~ B Ű N és Á R T A T L A N S Á G ~

10. fejezet

~  Jeon Jungkook szemszöge ~

Az átélt napok, akár zsúfoltak vagy üresek, akár mozgalmasak vagy csendesek, egyformán eltűnt napok, és a múlt törmeléke kegyetlenül leülepedik az emberre. 

Amióta rácsaptam Taehyungra az ajtót,egyszerre kerestem és löktem el.. 
Őszintén talán eltávolodtunk,már amennyire lehetett.
Mindenesetre pillantása szokás szerint perzselte hátam,hisz minden órán előtte ültem. Ami pedig néha teljesen elkeserített hogy az a tekintet mintha elhalványult volna felém,és másfelé vette volna az irányt.

Ugyan Kook.. Mire számítottál? A hülye kis felfogásoddal majd téged fog majd hajkurászni? 

Mert igen,nem tagadom. A figyelmére hihetetlenül szükségem van..vagyis lenne de így...egyre csak elhagyatottabbnak éreztem magam. 

Az osztály hangos moraja zökkentett ki a gondolat menetemből,majd a padomnál támaszkodó Hoseok.

- Na kicsi Jeon... Jött pár új kötet a könyvtárba,segíthetnél betürendbe rakni. 
Lökte el oldalát padomtól,majd zsebébe csúsztatta ujjait,miközben barátságos mosolyt festett fel ajkaira.

- Végülis..Jobb dolgom úgy sincs.
Egyeztem bele kissé lelkesen és már áltam is volna fel..Ha a mögöttem ülő,vissza nem rugja alám a széket. Megszeppenve huppantam vissza,és kaptam hátra a fejem.

- De. Nagyon is van jobb dolga. 

- Ohh...elis felejtettem hogy együtt vagytok.
Nevetett fel Hoseok majd megvonta vállát,és nyugodtan sétált ki a teremből. Komolyan..ez a srác a mosolyovál gyilkol. Egy igazi boldogság bomba. De akkor sem vagyunk együtt. Igaz erre valahogy egyikünk nem sem volt kedve rácáfolni... Taehyung szerintem nem is akart volna.

- " Kicsi Jeon ".. Anyád.
Mormogta Taehyung én pedig meredten fordultam előre.

Féltékeny. 

Figyel rám.. HAHA!!

- Hoseok nem is olyan rossz srác.. Sőt egész..
Kezdtem bele hirtelen,tőlem nem ismert lelkesedéssel,mire a hátam mögött ülő,kissé hangosan szuszogva dőlt előre. 

- Egész mi? Mi van felcsúszott a farka?!
Csattant fel szeszélyes de halk hangsúllyal. 

Magamba tartottam vigyorom és kissé álmodozva pillantottam az ajtó felé,ahol a vidámság bomba nem rég kilépett. 

- És ha igen?
Kérdeztem öntelt mosollyal,továbbra is húzva az agyát. 
Tűrtöztetve hunyta le szemét,majd fújta ki a levegőt.

- Jungkook... jó én most elszívok egy cigit.
Ált fel kissé megszédülve majd a zsebébe kutakodva sietett ki az udvarra.

Ööö...uupsz? 

***

- Most mi bajod lett?
Néztem fel rá,kissé értetlenül. Ilyen keserű reagciója még sosem volt.

Fejét oldalra döntötte majd elpöckölve a cigi csikket,közelebb lépett hozzám. Tekintete egyszerre volt forró és jéghideg. 

- Hoseok tud ilyet?
Kérdezte hűvösen,majd csuklóimat megragadva,a falhoz lökött,így háttal neki. Homlokom a hideg iskola falának döntöttem és kissé megszeppenve igyekeztem megfordulni,sikertelenül,ugyanis csuklóim szokás szerint egy kézzel fejem felett tartva,nem engedett sem az ő általa rám kényszerített pozícióbol,sem a szoritásából.

- Taehyung.. 

- Fogd be.
Dörzsölődött hozzám hátulról,és finoman szuszogott nyakhajlatomba. Kezdődik...
Míg jobb keze,a szorításommal volt elfoglalva,bal keze előre csúszott,enyhén kockás,hasamra,s körmeit belemélyesztve a meleg bőrbe,egészen mellkasomig "karmolt" fel.
Nem kellett neki sok,eregcióját máris éreztem,hisz erőteljesen préselte nekem,duzzadó férfiasságát. 
Mindig ezt csinálja...nem képes megnyugodni. Ezzel taszít el..