"Kopp-kopp" A kilenc éves Taehyung apró kezecskéje lágyan huppant vissza a kemény diófa ajtóról. Már lassan egy hete, hogy minden nap eljön a kis kertesházhoz jobb híreket remélve, de legalább az érzékeny kis szíve vágyának kielégítésének érdekében.
Mert az ő éltető kis szerve egyébre sem vágyott, mint az emeleti gyerekszoba ágyán, lázasan fekvő ébenfekete látványára.
Az érces ajtó kinyílt, ezzel felfedve álmai szereplőjének szülőanyját.
-Jó napot kívánok Mrs. Jeon! Kookiehoz jöttem...jobban van már??
Az anyuka apró ,de annál inkább mindenttudó mosollyal ajkai szegletében bólintott halványan, elállva az útból,hogy felengedje az emeletre a kis Taehyungot , kiért még láztól remegve is könyörgött kisfia.
Taehyung sebesen szedte apró lábait a falépcsőkön. Maga a tudat ,hogy újra a fiatalabbal lehet,beszélhet hozza és kezei között szorongathatja apró mancsát remegtető izgalommal töltötte el belsejét.
A gyerekszoba matricákkal díszített ajtaja előtt azonban lelasított. Emlékszik még együtt ragasztották fel azokat a kisebb hatodik születésnapján...
Táskájából heves mozdulatokkal kezdte előkotorni a kis nyúl plüsst és a kézzel írt rövid , de annál több jelentést hordozó levelet. Minden este leírta a kissé helytelen, és néhol nehezen olvasható írásával,hogy mi történt aznap , így a gyengélkedő kis bajtársa nem marad le semmiről , s mikor majd meggyógyúl maradéktalanul folytathatják együtt töltött napjaikat ott, ahol abbahagyták. Bár a kis Jungkookie még nem tud olvasni , az anyukája örömmel felolvassa neki ezeket a kis leveleket, ha cserébe mindig láthatja azt a felhőtlen mosolyt kisfia arcán.
Arcán a szokásos vigyorral nyitott be Taehyung a kis Jungkookie szobájába. A láztól fűtött kisfiú orcái vörösrózsaként virágzottak, melyet most egy bágyadt de annál boldogabb mosoly díszített , amit csakis Taehyungnak szánt.
-Jungkookie! Nézd mit hoztam!- telepedett le a beteg ágyára Taehyung, miközben előpakolta a plüssjátékot.
-Bun-bun..-motyogott örömittasan Jungkook ahogy apró kezei közé fogta a rózsaszín nyulat.
-Igen és nézd-kapta elő a már hetedik levelet is az idősebb.-Újra írtam neked. Majd kérd meg anyukádat,hogy olvassa el neked -tette az éjjeliszekrényen fekvő kupac legtetejére a levelet. Lágyan mosolyogva nézte ahogy Kookie örömmel szorongatja kis testéhez Bun-bunt miközben csillogó ám már lassan lecsukódó szemekkel nézte az előtte állót.
-Köszönöm Taehyung!-ásította el -álmos vagyok...-motyogta félig zárt íriszekkel
-Aludj csak-vette tenyerei közé Kookie kezecskéjét.
-De ne menj el! Maradj velem...mire felkelek ne tűnj el!-szorította meg maradék erejéből Taehyung kezét.
-Nem fogok. Ígérem. Vigyázok az álmaidra kis Kookie nyuszim-hintett lágy csókot a kézfejére , mire ő apró, nyugodt mosollyal a szája sarkában elaludt.
Köszönöm , hogy elolvastad! ^,^
Remélem tetszett! Mit szóltok ehhez a gyerekkorban játszódó történethez?? Tetszett vagy inkább hanyagoljam?? :')
Mégegyszer köszönöm! ♡
