~ B Ű N és Á R T A T L A N S Á G ~

7 fejezet

~ Kim Taehyung szemszöge ~

Néha úgy gondolom, hogy piszkosul,rohadtul igazságtalan az élet. Aztán meg rájövök, hogy nem. Egyszerűen csak azt adja, aminek épp jönnie kell. Amire megértünk. Sem többet, sem kevesebbet. Ugyanis lerakhatja eléd álmaid vágyát is, ha még nem jött el az ideje, ha még nem ért meg arra, hogy robbanjon, semmisem fog történni, maximum pillanatok alatt tönkrevágod a pillanatott mindaddig amíg elvész a semmibe.

Az életem...sose volt egy darab. Feszegettem,haraptam,rúgtam ellenkeztem a határaim ellen. Úgy gondoltam senkire nincs szükségem,éheztettem a lelkem,érzelmeket zártam el...szenvedtem. 

  Sok minden történt mostanában. Apám eldöntötte,hogy kezébe veszi a jövőmet (kemény 17 év után,csak észrevette hogy nem csak egy látogató vagyok a házában),és azonnal letudta hogy,mostantól magántanuló leszek.  

Mindegy.
Az a lényeg hogy Kook itt van.
Nekem. Csak nekem.

Hogy mi is történt 1 hete? Átjött és megbeszéltük a dolgokat. Egy olyan támaszt nyújtott amire mindig is szükségem lett volna.

Azóta mindennap találkozunk,miután letudtam a tanáraimat.

Nincs kétség beleszerettem,ebbe az ártatlan pimasz kis ...hagyjuk.

Ilyesfajta gondolatokkal figyeltem,ahogy az angyalom eltűnik a bolt sorai között. Mire beértem már a mélyhűtőknél,garázdálkodott kissé előre hajolva,így elérve hogy azonnal hátsóját kezdjem bámulni.

-Van valami a seggemen?
Nézett rám válla felett,nagyra nyílt íriszekkel. Szarkasztikusan szusszantam egyet. Arcomra elégedett vigyor siklott.
-A szemem.
Válaszoltam felröhögve mire Ő csak elmormogott egy "félkegyelműt" jelzőnek.Ezzel egy időben megfordult,kezeit jól megpakolta a bolt puding készletével. Szemei csillogtak,arcát felfújta mint egy zavartalan,boldog hörcsög.

-Ezeket,most te szépen megveszed nekem!
Jelentette ki és elindult a kassza felé. Fejem fogva siettem utána.

-Jeon,ugye csak hülyéskedsz?
Horrkantam fel,széttárt karokkal értetlenül. Oké,hogy én kérdeztem meg,10 perccel ezelőtt hogy kér-e valamit a boltból,de erre ne számítottam. Igaz,én annyit költök amennyit csak akarok,tehetős apám van. Csak azt nem értem minek neki ennyi olcsó puding.

-Nem.
Vonta meg vállát én pedig sóhajtva engedtem utat egy sunyi mosolynak.

-Áruld el nekem,minek neked ennyi puding?

-Az orvos azt mondta egészséges.
Mondta röhögve,majd lepakolt a kasszához. Igazából nem hagytam ott sok pénzt.

-Legyél kedves,és csiripeld el nekem hogy ki a rák a te orvosod?
Kérdeztem tettett,lenéző pillantással.

-Dr. Oetker.
Szögezte le vissza tartott röhögéssel mire én csak keresztbe font karokkal,hajtottam le fejem és hagytam hogy vállaim rázkódásba kezdjenek.

***  

Miután végeztünk a bevásárlással,hozzánk indultunk. Csendben ültünk egymás melett a kanapén,Jungkook pedig a pudingját kanalazta. Én néhol a tv-re pillantottam,azonban leginkább Őt figyeltem.  

Ahogy ajkai közé vette a kanalat,majd eltüntette róla a nyúlós édességet...
Többször is végig nyalva a kanálon,mindenkép megbizonyosodva hogy véletlenül se maradjon felesleg.

Torkomból egy mélyről érkező sóhaj szakadt fel. 
Micsoda ajkai vannak.

Kósza pillanat képek villantak fel lelkiszemeim előtt.

Arról a napról,amikor erőszakkal nyomta le ágyamra. Ajkai után kaptam,felfedeztem teste mindenegyes porcikáját és bemocskoltam. Ennek ellenére Ő még mindig ugyanolyan tisztán,és kívánatosan ül mellettem. 

Tekintetem egyenesen a képernyőre szegeztem,majd lassan csúsztattam kezem belső combjára. Nem bírtam,habozás nélkül bele markoltam.
Lehunytam szemeim és kissé erőszakosan ismételtem meg tettem. 

Azonnal lerakta a kiürült pudingos dobozkáját előttünk helyet foglaló üvegasztalka lapjára,majd a kanapé végébe húzódott. Kissé megremegett.

Fél tőlem.
Még mindig...

-Taehyung...
Suttogta kissé üveges tekintettel és magához húzta a lábait. Túl nagy sebet ejtettem benne. 

-Nyugi én csak...én...
Kerestem a szavakat de inkább befogtam szám és megragadtam karját így háttal támaszkodhatott mellkasomnak. Lassan öleltem át hátúlról,fejem pedig vállába fúrtam.

-Semmi baj...nem teszek veled semmi olyat nyugodj meg...de ennyit megkell engedned nekem.
Suttogtam és erősebben vontam magamhoz. Magamhoz kötöztem egy embert, aki nem tud védekezni ellenem.Ki van szolgáltatva. És ez a legnagyobb bűn. Kiszolgáltatottá tenni valakit. Mert ebben a viszonylatban nem tudhatod, milyen apró tettel ölöd meg a másikat.Pár percig zaklatottan mocorgott ölelésemben majd lélegzése visszaállt a normálisra.

-Mindig,mindent elrontasz a kanosságoddal!
Rótta fel nekem kissé ingerülten. 

-Nem én szopok le egy kanalat!!!
Vágtam vissza mire az lett az egésznek a vége hogy lelökött a kanapéról és hosszas szájtépésbe kezdünt,miközben követtük egymást a lakás különböző pontjaiba.

-Jó tudod mit leszarom csinálj amit akarsz! Menjél keresd meg Hoseokot biztos elkísérne egy romiiii kis könyvtár túrára!
Mondtam ide-oda trappolva. A "romi" szót direkt nyávogva,és rakva magam mondtam ki,minnél jobban éreztetve a gúnyomat.

-Jaj ne gyere már ezzel te autista hisztis picsa! 
Forgatta meg szemét "oda ne rohanjak" stílusban,mire tátott szájjal vágódtam vissza a kanapéra. Erre Ő is levágódott mellém csak a kanapé másik szegletébe. Ajkaim sarkát felhúzva,pillantottam rá.

-Mi van már ebolás is vagyok?!

-Hát látod.
Vont vállat flegmán mire én tágra nyílt szemmel ciccegtem egyet. 

10 percet ülhettünk még így durcás csendben.

-Na jó. Gyere ide,kijár nekem egy ölelés.
Motyogtam ellágyult hangnemben mire Ő felhúzott orral is de befészkelte magát karjaim közé.

-Örüljél.

-Örülök.
Tudtam le veszekedésünk és beszívtam illatát.Az igazság az, hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem... Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem.

{ Éééés ezzel is meglettem :3 Remélem elégedettek vagytok *_* }