Szögezzük le, hogy az én hajam nagyon gyorsan nő és nyár eleje óta 10 centit biztos lenőtt. Hogy áldás-e vagy átok, fogalmam sincs. Már megvan egy bizonyos hossz, hogy kellőképpen a szemembe lógjon és kellőképpen zavarjon a látásban (periférikus látásnak lőttek).
Anyám elküldött boltba, because why not? És csak az a bolt volt nyitva, ami valószínűleg a város "anoním alkoholisták egyesületének" a gyülekező helye. Jön muzsikus barátunk (félreértés ne essék, nem vagyok rasszista) és néz rám, kihúzom a fülhallgatót és egy szar nap után csak annyit kérdezek: mi van?
Válasz: Emós vagy?
Kérdem én, mi van? Nem, nem vagyok emós, nem vágom az ereimet, még a gondolata is borzaszt, hogy kinyírjam magam (lol, lehet most kicsit füllentettem...). De nem vagyok emós. Kell már nekem az a hajvágás, ősz ide vagy oda...
YOU ARE READING
Damien Moments
Non-FictionŐszintén megmondom, csak így poénból kezdtem bele ebbe. Van néhány beszólásom, amitől mások síró nevetésben törnek ki, gondoltam a wattpados követőimmel is megosztok egy-két eseményt, hátha értik a viccet. Vagy esetleg röhögnek egyet a balfaszkodása...
