Álmok Között ▶Befejezett◀

Second Episode

"Kisurrantam a szobájából, át a fürdőbe, majd bezárkóztam. Lecsúsztam a kád mellé és a tenyerembe ejtettem a fejem.
Lassan egy éve teljesen NamJoon-ba zúgtam."

Miután megfürödtem, felöltöztem és megmostam az arcom. "Nem problémázhatok azon, hogy egy ágyban alszom vele. Csak a barátnőm bátyja, semmi több. Ae nyugodj meg!"
Vettem egy mély levegőt, ki léptem a fürdőből. Ae nyugodj meg, csak egy ágyban alszol vele, egy szobában, egy házban.
Valaki hátulról elkapta derekam, majd felemelve bevitt egy szobába, letett és eltakarta hatalmas kezeivel a szemeim.
-Szerinted ha bezárlak ide az elrablásnak számít? - kérdezte suttogva.
-Attól függ, hogy itt akarok lenni veled vagy nem. - válaszoltam.
- És itt szeretnél lenni- suttogta - velem? - mélyítette el a hangját.
-Lehet!- fordultam szembe vele.
- Itt maradsz velem? - nézett mélyen a szemembe.
-Itt maradok! - mondtam lassan. Közelebb lépett hozzám. Mélyen a szemembe nézett. Lejjebb hajolt hozzám, közelebb az ajkaimhoz.
-Nam bejöhetek? - kopogott az ajtón Geong.
-Gyere!- lépett el tőlem.
- Megzavartam valamit? - nézett rám, majd a bátyjára.
Megrázom a fejem.
- Mi kell? - fordult a húga felé ingerülten.
- Csak a pulcsim! - lépett az ágyhoz, elvette azt és már ki is ment a szobából.
- Bocsi! Nem gondolkodtam. Megbabonázott, hogy már közelségemtől is zavarba jöttél, imponál, hogy elmélyítem a hangom, te meg már teljesen vörös arccal állsz előttem!- fakadt ki.
- Semmi baj.- mondtam, belül össze törve. De ő ezt nem láthatja. Magához vont egy ölelésre. Átölelte a vállaim, én pedig a mellkasába fúrtam a fejem. Ilyenkor eszembe jut, hogy hányszor sírtam itt. Nehezen tudom vissza fogni, hogy most ne tegyek így.
-Én rohadtul szeretlek téged Ae! - nyomott egy puszit a fejem búbjára. - mint a húgom. - pótoltam magamban.
-Kimegyek cigizni! - jelentettem ki.
- Mit csinálni? - akadt ki. Válasz nélkül egyedül hagytam és kimentem a teraszra. Egy korlát választja el a kertet a terasztól, erre ültem fel.
-Miért dőlök be neki mindig? - kérdezem önmagától két slukk között. Talán erre sosem kapok választ. Túl naív vagyok. Mindig elhiszem, hogy lehet köztünk valami. De újra és újra pofára esek. El kellene felejetem. Talán ez lenne a legegyszerűbb mindkettőnknek. A felejtés. A jövőmre kell koncentrálnom. Igen, hogy Idol lehessek.
-Beszélhetünk? - kérdezte az ajtóban állva NamJoon.
-Nincs kedvem hozzád most - vágtam rá.
- Mivel bántottalak meg? - lépett közelebb hozzám.
-Csak játszol, megint! - mondtam ingerülten
- Nem akartam, Ae! Kérlek ne haragudj rám. Teljesen hülye vagyok! - ölelt át hátulról.
- Döntsd el mit akarsz!
Pár percig csak magához ölelve állt.

Az este óta eltelelt két nap. Suliba jártam és órákat gyakoroltunk Geonggal. Namot próbáltam kerülni, bár ő kereste a társaságom.
-Ae meghallgatod? - nyújtotta felém a telefonját egy fülhallgatóval.
-Uhum, mi is ez?- fordultam a mellettem ülő fiúhoz.
- Ez az új dalom. Milyen? - mosolygott büszkén. (fent a kép mellet)
- Miért utálkozol ennyire a világ ellen?- kérdeztem gondolkodva.
- Nem utálom, csak igazat mondok vagy nem? - nézett rám érdeklődve. Igaza van az tény, mégis túl nyers volt ahhoz, hogy az emberek szó nélkül elfogadják.
- Igaz, de túl nyers. Bár hozzád illik - néztem a szemeibe. Némán tartotta nézésem, majd közelebb hajolt.
- Megcsókólhatlak? - súgta lassan. Akarom, hogy megtegye, de mégis ott motoszkált a gondolataimban,hogy ő a legjobb barátnőm bátya. Sőt szinte óvodás korom óta ismerem. Nem utolsó sorban a két napja történtek is ellenérvként szolgálnak. De nem érdekel.
Vettem egy mély levegőt, majd a tarkójára tettem a kezem és közelebb húztam magamhoz. Elmosolyodott és az enyémekhez nyomja az ajkait. Falta a párnáim mégis vigyázott mintha bármelyik pillanatban elveszíthetne.
-Khm!-hallottam Geong-ot köhögni. Nam elhúzódik tőlem majd a húgára nézett.
- Ez nem az, aminek látszik!- védekezett.
-Mióta vagytok együtt?- kérdezte szigorúan.
-Nem vagyunk együtt, csak egy csók volt. Semmi több - pillantatom fel, a kissé hirtelen haragú barátnőmre .
-Hazudni azt tudtok!- mondta, majd felment a szobájába.
-Bocsánat! - fogta meg a kezemet Joon. Felugrottam a helyemről és a barátnőm után mentem.
-Geong, kérlek hadd magyarázzam meg! - kértem az ajtaja előtt állva.
-Erre mi a magyarázat? Hazudtatok nekem! - válaszolt még mindig dühöngve.
-De Geo, tényleg nincs semmi komoly közöttünk, csak egy csók volt. Elkapott a hév. Sajnálom.- próbáltam rávenni a megbocsájtásra.
- Gyere! - csak ennyit mondott. Nem tudom hogy megbocsájtott, vagy csak megunta a könyörgésem. Bemegyek hozzá.
- Szereted? - kérdezte halkan.
- Igazat? - pillantottam rá.
- Szóval igen. Miért?
- Nem tudom, talán mert azért az aki - feleltem.
- És ő? - nézett rám komolyan.
- Nem tudom - ültem le mellé.
- Hülye és nem tudja, hogy kezelje a dolgot, vagy hülye és el akar dobni téged? - gondolkodott. Elmosolyodtam de nem válaszoltam. Nem is tudom a választ.
-Ne törődj vele! - jelentette ki.
- Oké!- vágtam rá.- Képzeld, tegnap netezgettem és találtam egy felhívást, hogy a BigHit gyakornokokat keres...

Egy hónap. Ennyi idő alatt sok minden történhet az emberrel. Például felvehetik egy kiadó céghez gyakornoknak. Vagy otthagyja az iskolát az álmaiért. Ez történt velem is.
A BigHit felvett minket gyakornoknak. Rengeteget gyakorlunk táncolni, illetve Geong énekelni, én pedig rappelni. Nammal ritkán találkozom. Talán hetente egyszer akkor is csak köszönünk egymásnak.
- Én ma már hulla vagyok! - fújta ki magát Geo.
- Dettó! - ültem le mellé a parkettára. Este fél 12 van. Délután négy óta itt, előtte pedig Geong-éknál gyakoroltunk.
-Nálunk alszol ma?- kérdezte.
Rábólintottam.
- Megjöttünk! - köszönt Geo a szüleinek.
- Kivel? - kérdezte az édesanyja.
-Ae-val. Nam nem tudom merre - felelte, majd megfogta csuklóm és felhozott a szobájába.
- Hol van NamJoon? - kérdeztem miután el helyezkedtem Geong szobájában lévő egyik foltelben.
-Mostanában nem igen jár haza. Koliba van a bandájaval. SeokJin, YoonGi, HoSeok, Jimin, TeaHyung, JeongGuk. Emlékszel - mesélte.
-Emlékszem a bulikra amire muszáj voltam elmenni- nevettem.
-Megjöttem! - hallatszott lentről.
- Köszi, felmegyek! - hallottam a következő mondatot már a lépcsőről.
Ezután kopogás.
- Gyere! -szólt Geong
- Sziasztok! - lépett be a szobába Nam. A haja szürke lett és csak meg inkább a szemébe lógott. A mosolya, ahogy rám néz nem változott. Még mindig képes zavarba hozni.
- Milyen a gyakornoki élet a cégnél? - ült le a velem szembeni folteba. Az arcomat fürkészte. Mosolyogva rápillantottam, majd vissza a húgára.
-Sok tánc meg éneklés - zárta rövidre a barátnőm.
-Meg rap - tettem hozzá két szót.
- Rappelsz? - nézet rám az előttem ülő fiú csillogó szemekkel.
- Jah próbálkozom - mosolyogtam rá újra.
- Próbálkozol? Ütöd YoonGi szintjét! - túlzott Min.
- Mutasd! - kért Joon.
- Fáradt vagyok! -tértem ki a lehetőség elől. Nam elhúzta a száját.
- Van művész neved, nem? - nézetem a még mindig engem figyelő fiút.
-Bemutatkozzak, vagy ismersz már elég régóta? - nevettet. - Amúgy Rap Monster - váltot komolyra.
-Menő!- nevettem.
-Örülünk látogatásodnak Mon! De kérlek menj! - fejezte ki szeretetét GeongMin a bátyja felé. Nam kiment, a húga pedig egy törölközővel és a pizsamájával utána.
Még mindig szeretem őt. Még mindig képtelen vagyok egy légtérben lenni, anélkül, hogy ne lennék zavarban.
Lecsuktam a szemeimet és hátra döntöttem a fejem a fotel háttámlájának. Próbáltam elfelejteni Rap Monster-rel kapcsolatos érzéseimet.
- Bejöhetek? Beszélgetni szeretnék veled kettesben - kért Nam. Vettem egy mély levegőt,majd mondtam, hogy bejöhet. Ahogy belépett, felálltam és vártam. Hozzám lépet, először csak fürkészte az arcomat, aztán magához ölelt, ahogy régen, átkarolta a vállaim, a mellkasába fúrtam a fejem. Beszívtam édeskés, mégis fanyar illatát. Melegség töltöte el a testem. Össze kulcsoltam az ujjaim a derekán és csak élveztem a közelségét. A fejem tetejére támasztotta az állát.
-Tudod Manó, hiányoztál! - mondta lassan. Elmosolyodtam, de nem válaszoltam, csak még jobban magamhoz húztam, bár ez már nem igen lehetséges.
Lassan elhúzódott de csak annyira, hogy láthassa az arcom. Mélyen a szemembe nézett majd elmosolyodott.
- Még mindig rohadt aranyos vagy, amikor nem tudod mit reagálj. - vallotta be. - Lenne egy kérdésem... - kezdett bele. - Mégpedig? - kérdeztem pajkos hangsúllyal.
-Velem alszol? - nézett rám teljes komolysággal.
- Biztos jó ötlet? - kérdeztem elhúzódva tőle.
- Tudom nem a legjobb ötlet, de hiányoznak a közös estéink. Amikor hajnalig filmeztünk és beszélgettünk, aztán a karjaim között aludtál el, szorosan hozzám bújva - mondta lassan. Nekem is hiányoznak ezek az esték, de a múltkori "együtt alvásunk" se úgy sikerült ahogy tervezte.
- Kérlek AeMin mondj valamit - kérlelt.
- Nam ne erőltessünk valamit, ami nem megy. Felejtsük el egymást. Maradjunk a barátnő bátya és húg barátnő kapcsolatnál - elhúzódtam tőle.
- Ne Ae ne mond ez. Nem akarlak elveszíteni. Szeretlek! - fogta meg a csuklóm...

Asszem túl sok minden történt de remélem érthető és nem nagyon zavaros
Nem sokára jön a következő rész .😃
Addigis hallgass sok Kpopot 🎧 meg olvass sok ffet 📚
Szia!
ChanNi