Álmok Között ▶Befejezett◀

Prologue

(sz.k.j.* a zene amire táncolnak a lányok )
Sietve futottam végig a folyosón, hogy végre kiérjek az iskolából. Az elzárásnak köszönhetően, két órát késtem a barátnőmtől, akivel minden nap gyakorlunk, hogy egyszer Idolok lehessünk. Felhívtam a barátnőmet, Geong-ot, hogy mindjárt nála leszek, csak problémám akadt. Megkaptam, hogy nem baj, de siessek.
Gyorsabban kezdtem el sétálni, így fél órával később már az ajtónál voltam. A kulcsommal (amit talán féléve kaptam, amikor szinte minden napomat itt töltöttem) kinyitom az ajtót.
- Hello! - köszöntem NamJoon-nak, a barátnőm bátyjának. Szőke haját, amin már látszott, hogy festi, szokásosan oldalra dobva hagyta, hogy a szemébe lógjon. Nem értem, hogy nem zavarja. Húgáéhoz hasonlóan sötétbarna szemeivel figyelte minden apró mozdulatom.
- Annyeong AeMin! Geong-hoz jöttél? - szólalt meg a hosszú, néma perc után.
- Igen - pillantottam fel rá.
- Előbb szoktál jönni nem? A fiúk mindjárt jönnek és ilyenkor már elmenni szoktál - állt fel a fehér bőrfotelből, amiben eddig ült. Közelebb jött hozzám és mellettem állt meg.
- De, előbb szoktam jönni, csak most elzáráson voltam. De már itt vagyok és nem fogunk zavarni! - indultam fel a lépcsőn Geong-hoz.
- Olyan sokszor vagy elzáráson mostanában! Valami baj van? - kérdezte aggodalommal az arcán. Mióta ismerjük egymást, olyan lett számomra, mint a bátyám. Ezért Ő és Geong lettek A családom.
-Nincs semmi komoly, csak tudod az otthoni dolog...-vigasztalom, közben oda léptem hozzá, majd az ujjaimmal egy mosolyt húztam az arcára. A szüleim válnak, a napjaim nagy része, amit otthon töltök, bár ezt az opciót próbálom mellőzni, arról szól, hogy ők veszekednek, így volt egy idő amikor nagyon sokszor voltam itt, így a család része lettem.
-Rendben, akkor menj Geong-hoz!- vette el a kezeimet a szájától. Pár pillanatig fogta a kezem, miközben mélyen a szemebe nézett. Ez szokás volt kettőnk közt. Némán állni, mélyen a másik szemébe nézve. Ilyenkor mindig akad pár pillanat, amikor elveszhetek sötét íriszének, még sötétebb zugaiban.
Felmentem Geong-hoz. A szobája mellett volt egy kisebb próbaterem, oda mentem be.
- Annyeango Min! - léptem be hozzá. Megöleltük egymást, gyorsan átöltöztem a sportruhámba, ami egy fekete topból és hasonló színű rövid nadrágból állt, ez után bemelegítettünk.
- Mit szólsz ha most a Danger-t táncolnánk?- kérdeztem, miután kifújtam magam.
- Persze csak szólok Nam-nak, hogy segítsen, jó? - indult el, kifelé az ajtón. Bólintottam, miközben leültem a földre. Az előttem lévő tükörben nézegettem magamat. Még mindig nem volt tökéletes az alakom. A melleim kicsik, a hasam lapos, viszont ehhez képest vastag combjaim vannak, a popsim pont jó, így elég aránytalan testem van. Az arcom, nagy szemeimből, kicsi pisze orromból és telt ajkaimból állt, melyet vörösre festet, hullámos hajam keretezett. A hajam egy kontyba volt kötve a fejem tetején, így elő bukkantak a manó füleim.
- Na, meg hoztam őket! - szólt a visszatérő barátnőm.
- Hello! - intettem a tükör segítségével a mögötte álló vörös hajú fiúnak. A másik fiúval, aki a lány mellet állt, már lent találkoztam.
-Hali! Hogy vagy? - kérdezte Geong expasija. Az expasis dolog féléve volt. Az élénk vörös hajszínnel rendelkező srác GeongMin bátyjának az egyik legjobb barátja. Így most már félévvel később is kínos mindkettőjüknek találkozni a bizonyos szilveszter után.
- Kösz, jól! - mosolyogtam, majd felugrottam az eddigi helyemről. Mindkét fiú végig vezete a tekintetét a testemen. Zavaromban egy, a copfomból kiszökö tincset a fülem mögé tűrtem.
- Khm ... Ne nézzetek! Hanem segítsetek! - szólt rájuk Geong. Min nem igazán örült volna, ha, vagy a bátyja, vagy Yoongi-val bármilyen kapcsolataim lenne a barátságon kívül.
- Oké akkor álljatok be! - szólt a vöröske. Lépésről-lépésre megmutatták a koreográfiát. Mi pedig követtük őket.
-Rendben akkor nézzük, hogy megy egyedül! - ültek le a kanapéra, ami a tükörrel szemben állt. Miközben táncoltünk, végig magamon éreztem YoonGi tekintetét. A tükörben többször is össze találkozott a tekintetünk.

Ha eljutottál idáig akkor nem kaptál agyfaszt a hülyeségem miatt, vagy érdekel a következő rész? Hamarosan olvasható lesz addig pihenj.
Szia 👋
* szerkesztői megjegyzés