~Kim Taehyung szemszöge~
Az emberek különbözőképpen viselkednek, amikor dühösek. Van, aki beharapja az ajkát, elvörösödik, talán még ökölbe is szorítja a kezét, de nem szól egy szót sem, hanem haragját visszafojtja. Mások szabad folyást engednek mérgüknek, kiabálnak, vagdalkoznak, és már azzal sem törődnek, ha igazságtalanok a másikkal szemben.
Velem is ugyanez a helyzet.
Lassan fordultam oldalamra majd az órára néztem. Szombat van fél 10 múlt.
Vontatottan ültem fel majd kócos tincseimbe túrtam. Telefonomért nyúltam persze,hogy azonnal felnéztem facebookra. Nem jelölt vissza...
-Nem is fog.
Folytattam hangosan gondolat menetem. Jeon Jungkook...nem rég ismertelek meg de már tönkre teszel te kis köcsög. Fintorogva álltam fel majd kicsoszogtam a fürdőbe. Apa tv-t nézett a földszinten. Ásítva álltam be a tusoló alá és hideg zuhannyal kezdve a napot,ébredtem fel.
De csak úgy mellékesen megjegyzem...döngetném a kölyköt.
Bármennyire is szar belegondolni...vágyakozom utána.
***
Apa pár órán belül eltünt valamiféle hirtelen jött "üzleti vacsora miatt". Szombaton.Aha,igen szerintem is.
Ekkor azonban valaki csengetett.
-Ki a rák ez szombat délelőtt?Horrkantam fel majd lustán trappoltam le a földszintre és téptem fel az ajtót. Amikor is...megláttam ki áll az ajtóban. Szarkasztikus vigyorra húztam ajkaim és neki dőltem az ajtófélfának.
-Jó reggelt Jeon Jungkook vagyok,korrepetálni jött...
Ahogy felpillantott rám pislogva némult meg. Megmondtam apának hogy nem kell semmiből tanárt fizetnie mert leszarom. De ez így be kell valljam elég kedvezően jött. A kis katica beletévedt a pókhálómba.
- Mire akar engem tanítani egy stréber kis buzi hm?
Fontam össze karjaim,lenéző mosollyal füszerezve a hangulatot.
-Na várjunk...nem tudom ki is a buzi. Nem én akartam kiszívni egy fiú nyakát.
Vágot vissza mire én felhúztam szemöldököm,és megragadva csuklóját erőszakosan rántottam be a házba majd be csaptam az ajtót. Fájdalmasan szorongattam csuklóját szinte már az én ujjaim is bele fehéredtek.
-Óhh...attól hogy közelebb hajoltam hozzád te egyből arra következtettél hogy akarok tőled valamit? Ez aranyos...
Ejtettem ki becsmérlő hűvösséggel a szavakat,ezzel egy időben pedig elkaptam tekintetét. Tetszett ez az arc. Ahogy nem tud mit fel hozni a védelme érdekében. Mikor kínosan kapta el tekintetét kissé én is lejebb csusszantam....ugyanazt a kivágott felsőt vette fel mint tegnap. Feszülten köhintettem egyet. Hát nem tanul ez a kölyök!?
-Hagyjuk. Inkább kezdjük el amiért ide jöttem.
Terelte a témát nyugodtan álcázott hangsúllyal én pedig kifújtam a levegőt.Kis naiv...
-Aa! Betartom a tegnapi ígéretem Kook...
Motyogtam rekedten és elengedve csuklóját erélyesen lökdöstem egészen a szobámig majd rá löktem ágyamra. Hiába ellenkezett ellenem ez nem sokat ér. Elégedetten csaptam be az ajtót,mire az ablak üvegek megremegtek. Riadt pillantással ült fel és hátrált az ágyam háttámlájáig.
-Taehyung...
Ejtette ki nevem azzal rémült hangsúllyal. Kissé meginogtam mocskos gondolataimban.
Ő akarta így... Ő idegesített fel! Magára vessen én megmondtam hogy ne pofázzon vissza!
Az ágy széléhez sétáltam és szótlanul kezdtem kigombolni ingem. Hagytam hogy végig csússzon vállaimon majd földet érjen. Szögezzük le. Undorodni nem undorodhat tőlem. Izmos testem van,és erősebb vagyok az átlagnál mint észrevehette. A méretemről meg ne is beszéljünk. Khm.-Tőlem nem menekülsz. Aggódni nem most kelett volna...
Motyogtam majd az megragadva lábát magam alá rántottam.Ránehezkedtem csípőjére kezeit pedig egy kézzel fogtam össze feje felett.
-Még sosem éreztem senki iránt olyan erős vonzalmat, mint irántad. A tested és a lelked valósággal megbabonázott. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy az enyém leszel... előbb vagy utóbb. Azt akarom hogy az én kezeim mocskoljanak be,birtokolni akarlak. Az ártatlanságod akarom. Téged akarlak...
Pusmogtam halkan. Egyszerűen elvesztettem az irányítást...
Kifújva felhevült lélegzetem tapadhattam rá végre nyaka illatos bőrére.
Nyugtalanul húzta össze magát mire elengedtem csuklóját és fekete tincseibe túrva,fájdalmasan rántottam hátra fejét mire keserves nyögésnek engedett hangot. Éreztem szíve zakatoló ritmusát,és minden szagattot lélegzet vételét. Szabad kezem becsúsztattam polója alá és felfedeztem felsőtestét. Nem is rossz...
-Állj le...nem vagy magadnál.
Nyüszítette alattam miközben kezeivel igyekezett eltolni magától. Csak folytattam és ha erősebb ellenálást mutatott csak kíméletlenül téptem bele tincseibe.
Pár perc nem telt bele éreztem hogy gatyám túlságosan szűk kezd lenni. Durván lerángatva róla minden egyes ruhadarabot vágyakozóan felsóhajtottam. Arcára pillantottam majd halkan szólaltam.-Készülj fel...
Amikor rájött hogy mire is gondolok rémült kapálózásba kezdett és könnyek áztatták arcát.
Le kéne állnom. De nem megy. Hogy legalább egy cseppet lenyugtassam kissé ellágyultam,óvatos apró csókokat adtam ajkaira. Érdekes módon bevált kissé rendeződött légzése...idegesen ráztam meg fejem. A végén még elpuhulok...
Mindenesetre gyönyörű látvány volt így...kiszolgáltva nekem. Izgatottan gomboltam ki gatyám majd tüntettem el magamról alsó gatyám. Lábait szét feszítettem majd agresszívan hatoltam belé. Semmi előkészítés...talán ez kicsit tényleg kegyetlen volt.
Gyötrelmes,hangos ordítás hagyta el torkánt.
Nagyot nyeltem,ahogy végig karmolta hátam.
Nem vártam sokat mozogni kezdtem. Éreztem hogy minden egyes lökésnél megrándulnak izmai,nyögései pedig csak fájdalomról árulkodtak.
Fél óráig kínoztam majd lihegve élveztem el. Imádtam a testét. Igaz az éhségem iránta nem csillapodott de...az "emberségem" mégiscsak közbe szólt. Zihálva dőltem mellé.
Pár percig bámultam a plafont és igyekeztem vissza nyerni az erőm.
Fejem Jeon felé fordítottam. Arcát a párnámba fúrta és zokogott.
Hirtelen kegyetlen bűntudat kezdett marcangolni.
-Nézz rám.
Nem válaszolt csak zokogását elfojtva,továbbra is a párnámba fúrta fejét. Amikor bűntudatod van, akkor nem a bűnödet gyűlölöd, hanem saját magadat.
-Nézz rám!
Parancsoltam erélyesen mire oldalra fordította fejét így csak fél arcát pillanthattam meg. Szeme vörös volt és csillogott.
Most se azért nézett rám mert rám akart...fél tőlem.
Én nem bántam semmit életemben. De ez most megmozgatott bennem valamit. A remegő teste,a fájdalmas nyögései ahogy minden agressziómat rá összpontosítottam.
Egy szörnyeteg vagyok.
{ Na itt is van :3 A következő részt szerintem csak jövőhét hétvégén fogom hozni,habár ha elkap az ihlet akkor kitudja :D }
أنت تقرأ
~ B Ű N és Á R T A T L A N S Á G ~
عاطفية" Egy befejezetlen búcsúzás után búcsút mondok a búcsúzásnak... Számomra csupán az őrült ostobaság maradt "