Perverzül hangozhat a rész neve, de perverz cuccokról itt most szó sincs. Csak apámról. Na, azt tudni kell róla, hogy a hangulatingadozásai rosszabbak, mint nekem, egy nőnek, akinek megjött, vagy éppen egy állapotos anyának, szóval még ezt a hármat is felülírja. Ha megkérdezzük, hogy mi a baja, a válasz felhúzott orral természetesen az, hogy "semmi!" A vitatkozás nálunk családi tradíció és mindennapos dolog, amire én már flegmán válaszolok és visszaszólok neki (azt kapsz, amit adsz alapon). Anyám persze lecsesz, hogy tiszteljem apámat, én meg mindig mondom, hogy minek, ha ő sem tisztel?
Anyám: Jogos, de akkor is az apád.
Ja, és apám önző dög 😊Szóval... hát, ma ismét nem tudtam normálisan aludni, de istenemre esküszöm, tegnap csak két kávét ittam. Hajnali ötkor leosontam, hogy csináljak kávét, hogy ha már egyszer nem tudok aludni, maradjak ébren estig (ehhez képest 7-8 körül bealudtam). Na, apám felkelt, pedig meg se mukkantam, és lecseszett, elkezdte, hogy csak magamra gondolok, másokra nem, egy szóval én vagyok az önző dög. Őszintén szólva nem mondtam semmit, csak csináltam tovább a kávémat, majdnem azt mondva, hogy "csak nem magadról beszélsz?".
Nem is ez a lényeg. Felmentem tovább rajzolni a gépen, hétkor bealudtam, délben anyám azzal kelt, hogy apám azt mesélte, hogy verekedni akartam vele. Félálomban a reakcióm érthető volt: He...?
Kicsit felébredve még nagyobb kérdőjel volt a fejem felett:Őszintén, ha valakinek van valami tudomása, vagy átérzi apám helyzetét, lelkivilágát, hogy mégis mi az édes anyám nem létező szerve folyik le a fejében (mert a "semmi!"-ből kiindulva elég nőies gondolkodása lehet), akkor valaki magyarázza el, hogy az apámnak mi a franc baja lehet 😵 Még anyám se érti, ami nagy szó...
YOU ARE READING
Damien Moments
Non-FictionŐszintén megmondom, csak így poénból kezdtem bele ebbe. Van néhány beszólásom, amitől mások síró nevetésben törnek ki, gondoltam a wattpados követőimmel is megosztok egy-két eseményt, hátha értik a viccet. Vagy esetleg röhögnek egyet a balfaszkodása...