Nem mozgott. Fehérbe burkolva feküdt. Pihés volt a haja, egyenes szálú, sötét. Szerettem volna megérinteni, megérinteni a bőrét, érezni az ujjaimmal, milyen puha mégis tudtam megsínylette az idő. A két keze szorosan teste melett ernyedt el. Az orvos még egy utolsó pillanatra végig simított a vállamon majd kilépett a korteremből.
A sűrű csendet csak az ismeretlen gép folyamatos csipogása törte meg,időtlenül. Egyszeriben egészen más szemmel néztem a világra. Félelmetes és gonosz helynek láttam, ahol csak félelmetesek és gonoszok boldogulhatnak.
-Anya... Suttogtam csendben és közelebb húzódtam a székemmel, a frissen húzott ágyneműben fekvő édes anyámhoz. Előre hajolva,kulccsoltam össze ujjaim.
Mindent éreztem ebben a pillanatban. A szó szoros értelmében mindent. Ekkor azonban kinyílt az ajtó...
Kim Taehyung pedig belépett a reggeli fénytől homályos szobába. Arca együttérző volt,pillantásával pedig igyekezett magához vonni az én íriszeim is. Csendben megállt mögöttem. Nem szólt,életében először ahogy elnéztem nincs mondanivalója.
-Szia. Suttogtam halkan. Immár ez nem az a köszönés volt. Ez valami más. Keserű,dühös és értetlen.
-Kook...minden rendbe lesz. Leguggolt mellém és így nézett fel rám. Szemeim vörösek lettek a vissza tartott könnyektől. Taehyunggal az utóbbi időben,egész szépen megszoktuk egymást...sőt. Néha még legjobb haveroknak is nevezzük a másikat. Vagy haszonállatnak. Na ez már más kérdés.
-Az orvosok nem tudják mi a baja... itt fekszik előttem,és egy gép tartja életben.Szerinted minden rendben lesz? Néztem le rá,kétes fintorral. Lassan egyenesedett fel,és felhúzva a székből erősen szorított magához.
-Akkora nyomorék vagyok... morogtam mellkasába,gombóccal a torkomban. Kezeim felvezettem hátára,és erősen markoltam vékony anyagra,így kényszerítve hogy sokkalta erősebben tartson.
-Fogd be Jeon,hülyeségeket beszélsz. Anyukádnak csak pihenésre van szüksége. És,ahogy elnézem neked is kéne egy kicsi... Sóhajtott fel,és bele puszilt sötét tincseimbe. Éreztem rajta,hogy nem igazán tud igazodni a helyzethez igyekszik vigasztalni de nem talál szavakat.
- Remélem igazad van.
- Mindig igazam van.
***
Tae nem maradt sokáig. Muszáj volt haza mennie hisz mint magántanuló,az apja mostanában vas marokkal tarja,de szerencsére itt voltunk egymásnak így ez mindkettőnknek elég támasz volt.
Csak annyira eszméltem fel,hogy egy hideg kéz böködi meg vállam. Szemeim azonnal kipattantak. Egy nővérke suhant a terembe. Én még nem igazán fogtam fel mi is történt.
Anya ...felébredt.
Pár percig kitessékeltek a korteremből,majd a doktor lépett oda hozzám.
- Stabil az állapota. Pár napig még bent tartjuk de most már nem kell aggódnod,menj be hozzá. Biccentett az ajtó felé,én pedig hálásan sóhajtottam fel. Tudtam hogy most nyugalomra van szüksége,nem ugorhatok a nyakába bőgve. Önkontrollt erőltetve magamra léptem be a hűvös terembe.
-Szia Anyu. Motyogtam halkan és immár ágya szélére helyezkedtem. Fáradt mosolyt eresztett felém,és olyan melegséggel simította meg tincseim,amivel csak egy anya képes.
- Szia kicsi Kookie. Hangjára mint egy elveszett kiskutya,görbültek le ajkaim és könnyeim megeredtek.
- Bárcsak így sírnál akkor is,amikor szólok hogy nem mosogattál el. Nevetett,igyekezve oldani a hangulatot,ami sikerült is neki.
Pár órát beszélgettünk,majd mivel már stabil az állapota nem maradhattam tovább mellette. Hülye szabályok...megrugdosnám azt is aki kitalálta.
***
Taehyung olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, "csendesen" meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen ott van...
Erre a gondolatra előkaptam telefonom és egy halvány mosollyal írtam rá.
~ Igazad volt.
~ Megszoktam :D Nem rég végeztem a tanulással. Rázd ide a kis barackodat,unatkozom.
Nagy szemekkel olvastam el üzenetét. Nekem holnap suliba kell mennem,de látom már megint nagyon nyeregbe érzi magát.
~ Nem,holnap suli és semmit nem tanultam,a házim sincs kész. Inkább hagyjuk mint kettőnk "barackját" ott ahol van. ;)
Küldtem el az üzenetet egy óvatos vigyorral,majd 5 perc elteltével érdeklődve nyitottam meg chat fejét,miszerint képet küldött.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
***
- Azt,az erőszakos mindenedet már! Förmedtem rá,amint kinyitottam az ajtót. Ő csak lebigyesztett ajkakkal lépett be,majd háta mögött becsukta az ajtót. Kulcsra...felhúzott szemöldökkel pillantottam fel rá.
- Csináljunk valami mókásat... Fordult felém hirtelen,és vállaimra kapva,erősen tartott magával szemben. Értetlenül forgattam meg szemeim.
- Te kanos fasz. Mondtam szemébe rezzenéstelenül. Most komolyan azért jött hogy nyugtassa a "vérkeringését" ?!?
-Ne már Kook...csak egy kicsit! Morrant fel mély,dallamos hangon. Na igen... pár hete elég érdekes beszélgetést bonyolítottunk le hívásban. Bevallotta hogy vonzódik hozzám és ami ezt követte,hogy egyáltalán nem takargatva beállítottságát,igyekezett molesztálni és rábírni mocskos kis képzelgéseire.
- Te is tudod hogy nem. Ráztam meg fejem,össze húzott szemekkel,és igyekeztem nem felhúzni magam. Csak szexre kellenék neki vagy mi van? Tudja egyáltalán hogy ez nekem mennyire szarul esik?! Állj. Miért gondolkozom én ezen? Khm...
- Engedj már nekem egy keveset. Ne húzzd az agyam tovább! Nézett rám, tipikus,vadító tekintetével amellyel jó pár leányzót maga alá édesgetett. Épp kifakadni készültem,amikor is hirtelen kezei vállamról,végig zongoráztak oldalamon,így becsusszanva a felsőm alá. Hüvelykujjával derekam kezdte cirógatni,azonnal lejebb haladva mindaddig,amíg durván bele markolt fenekembe. Reagálni sem volt időm,így rántott közelebb,össze érintve ölünket.
- Taehyung,csak mondom a határokat feszegeted... nem akarok a sex játékszered lenni! Néztem kissé ködös tekintetébe,fenyegető szemekkel. Tetteire izgalomba jöttem. Szívem,forró vágtába kezdett míg testem érzékien remegett meg.
- Ne talán csak nem több szeretnél lenni? Kíváncsiskodott tenyérbe mászó mosollyal,miközben kezei továbbra is, hátsómmal voltak elfoglalva.
- Tchh...maximum csak kevesebb. Válaszoltam flegmán,mire arcára fagyott mosolya.
- Makacs vagy Jeon. Morogta,majd erőszakosan csókolt ajkaimra.Nyelvünkkel és az érzékeny idegekkel befont ajkunkkal többet lehet üzenni, mint szavakkal. És amikor két test összeforr, nemcsak "testileg érintkezik", hanem két lélek is felfedi titkos érzelmeink. Ez a csók annyira más volt...óvatos,mocskosul birtokolni vágyó és halálosan begerjedt. Óvatosan nyögtem ajkai közé mire Ő ráharapott alsó ajkaimra. Nem vagyok meleg...nincs rá szükségem!
Amint megszeretsz valakit, többé nem tudsz logikusan gondolkodni róla. Pontosan ezt éltem át én is...Teljesen összezavart, csak rá koncentráltam azokra a forró önző ajkakra amely oly sok fájdalmat okoztak nem,csak nekem,hanem másnak is.
{ Finish :D Remélem élveztétek ezt a részt, sorry kicsit késtem vele :"3 }
