Álmok Között ▶Befejezett◀

Third Episode

"- Ne, Ae ne mond ezt! Nem akarlak elveszíteni. Szeretlek! - fogta meg a csuklóm..."

Fél év telt el mióta NamJoon-nal beszéltem. Aznap beszéltem vele utoljára. Szörnyen hiányzik az ölelése, az érintése, az illata, a hangja, de próbálok minden lehetőséget, amikor találkoznék vele, kivédeni. Az egyik ilyen esetnek köszönhetően ismertem meg közelebbről HoSeokot. Az Entertainment épületében sétáltam a stúdióhoz, ahol gyakorolhatok rappelni, amikor Nam velem szemben sétált, YoonGi-val beszélgetve. Tettem egy 180 fokos fordulatot és neki ütköztem Hobi-nak.
- Bocsánat, bocsánat! - hajolgattam a nálam négy évvel idősebb fiú előtt.
- Semmi, de ki elől bújkálsz? - kérdezte egy nyugtató mosoly kíséretében.
- A leadered elől - vallottam be. Csak megrázta fejét.
- Te vagy AeMin ugye? - fürkészte az arcom.
-Kérlek HoSeok hadd menjek! Nem akarok találkozni vele! - kérleltem az előttem álló fiút.
-Menj, de este felhívlak és elmondod szépen miért menekülsz Nam elől- engedett el. Sietve, nagy léptekkel tűntem el a folyosón. Hope-ot már óvoda óta ismertem. De csak ismertük egymást persze telefonszám csere stb. meg volt. Este fél tízenkettőkor a koleszban ültem a nappaliban. Nem tudtam aludni, így a kanapén ülve vártam J-Hope hívását.
- Nem mész aludni? - kérdezte a koleszunk legidősebb tagja a, 19 éves ByulKwang.
- Egy hívást várok! - feleltem. Bólintott majd elment a hálószobába. Amint becsukódott az ajtó a lány mögött megszólalt a telefonom.
-Szia! - szólt a telefonba HoSeok.
-Annyaego! - köszöntem neki.
- Mesélj! Ő állandón téged emleget, te meg előle menekülve futsz belém. Szóval? - tért egyből a lényegre.
-Szerelmes vagyok belé! De nem igazán mentek kettőnk között dolgok - húztam el a szám.
-Basszus, sajnálom! Holnap egy ebéd, ahol felvidítalak?-próbálta terelni a témát.
-Oké, a cég előtt fél tizenkettőkor? - kérdeztem tudva, hogy úgyis bent lesz.
-Oké, úgyis akkor kapunk kaja szünetet - egyezett bele. - Megyek, hulla vagyok ma már, jó éjt édes!- köszönt el.
-Hope becsajozott! - hallatszott a háttérből Tae-Tae nevetése.
-Csak Geong barátnője - zárta rövidre.
- Szóval Mon nőjét lopod? - jött Suga.
-Megyek már én is fáradt vagyok, jó éjt Hope - köszöntem el a fiútól.
"Bocsi a srácokért, már fáradtak és ilyenkor mindenkivel cseszekednek. Bocsi"-jött az üzenet HoSeok-tól. Elolvastam majd lezártam a telefonomat. Nem vagyok Nam barátnője. Akkor miért mondta ezt Gi?
Össze pakoltam a szobában, majd eltettem magam holnapra.
Reggel fél tízkor szólt az ébresztőm. Kimásztam az ágyból, majd felöltöztem, egy fekete pulcsit vettek fel, amin fehérrel 97 volt írva és egy fekete szaggtott farmert, amihez egy sport cipőt társítottam. A most, már újra barna hajam kifesültem és kiengedve hagytam. Kimentem a konyhába ahol a koli társaim reggeliztek.
-Joh-eun achim! - köszöntem a lányoknak
-Hogy sikerült a tegnapi hívás?- kérdezte Byu.
-Jól. Beszéltem J-Hope-pal. - néztem a lányra.
-J-hope-pal? - kapta rám a tekintetét HaWoo a társaságunk legfiatalabb tagja.
-Igen, sőt gimiben együtt is bulizunk - nevettem.
- És a Golden Maknae száma is meg van? - tört ki az ARMY IlHwa-ból, a társaságunk legjobb táncosából.
- A BTS összes tagjának száma megvan - zártam rövidre. -Viszont megyek! Este próbán talizunk - búcsúztam el tőlük.
-Ebédre se jössz haza?- vont kérdőre NaJun, a kis csapatunkat énekes tehetsége.
-Bocsi csajok, de már tegnap le lettem foglalva- mosolyogtam rájuk, ezt lezárva elindultam dolgozni. Az épületben újra a stúdiók felé vettem az irányt és eljött a pillanat, amikor nem volt lehetőségem elkerülni a Nam-mal való találkozást. Vettem egy mély levegőt és tovább mentem.
-Sziasztok!- köszöntem a két fiúnak.
-Hali! - mosolygott rám Jimin.
-Szia! Beszélhetnénk? - fogta meg a csuklóm Rap Monster.
-Dolgoznom kell. Bocsi! - léptem vissza hozzá.
- Egy ebéd? - kereste a lehetőséget.
-Mára már foglalt vagyok! - gondoltam Hope-ra.
-Szóval Suganak igaza volt tegnap - nevettet ChimChim.
-Holnap? - nézet rám könyörgő tekintettel NamJoon.
- Jó - egyeztem bele, majd hozzá bújtam. Átölelte a vállam és nyomott egy puszit a fejem búbjára.
-Megyek, így is késésben vagyok. Sziasztok! - mondtam majd elsiettem a stúdióba, ahol JeaJoon már várt. Ő volt a rap tanárom. A BTS rappereit is ő tanította. Fél tizenkettőkor végeztünk, így sietve mentem az épület elé. Hope, Mon-nal beszélgetett.
-Sziasztok!- álltam meg a két fiú mellett. HoSeok egy ölelésel üdvözölt míg Nam egy puszit nyomott az ajkaimra.
- Ti együtt? - nézett hol rám, hol a Leader-ére J - Hope.
- Tudtommal nem - vontam kérdőre előttem álló fiút.
- Lennél a barátnőm? - tette fel úgy ezt a kérdést mint ha csak azt kérdezte volna, hogy "Esni fog?".
-Nem, mert már tovább léptem - hazudtam elpillantva.
- Hope-pal? - pillantott az említett fiúra.
- Dehogy, csak nem érzek irántad semmit - vágtam értetlen fejet.
-Menjünk inkább - fogta meg a kezem Hobi. Csak utána mentem, de vissza pillantottam Rap Monster-re. Az arcát a kezeibe temette.
-Bassza meg, Bassza meg! Elcsesztem mindent! Most azt gondolja hogy nem szeretem! -fakadtam ki, amikor már messzebb voltunk.
-Mert ezt mondtad! - nevet a mellettem sétáló fiú.
- Hopie nem vicces! Elrontottam mindent! - nevettem már én is kínomban.
- Hé, nyugodj meg! - karolt át.- Én itt vagyok és rám számíthatsz, oké? - nézett mélyen a szemembe. Bólintottam,mire a mutató és a hüvelyk ujjai közé fogta az arcom és így mosolyra húzta a számát.
- Máris jobb! -mosolyogott.
A délután további részében sokat nevettem, hála Hope-nak. Este, a próbánk után pedig fáradtan estem az ágyamba. Már majdnem elaludtunk a lányokkal, amikor elkezdett csörögni a telefonom. Három párna repült az arcomba, Il, Ha és Na jóvoltából. Kimentem a szobámból és felvettem a készüléket.
-Szia! Tudom, hogy késő van már, de bocsánatot szeretnék kérni a mai nap ért - mondta lassan Rap Monster.
-Nem haragszom. Áll még a holnap? - dőltem a hűtőnknek.
-Persze, akkor mint ma Hopie-val? - gondolkodott el.
-Oké - egyeztem bele.
-Olyan jó hallani a hangod - hallottam a hangajban, hogy mosolyogott. Csak elmosolyodtam de nem válaszoltam.
-Annyi minden történt az elmúlt félévben. Rengeteg koncerten voltunk, meg új dalunk lett. Már rég keresni akartalak, csak nem volt időm. Sajnálom - magyarázkodott Mon.
- Hé, tündérke, itt vagy még? - állt meg a mesélés közben.
-Igen csak hallgattam a hangod! - mondtam lassan már félálomban.
-Mindjárt elalszol. Sokat próbáltatok ma? - kérdezte még inkább nyugtató hangon.
- Baszd meg! Ne beszélj ilyen lassan- kértem.
- Menj aludni édesem- becézett.
- Jó, Jó éjszakát! -köszöntem el tőle.
-Álmodj szépeket! -tette le a telefont. Vissza mentem a szobába ahol a lányok már aludtak. Nyújtózkodtam, majd HaWoo alatti ágyba feküdtem le. Egy ideig csak a fölső ágy alját néztem és NamJoon-on gondolkodtam. A hangján, a mosolyan, az ölelésén. Vettem egy mély levegőt majd behunytam a szemeim.
Másnap egy fehér szettet vettem fel, egy fehér pólót, amin "Do what makes You happy" felirat volt és hozzá egy fehér nadrágot és egy piros Converse cipőt. A tükörben nyugtáztam, hogy egész elviselhetőn nézek ki. A lányok már iskolában voltak, hétfőhöz híven. Mivel már tízenegy óra volt, elindultam. Már a gondolattól is, hogy találkozom vele össze szorult a gyomrom, és a pillangóim is repkedni kezdtek.
Az épület előtt egy oszlopnak támaszkodva a telefonját nyomkodta. Egy fekete szivecskés fehér inget és egy fekete térdénél szagatot csőnadragot viselt.
Elé sétáltam és vártam, hogy rám nézzen. Megnézte az óráját, majd felpillantott rám.
-Szia csöppség! - mosolyogott rám.
- Hali! Zavarlak? - néztem barna csillogó szemeibe.
- Te sosem zavarsz! - karolta át a derekam. Elmosolyodtam majd magamhoz öleltem a fiút. Szorosan magához húzott.
- Jól áll ez a ruha! - súgta a fülembe. Ennek hatására végig futott egy jól eső borzongás a gerincemen.
-Köszi - mosolyogtam miután elengedte a karjaiból. Megfogta a kezem és össze kulcsolta az ujjaink.
Ekkor elkezdett csörögni a telefonja.
-Szia Hope! Nem, most nem érek rá. Leteszem! - vette fel majd tette le a telefont.
-Bocsi,csak képtelenek meglenni nélkülem. Tudod szakmai ártalom- pillantott rám. Elmosolyodtam a mondatán.
-Mit szólsz egy nyugodt kis ebédlőhőz? - fogta újra meg a kezem.
- Rendben - kulcsoltam össze az ujjaink. Erre a tettemre Nam rám nézett, én pedig csak egy biztató mosolyt küldtem felé. Pár perc séta után megérkeztünk, Nam megállt a pultnál, váltott néhány szót a másik oldalt álló fiúval, aki ezek után az általuk "szokásos helyket" emlegetett részre vezettet minket. Az épület hátsó kertjébe vitt minket. Csak néhány asztal volt itt melyek fehérek voltak meg a melléjük tett széket feket színűek,de most egyiknél sem ült senki. Egy hatalmas tölgyfa nyújtott árnyékot a terasznak. Körbe bokrok, amiket befelé virágok rengetege tarkit. Nam egy asztalhoz húzott, kihúzta az egyik széket, megvárta míg leültem majd betolta a székem és helyet foglalt velem szembe.
- Mesélj! Milyen a koli, a gyakornokság? - kezdte egy sablon témával .
-Csak olyan mint neked volt három éve. Rengeteg gyakorlás, tánc és rap - világítottam egyszerű tényekre.
- Ki is tanít rappelni? - érdeklődőt JeaJoon iránt.
- Aki titeket is kioktatot - mosolygtam.
- Egy kávét és egy Japchae-t rendelhetek neked? - kérdezte az étlapot böngészve.
- A kedvencem - néztem az épp rám pillantó fiúra.
-Tudom ezért kérdeztem - nézett a szemeibe egy csábító mosollyal.
- Sikerült választanotok? - állt mellénk a pincér, akivel Nam az ide érkezésünkkor beszélt.
- Egy cappucino, egy fekete és ezek mellé egy - egy adag japchea és bulgogi lesz - adta le a rendelést Mon.
Minden féléről beszélgettünk, és teljesen olyan érzésem volt mint mielőtt beleszerettem. Talán ez volt az, ami nagyon hiányzott az elmúlt félévből. Jó volt látni az arcán azt a gyermekded, mégis némi pervezséget elbújtató mosolyát mely egy- egy vicc után maradt az arcán. Fura volt újra úgy beszélgtni, mintha semmi nem történt volna köztünk. Se egy majdnem csók, se egy csók. Bár egyiket se bántam, még is fájt a tudat, hogy majdnem miattuk vesztetem el az életem egyik legfontosabb részét.

Dobpergés és újabb rész
Hosszú meg csak nyavajgok jobbra balra, de majd lassan jön a lényeg!
Addig olvas sokat!📚
Puszi!😘
ChanNi