~ B Ű N és Á R T A T L A N S Á G ~

4 fejezet

~Jeon Jungkook szemszöge~

Az erőmből csak annyira tellett, hogy kicsit csendesítsem a zokogásomat - de csak visszatartani bírtam, abbahagyni nem. A könnyeim továbbra is ömlöttek. Hiába kerestem, sehol nem találtam a lelkemben azt a csapot, amivel szabályozhatnám az áradásukat.

Remegve bámultam rá és igyekeztem összeszedni gondolataim.

Taehyung lassan ült fel majd felrántott az ágyról és erősen tartva hogy ne rogyjak össze,körém tekert egy vékony kis takarót.

-Jeon...segítek mosakodni. Ne aggódj nem csinálok semmit...

Motyogta unottan majd karjaiba vett. Érintésétől kirázott a hideg.

Tönkre tett.

Lassú léptekkel vitt a hűvösséget árasztó házban majd lekullogott a földszinti fürdőbe. Óvatosan rakott le a szőnyegre és a vizet engedett a kádba. Fejem előre bukott én pedig lehunytam szemeim.

Véresre vakarnám az egész testemet kínomban ahogy lelki szemeim előtt képek villannak fel újra és újra. Megremegve húztam lábaim mellkasomhoz. Fáj a hátsóm.

-Állj fel.

Parancsolt rám ismét mire próbáltam felszenvedni magam a szőnyegről.

Összecsuklom. Fogam összeszorítva próbálkozom megint,mire tehetetlenül nézek fel Taehyungra.

-Segítsek?

Kérdezte és sóhajtva guggolt le elém. Térdeire támaszkodott,fejét pedig lazán döntötte oldalra.

-Segíts.

Sziszegtem kissé felhúzva felső ajkaim. Visszataszító. Lassan csúsztatta kezeit lábaim alá majd hátamnál is megtámasztott és óvatosan helyezett bele a vízbe. Pár másodpercig bámult némán.

-Siess mindjárt lejár a tanulási időnk...

Vigyorodott el kajánul és kivételesen vigyázva,túrt bele fekete tincseimbe ezt követően pedig kisétált a fürdőből.

***

Tisztán léptem ki.Taehyung a kanapén feküdt és valami olcsó horrort nézett.Ahogy elnézem elaludt. Körül néztem a lakásban...a kis asztalon egy rohadt nagy fehér könyv pihent.

-Jungkook...

Emelte fel fejét nevemet kiejtve.Égett bennem a bosszúvágy szinte felemésztett a megaláztatás érzése. Amióta itt vagyok terrorizál és most úgy megkúrt hogy csoda feltudtam állni.

Csak cselekedtem.
Megragadva a fehér könyvet lendületből,vágtam tarkójához. Tompa puffanással ért célt mire Taehyung elterült a könyv pedig borítóval fölfelé csúszótt le a kanapéról a földre. Nagyot nyeltem. Bibliával ütöttem le ezt a retket...

-Ezért a pokolra kerülök...
Motyogtam a tarkómat vakargatva és a kiütöttre néztem.Életemben először kóstoltam bele abba, amit bosszúállásnak hívnak. Eleinte olyan íze volt, mint valami erős, zamatos bornak. Utóíze azonban undorító, fémes, poshadt, mintha mérget ittam volna.

Nagyot nyeltem. Az előszobába hátráltam és igyekeztem minnél gyorsabban magamra szenvedni cipőm.

Ez nagyon nem az én stílusom...

Épp kiléptem az ajtón amikor hallottam hogy nyöszörögve ül fel.

***

Hétfő van. Görccsel a gyomromban,szorongtam a padomban. Az üléssel is meg gyült a bajom, de kibírtam.

Biztos vagyok benne hogy Taehyung is mindjárt megérkezik,hisz pár perc van becsengetésig.

Jól mondtam. Ahogy belépett a terembe azonnal összetalálkozott tekintetünk. Szemei ott helyben porrá morzsoltak. Lassan kezdett felém sétálni,akár Kaszás,a kórházban haldoklóhoz. Lesütöttem szemeim. Megállt a padom előtt majd rácsapott a padomra pontosan olyan stílusban mint ahogy először találkoztunk.
De valami változott. Arcán a szokásos szarkasztikus vigyor helyett,apró kissé lágy mosoly lett látható ami pár másodpercen belül a megszokott arc kifejezésévé nőtte ki magát.

-Megjöttem Kook. Ne felejtsd el köszönteni a gazdád te kutya...
Sóhajtotta,feljebb való hangnemben majd levágódott a hátam mögötti padba. Vissza tartott lélegzetem megnyugodva fújtam ki.
Mégis kissé furcsáltam szinte észrevehetetlen,aranyos megnyilvánulásait.
Nem sokkal később bejött a tanár és felálltunk.

Épp jelentettek amikor is valaki nagyot markolt fenekembe. Megrémülve húzódtam össze majd a hozzám,sokkal közelebb került Taehyungra kaptam tekintetem.
Félek az érintésektől és egyszerűen elfog az undor.
Láttam arcán hogy igyekszik vissza fogni magát hisz iskolában vagyunk. Szaggatottan fújta ki levegőjét majd ismét normális távolságot teremtettünk.

Ezek után nem történt semmi. Azonban tudtam hogy egy pillanatra sem vette le rólam szemét. Kínos pillanatok egyike közé tartozott az is,mint amikor összetalálkozott tekintetünk én pedig zavartan kaptam el tekintetem mire ő csak fogait kivillantva húzta fel szemöldökét.
Ő biztos nagyon élvezte.
Az órák véget értek a mi útjaink pedig itt ketté váltak. Ő a haveri társaságával indult "elvadulni" a délutánt míg én egyedül ballagtam haza. Anya otthon volt,aludt.
Nem akartam zavarni így azonnal a szobámba siettem nehogy felkeltsem.

Épp a töri rejtelmeibe vetettem bele magam amikor is hallottam hogy üzenetem jött. Csodálkozva vettem kezembe.

-Egy új engedélykérés...Kim Taehyung

Olvastam fel csodálkozva majd megnéztem mit írt.

Khm. Videót küldött.

Pár másodpercig csak pislogtam a képernyőre. Hihetetlen hogy milyen oldalai vannak...igaz nem tudom eldönteni tetteti-e vagy egyszerüen senki nem ismeri.

Azonban nem volt időm tovább elemezni a dolgokat ugyanis a telefonom rezgésbe kezdett.
Kim Taehyung hív.  Hezitálás nélkül nyomtam ki a telefonom pedig az ágyamra hajítottam. De kitartó volt a szemétje...újra és újra hívogatott. Fintorral vettem fel.

-Kitartó vagy...
Szóltam bele köszönés nélkül mire halkan röhögte el magát.

-Te meg makacs. Figyelj te puhapöcs. 
Váltott szurkálódóan komoly hangnembe mire kicsit szaporábban kezdett verni a szívem. Utálom Őt...

-Figyelek...

-Tudom hogy semmi nem lesz jobb ezáltal hogy ezt mondom... 
Pár másodpercig halkan szuszogott a mikrofonba majd folytatta.
-Sajnálom a tegnap délutánt.

Lefagytam. Teljesen igaza volt semmi nem változik,ugyanúgy óckodni fogok tőle mint eddig hisz ezt nem lehet semlegesnek venni. De megkell mondjam sok gondolat megfordult a fejemben...feljelentéstől kezdve,sok szarság. Ezek azonban most eltüntek. 

-Na...most mi van?
Szólalt meg kínosan mire én csak sóhajtottam.

-Hát. Semmi. 
És innentől kezdődött el igazán a beszélgetésünk. Oltogattuk egymást néha felröhögtünk. Kezdett kialakulni egy egész jó kis hangulat köztünk ami kissé jól esett a lelkemnek. 
Kár hogy nem így mutatkozott be...minden máshogy alakult volna.
Igaz éreztem mindketten kissé bizalmatlanok vagyunk a másik felé,hisz a tegnap előtti délután ő megerőszakolt,én meg Bibliával (életem fail-ja) basztam fejen.
Nekem azonban még így is nagyobb a sérelmem. 

Ettől eltekintve egészen hajnali 2-ig beszélgettünk. 

-Jó éjt Kook...
Köszönt el ásítva én pedig eldőltem ágyamon.

-Neked is Tae.
Motyogtam majd akkor esett le hogy "becéztem". Már épp valami egoista,leoltós dumát akart benyomni mire én csak szemem forgatva raktam le. Üzenetben küldött egy szivecskét én pedig mosolyogva zártam le a képernyőt. 

Mit hoz a jövő? 




{ Ezzel megis lenne a 4.fejezet! :3 Remélem élveztétek igyekeztem valami jót összehozni csak kissé fáradt vagyok. Nyugodtan írjátok le a véleményeteket (: }