Végre ki tudtam szőkíteni a hajam (igen, Damien, azaz én, szőkítem a hajam, mert jobban áll. *sassy-gay-Damien. Just kidding. I'm not gay*)...
...és úgy tűnik, hogy a bőröm nem nagyon szereti ezt a szőkítőt, vagy nem tom. Nem is ez a lényeg, Ayameval beszélgettem, miközben a fájdalom annyira elviselhetetlenné vált, hogy muszáj volt néhány percre elköszönnöm. Ugrás a kádba és a hülye gyerek hogy ne unatkozzon nem ám zenét tesz be, vagy egy romantikus (szadista) filmet, ha már egyszer Valentin-nap (amit amúgy ki nem állhatok), hanem felhívja újra drága barátosnéjét (nem videóhívással! Isten ments...)
Ayame: Ha ezt az olvasók megtudják, perverznek fognak tartani.
Damien: Szerintem nekem ennyi yaoi után már tök nyolc. *loading, majd jó hangosan - és fájdalmasan - rácsap a combjára* Beszállsz, cica? :3
Természetesen Ayame röhögésben tört ki. De ez a baromkodás nálam már a fáradtság jele.
YOU ARE READING
Damien Moments
Non-FictionŐszintén megmondom, csak így poénból kezdtem bele ebbe. Van néhány beszólásom, amitől mások síró nevetésben törnek ki, gondoltam a wattpados követőimmel is megosztok egy-két eseményt, hátha értik a viccet. Vagy esetleg röhögnek egyet a balfaszkodása...
