Mennyi közös van bennem és a cigarettában. Mindketten pillanatnyi mámort ígérünk, és bódító az ízünk, de túl gyorsan kiégünk és elfogyunk. Noha az elején én is, a cigaretta is élvezetesek vagyunk, a rossz utóízen kívül semmi sem marad utánunk. Talán csak a terjengő bűz és bűntudat.
A hűvös, ködös reggel sok emléket hagyott felszínre törni. Unott pillantással engedtem ki kezeim közül a csikket hagyva hogy elvesszen a ködben majd földet érjen. Vissza húzódtam az ablakból majd becsukva azt indultam öltözni.
Amíg lesz iskola, mindig lesz olyan is, aki bekattan tőle.
***
Igazából ezt a napot is úgy terveztem mint a többit...játszom a nagy menőt megdöngetek valakit a suli mosdójában majd mint aki jól végezte dolgát végig alszom az órákat és lelépek a haverokkal.
Igen így töltöm a napjaim és be kell valljam nem bánom.
Azonban ahogy beértem a termembe valami nem stimmelt. A helyemen egy ismeretlen fiú ült,zavart pózban miközben a többiek körbe állták és faggatták. Laza vigyorral sétáltam oda majd két kézzel csaptam rá az ÉN padomra.
Szembe találtam magam egy megszeppent kissé ijedt ártatlan pillantással.
Hófehehér bőre,telt vöröses ajkakkal párosult. Azonban ezzel ellentétben szemei akár egy játék mackónak. 2 fekete gomb.
Szarkasztikus mosolyra húzódtak ajkaim. Kis husi...
-Figyelj törpe. Taka arébb!
Utasítottam egy laza biccentéssel.
Ahogy láttam azonban a "törpe" megnevezés nem volt az ínyére
-Én ilyennek születtem...neked mi a mentséged?
Kérdezte morogva,mire a többiek szét széledtek ő pedig át cucolt az előttem lévő üres helyre.
-Vigyázz, mert megakad a torkodon a szád.
Röhögtem fel majd levágódtam a helyemre. Nem nagyon hatott meg a kemény beszólása ha így akar játszani,játszunk így.
Az asztalra könyökölve elégedett vigyorral nyársaltam fel pillantásommal.
Azonban beléptek a haverjaim is a terembe. Ahogy megpillantották a kis apróságot előttem azonnal basztatni kezdték. Sóhajtva néztem ahogy pöckölgetik és gúnyolódnak a jó kisfiús kinézetén.
Bárcsak az ártatlanság is kapna annyi védelmet, mint a bűn...
De nem tulajdonítottam sok figyelmet a dolognak. Hagytam. Ez az egész azonban abba maradt amikor belépett a tanár. Pár perc nem telt bele,ki is hívta a kölyköt hogy mutatkozzon be.
Kezét tördelve szólalt meg :
-Jeon Jungkook vagyok 16 éves. Anyával költöztem a városba. Örülök a találkozásnak! Hadarta el majd kissé meghajolt. A tanárnő el volt ájulva hogy micsoda "érték" érkezett az osztályba. Azonban ezzel csak Jeon ellen uszított pár fiút az osztályból.
Hogy mi van velem?
Ohó...a reggeli kis ugatásáért csúnyán ellesz vele bánva.
Az óra szerencsére egész gyorsan véget ért -igen aludtam.
Ásítva tápászkodtam fel majd az épp szünetre induló Jungkook-ot beérve léptem elé hogy kezdetét vegye a csesztetés.
De nem ment. Játék mackó szemei megteltek könnyekkel amiket erősen próbált vissza fogni. Kezeivel gyorsan kimorzsolta azokat majd kikerült.
Felhúzott szemöldökkel nyúltam utána és ragadtam meg pólóját így vissza rántva magam mellé.
-Nyuga van cicám. Nem mondtam hogy elmehetsz.
Mondtam flegmán és lassan elengedtem felsőjét.
-Nem vagyok a csicskád hogy az engedélyedre várjak..csak most jöttem ide!
Förmedt rám mire én elröhögtem magam.Szegény nem tudja hogy itt én diktálom a szabályokat.
-Jeon Jungkook. Mostantól a csicskám vagy. Az enyém Kim Taehyungé. Azt kérek tőled amit akarok,neked egy szavad sem lehet. Ha pedig bárkinek szólsz...
Imitálva húztam el kezem torkom előtt. Nem vicceltem egy életre tönkre tehetem.
-Bármit...? Kérdezte felpillantva rám,remegő ajkakkal. Látom kezdi felfogni kiparancsol ebben a tetüfészekben. Elvigyorodtam.
-Pontosan...bármit.
Megragadtam vállait majd neki lökve őt a falnak élveztem a látványt.
Gyenge.
Úgy játszadozom vele ahogy akarok.
Szeretem ezt az érzést. A felsőbrendűség mámorító érzését. Bele túrtam barna tincseibe majd azzal a lendülettel rántottam hátra fejét kényszerítve hogy rám nézzen.
-Hagyj békén...hadd legyek boldog...
Nyöszörögte fájdalommal hangjában mire homlokom az övéhez érintettem.
Boldog mi...? Nevetséges! Mi emberek kergetjük a boldogságot. Én is ezt tettem...de összetörtem. Megtörtek az évek,tönkre tettek és ezzé változtattak.
De megtaláltam a boldogságom...basztatom az ilyen kis köcsögöket mint Ő. ÉN MEGTEHETEM! Eszelős mosollyal engedtem el Jeon-t majd ott hagytam ugyanis becsöngettek. De nem az órára mentem. Felkaptam cuccom majd elhagytam az iskola területét.
Felzaklatott ez a pöcs...
Jungkook ha 1 óra alatt ennyire kihoztad belőlem az állatot mit fogok csinálni ha még vissza is beszélsz? Biztos vagyok benne hogy nem ennyire könnyű eset...
Ilyen gondolatokkal értem haza.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
{Remélem tetszet! A 2. fejezetben Jungkook szemszögéből olvashatjátok a történéseket ^^}
