskor én mondok annak aki késik de most...és hibáztam. Szörnyen éreztem magam, megalázó volt a helyzet hiszen pont a tegnap mondtan, hogy felnőttem erre kevesebb mint 5 órán belül felforgatom a banda nyugalmát. Gratulálok Jungkook most aztán bizonyítottál! Aishh....
Szerintem még egy próbán sem szenvedtem annyit mint ma. Szörnyű volt az egész olyan éhes voltam , hogy kopogott a szemem, hiszen nem reggeliztem ráadásul otthon hagytam a csere cuccom így jól beleizzadtam a polómba. Vizet természetesen nem hoztam magammal így éppen csak nem haltam szomjan és mégis...ami a legjobban szúrta a szemem az Jimin volt.
Nem történt vele semmi különös , ugyanúgy viselkedett mint mindig, ugyanolyan kedves volt mindenkivel,ugyanúgy megkínálta a hyungokat a vizéből ,ugyanúgy felajánlotta a segítségét annak aki nem tudta a táncot...egyedül nekem nem. Ezelőtt mindig én voltam a figyelme középpontjában ,mindig nekem próbált segíteni és vigyázni rám...Nem is érdekel! Nincs szükségem rá!! El tudom én magamat rendezni nem kell nekem az aranyos mosolya, meg a csimpazkodása de még csak az ölelése sem hiányzik!! Nem is értem mi volt ez az elgyengülés hiszen már megőrjített a gondoskodásával...
-Mára elég lesz! Menjünk haza nem vagytok formában így felesleges kínozni-morgolódott Hoseok. Úgy látszik ezt is eltanulta Yoongitól. Szegény csak be akarta tanítani a koreot , mi meg elcsesszük az egészet ezzel a feszült aurával. Aigoo ez is Jimin hibája!
-Taehyungie! Akarsz ma velem animezni?? Beszereztem a legújabb részeit a kedvencednek!-mosolygott kedvesen legkisebb hyungomra Jimin. Hát hogyne szerezte volna! Ő az angyali mini Jiminnie aki mindenkit szeret és boldoggá tesz! Persze egy napja még engem kérdezgetett a közös programokról...a kis kétszínű dög!
Zsörtölődve és teljesen átizzadva vágódtam be a dorm ajtaján. Egész úton unatkoztam mivel a fülhallgatómat sem vittem magammal. Ilyenkor hyung mindig megosztja velem az övét majd a fejét a vállamra hajtva szundikál. A fenébe már, hogy erről is ő jut eszembe!
Ezek után más sem történt csak, hogy hyung a kis Taehyungocska minden kis kívánságát leste , bármit kiejtett a száján Jimin ott volt és konkrétan itta minden szavát. Persze ha nincs ló jó a szamár is mi?! Mikor nekem elegem lett akkor már fut máshoz , ezesetben a kis Taehyungocskájához és már őt szereti?!
