~ B Ű N és Á R T A T L A N S Á G ~

9 fejezet

~ Kim Taehyung szemszöge ~

Önző vagyok. Azóta akarom, amióta beesett a padomba. Törékenyen szép, őszinte, meleg, erős, szellemes, csábítóan ártatlan... Bármeddig folytathatnám. Lenyűgöz. Kívánom és a gondolat, hogy valaki másé legyen,hihetetlenül kitud idegelni. Megszeretném tartani magamnak, azt szeretném ha csak az Én vágyaimnak lenne rabja,ez a test... Igen. 

Magamnak akarom.

Megszakítottam csókunkat,és elégedetten morrantam fel, testének,finom rezdüléseire,ahogy megremeg karjaim között. Előző apró nyögése,amelyet egyenesen ajkaink közé intézett, szép kis erekciót eredményezett. Lassan hajoltam nyakához,majd a finom,megfeszülő inakat kezdtem csókolgatni, amelyekre fogaim,akaratlanul is rátéptek...

Kezeit, nyakam köré fonta,immár nem tudva uralkodni a saját korlátain. Bal kezével,pólómat markolta,mindaddig jobbja tarkómra szaladt fel, óvatosan merítve el,ujjait tincseimbe így közelebb kényszerítve nyakához.

- Kook ... jól esik igaz?
Suttogtam, felhevült bőrére,amelyek immár vörösesen festettek apró foltokat fehér bőrén. 

- Mint mondta...ahhm. A határokat feszegeted,és ez a határ. Eddig mehetsz el,és nem továbbh.
Határozott,kijelentésnek hatott,de ezekkel a mocskos nyögésekkel tarkítva,nem tudtam igazán komolyan venni.

- Te és a hülye határaid... ha nem vigyázol . . .
Szavaim azonnal visszahúzódtak nyelvem hegyéről egyenesen szépen vissza a torkomba igyekezve eltünni.
Éreztem ahogy ujjai máris engedtek tincseim tépéséből,amire nagyot nyeltem.

- Miért mi lesz? Na gyerünk mondjad mi lesz.
Emelte fel hangját mire ráharaptam nyelvemre. Legszívesebben,letepertem volna, elmerültem volna a testében, vörös foltokat alkotva finom vágású nyakára,miközben végig karmolok oldalán,mindaddig amíg csípőjéhez nem érek, így még nagyobb élvezetekhez jutva,rántva magamra.
Tenyerei mellkasomra csusszantak majd ellöktek maguktól. 

Annyira...közel voltam.

- Csak nem megdugsz hm?
Vigyorodott el,lesajnálóan majd rákapott felsőm nyakára,így kilökve az ajtón. 

- Ide figyelj Én csak...

- Anyádat.
Vágta rá gondolkodás nélkül,pontosan olyan csattanósan mint ahogy  ezzel együtt ajtóját. 

Tehetlenül tártam szét karjaim,majd kieresztettem hangom.

- Bezzeg Hoseokkal a könyvtárban is megdugadnád magad,mi?
Szemeim résnyire szűkültek,miközben én az ajtó apró leskelődő lyukán néztem be,szembe találva, az üveg hibájából eltorzult sötét szempárral.

- Mondtam már hogy nem vagyok buzi.
Vágta vissza szarkasztikus hangnembe mire Én csak értetlenül húztam fel szemöldökeim.

- Nem buzi,hanem Hercegnő!
Nyávogtam,kurvás legyintéssel de sietve folytattam: 

- Ezt akkor mondhatNÁD ha nem nyögtél VOLNA egy puszta csóktól. 
Emeltem ki pár fontosnak vélt jelzőt,ezzel is érzékeltetve a magam igazát miszerint Ő igenis homokozó. 

- Akkor Hercegnő tipegjé haza szépen a 3. lábadon !
Mormogta oda nekem,de éreztem nem igazán tud vissza vágni . Mindenesetre a 3. lábamon..Jó, ezt bekell vallanom jó volt.

- Ahj Kook... nem tudnál egy kicsit felengedni? 
Sóhajtottam fel értetlenül,és keresztbe font karjaim, tehetetlenül engedtem magam mellé.

- Ha nem akarlak elveszíteni... Sose fogok felengedni melletted.
Válaszolta csendesen Én pedig itt sok mindent átértékeltem magunkkal kapcsolatban. Ezzel együtt hallottam ahogy a zár kattant,Ő pedig csöndes léptekkel hagyott az ajtó túl oldalán. 

Jeon Jungkook... Te aztán bonyolult vagy. Mindenesetre szívem nagyot dobbant ezekre a szavaira.  Ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem "vérre megy", erősebbnek tűnik... Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé. 

Jeon nem tudsz többet átverni. Gyenge lettél miattam, drága drog amelyet csak Én kaphatok meg, a hatásod alatt állok ami pedig a legrosszabb... 
Bármi megtörténhet. 

Lehetséges hogy a függű, belehal mert túladagolja magát. Azt se felejtsük el egyszer minden függőséget okozó szer, elfogy. Szóval,mindenképp maga a függő hal bele a hiányba. 

Aki Én vagyok. 


" Sose fogok felengedni melletted " 

Istenem...Már érzem hogy ebből az egészből nincs menekvés. 

Az ördög a részletekben rejlik.

{ Na sziasztok. Tudom nagyon rövid lett,de hamarosan vége a sulinak és egyre nagyobb a hajtás. Ezért is lehet egy kis időre szüneteltetni fogom ezt a történetet. Egyellőre nincs hozzá ihletem ezért is gondoltam hogy kicsit pihenek és újdonsült társammal fogok egy új történetbe bele kezdeni :3 emellet köszönöm mindenkinek aki eddig olvasta a történetet, és bocsássatok meg hogy ennyire elengedtem magam :") }