Álmok Között ▶Befejezett◀

Fourth Episode

"Fura volt újra úgy beszélgetni, mintha semmi nem történt volna köztünk. Se egy majdnem, csók se egy tényleges csók. Bár egyiket se bántam, még is fájt a tudat, hogy majdnem miattuk vesztetem el az életem egyik legfontosabb részét."

- Hazudtam- néztem a még étkező fiúra.
- Miben? - kérdezte egy féloldalas mosollyal.
- Amit tegnap mondtam- vallottam be.
-Valahogy érzetem! - vigyorodott el.
- Sajnálom! - védekeztem, de fiú csak megfogta az asztalon pihenő kezem, és lassan simogatni kezdte.
- Nem haragszom, sőt örülök, hogy most itt vagy velem. Hogy hagytad hogy megfogjam a kezed, hogy megölelhetlek, ezek mind túlságosan elütöttek a kijelentésedtől, bár a legfeltűnőbb az az volt, amikor elvörösödtél attól, hogy megdicsértelek - próbált minél biztatóbb hangon beszélni. Elmosolyodom, majd kiittam a cappuccinom utolsó kortyát. Miután befejeztük, Nam elhívott sétálni. A telefonomon megnéztem az időt és mivel még csak egy órát mutatott, bele menten a sétába. Újra megfogta a kezem, és most az étterem felé hozott.
Fizetett, majd egy park felé hozott.
Pár héttel később:
Az elmúlt hetekben rendeződni látszódott a kapcsolatunk NamJoonal.
Esténként a próbák után még órákat beszélgetünk, volt olyan, hogy még fél négykor még fent voltunk. Ma este is így volt.
- Ae indulás aludni! - parancsolt rám a fiú.
- De reggel beszélünk? - kérdeztem
- Persze, menj aludni! - kért.
- Jó megyek Jó éjt! - köszöntem el tőle.
- Neked is Édesem! - tette le a telefonom. Halkan mentem be a szobába, összeszedtem a pizsamámat. Átosontam a fürdőbe, letusoltam és végre nyugovóra tértem.
Újabb hetek teltek eseménytelenül, csak táncpróbák és rap gyakorlás, bár egy valami mégis történt: vissza mentem a suliba így délután háromig ott ültem, aztán négytől tánc, fél tizenkettőtől rap. Néha egy randi Joonal.
Aztán jött a mai nap. A cég vezetősége behívott mind a hatunkat. HaWoo-t, IllHwa-t, engem, GeongMin-t, NaJun-t, ByuKwang-t. Kicsit félve ültünk a legfelső szinten.
Kijött egy alacsony, fekete kosztümbe öltözött nő. Felálltunk és meghajoltunk előtte, Ő is így tett majd ez után szólalt meg.
- Gyertek! - hívott minket a terembe, ahonnan pár perce Ő lépett ki.
Kinyitotta az ajtót, majd betessékelt egyesével mindenkit. Meghajlás, után vigyázzban állva vártuk, hogy valamit mondjanak.
-Először is válasszunk leadert- kezdett bele egy fiatalabb férfi.
-AeMin vagy ByuKwang? - pásztázta végig kis csapatunkat.
-Szerintem egyértelmű, hogy Byu - pillantott végig Na. Mindenki bólogatott, így ez a kérdés eldőlt.
-GeongMin lesz a Visual, többiek tudják a státuszukat- jelentette ki szigorúan az eddig hozzánk beszélő férfi mellet álló kis főnök.
-Köszöntöm a SweetSix-et - mosolygott ránk a cég tulajdonosa, Bang SiHyuk.
Erre vártunk, mióta ide kerültünk. El se hiszem, hogy Idol lehetek.
-A héten tehettek ajánlatot a művész neveitekre - vette át a szót a szigorú, közepén álló.
-Köszönöm,hogy ide jöttetek. Miután, meglettek a neveitek bejelentjük a debütálásotokat, ami fél év múlva lesz. Addig kisebb videók készíthettek, illetve megírhatjátok az első dalotokat- fogta kedvesre a főnök. - AeMin, GeongMin és ByuKwang maradjatok kérlek, többiek menjetek, köszönöm, hogy itt voltatok.
A lányok meghajoltak, majd kimentek, így hárman maradtunk.
-Geong és Ae, mindketten szoros kapcsolatot ápoltok az egyik fiú bandánk leaderével, arra kérlek titeket, hogy ezt a kapcsolatot szűkítsétek le az épület falai közé. Byu téged pedig arra kérlek, hogy mint leader, hogy barátkozz össze RM-el- mosolygott ránk. Mintha ez lett volna a hívószó, az előbb említett fiú lépett be a szobába. A húga és felém pillantva elmosolyodott, majd Kwang mellé lépett és beszélgetni kezdett vele.
-Na jó menjetek! - utasított kettőnket SiHyuk. Egy mély bólintás után ott hagytuk a kis hármast. Ahogy kiléptünk az ajtón, jött a sikítozós örülés, hogy végre elértük az álmaink.
- Úristen, végre Idolok lehetünk! - ugrándozott mellettem a barátnőm.
-Megérte annyit táncolni- hallottam meg magam mögül egy mély hangot. Amit szinte azonnal felismertem. Min egyből az új leaderünkkel kezd el foglalkozni, míg én a mellette álló két fejjel magasabb fiúhoz léptem.
-Gratulálok az újdonsült főrappernek- mosolyogott rám miközben a kezemért nyúlt ami lassan az Ő hatalmas tenyerébe simult. Magához húzott és egy nyugtató ölelésbe invitált. Belenyomtam a mellkasába az arcom és mélyen beszívtam édeskés, mégis fanyar illatát. Nyomott egy puszit a fejem tetejére.
-Szeretlek- súgta. Felemeltem a fejem és a sötétbarna szemeit fürkészve gondolkodtam az előző mondatán. Ő csak válaszra várva kissé oldalra döntőt fejjel figyelt.
- Én is téged NamJoon- nézett mélyen a szemeibe.
- Kis gerle pár! -mosolygott ránk Geong. Ő volt az egyetlen a csapatból aki tudta, hogy NamJonnal mi van közöttünk.
- A nagyi soju-ja nagyon üt, de jó ünnepléshez, mit szóltok ha át viszek egy- két üveggel? - beszélt tovább rám, majd a leaderünkre pillantva. Bólintottunk, majd elbúcsúztunk Monie-től.
Mivel már késő ősz volt, így felvettem a lábszárközépig érő, barna szövetkabátomat. Ezután sietve lépkedtem barátnőim után.
- Mi van közted és NamJoon között? - lépett mellém az említett húga.
-Randizgatunk- válaszoltam egyszerűen. Nem akartam kis regényt mondani GeongMinnek.
-Szeret téged, ugye tudod? - nézett rám.
- Tudom, de nem tudom, hogy jól teszem-e, hogy viszonzom- pillantottam a cipőmre.
- Tudod, hogy bármi van jöhetsz hozzám- mosolygott rám, majd végig simította a hátam. Mivel megérkeztünk a kollégiumunkba, így ugyan rövid időre, de elköszöntünk egymástól. Byuval kettesével lépkedtük a lépcsőket. Így hamarabb felértünk, mint, ha lifttel jöttünk volna. Kwang elővette a kulcsát, majd betéve a zárba rájött, hogy a lányok nyitva hagyták az ajtót. Így lenyomta a kilincset majd meglökve a falapot, bement a lakásba. Utána mentem, és miután megszabadultunk a meleg ruháinktól, a bandatársaink egyből nekünk estek, hogy hol voltunk ennyi ideig és, hogy miért találkoztak a Visualunk bátyjával, miután kimentek a teremből. Byu szépen válaszolgatott a kérdéseikre, aztán jött egy kérdés hozzám, ami halattán még a leaderünk is kérdően nézett rám. A kérdés pedig így szólt:
-AeMin! Byunak meg Minnek érthető miért kellett maradnia, de neked miért? - tette fel a kérdést Il.
-Mert mondtam, hogy jóban vagyok a tagokkal ennyi, GeongMin miatt meg ovis korom óta ismerem Namot - próbáltam nem kitálalni a magánéletem a lányoknak.
-Ae,én nem úgy emlékszem, Si kérésére meg a terem előtti jelenetre sem, mint ha csak barátok lennétek- mondta kissé idegesen Sweet.
Egymás között SweetPeanak szoktuk hívni ByuKwangot.
- Nem tudom miről beszélsz, csak megölelt és ennyi - vágtam rá.
-Sziasztok! Mi ez a komor hangulat? Csajok mától mi vagyunk a SweetSix! Ünnepeljünk! - lépett be az ajtón a Visualunk, megmentve a további magyarázkodástól.
Mivel vagy négy zacskó volt a lánynál, így elvettem tőle kettőt és segítettem neki eljutni a szatyrokkal a konyhába.
-Miért érzem úgy, hogy ehhez a hangulathoz közé van Namnak és neked? - állt meg előttem
-Csak megkérdezték, hogy én miért maradtam, azt mondtam, hogy csak barátok vagyunk Nammal, erre Pea azt mondta, hogy Ő nem ezt látta. Persze próbálkoztam, de nem hitték el- feleltem kissé kétségbeesve. A lány csak sóhajtott, majd pakolni kezdi az üvegeket.
-Kirakod légyszi tálakba? - tolt elém egy szatyrot, amiben chipses zacskók pihentek. Kipakoltam őket, majd segítettem Minnek bevinni a nappaliba a poharakat. A szobában már oldódott a hangulat, így az este iszogatással, és sok nevetéssel telt.
Másnap fejfájással és egy SMS-sel ébredtem. Az SMS ráér, így az első utam a konyhába vezetett, ahol egy pohár víz társaságával bevettem az életmentő fájdalomcsillapítót. Ezután a telefonomért nyúltam. Felnyitottam, majd megnéztem az üzenetet, ami NamJoon-tól jött.
Egy rövid kérdés volt, nekem mégis sokat jelentett:
Lennél a barátnőm?
Miután elolvastam, egyből rá nyomtam a kis hívó gombra. Pár csengés után fel is vette.
- Igen? - szólt bele rekedtes hangon.
- Felébresztettelek? - kérdeztem kissé ijedten.
- Nem te ébresztettél, hanem Jin, már vagy negyed órája. Ki kéne másznom az ágyból. De most foglalkozzunk veled. Mi baj? - mondott egy instant regényt.
-Csak akkor hívhatlak, ha baj van?- kérdetem vissza.
- Nem Baba, csak gondoltam valami baj van, vagy nincs?
- Most épp nincs baj, csak kaptam egy SMS-t és nem tudom hova tenni- feleltem.
- Egy SMS-t? Érdekes és elmeséled nekem miről szólt? Vagy személyesen szeretnéd elmesélni?- vette fel a játékom.
- Ma sok dolgotok van?
- Nem igazán, bár nekem lenne egy kis dolgom, de elintézem ha most letesszük és kb tíz perc múlva vissza hívlak- mondta lassan.
-Muszáj? Nagyon muszáj menned?
- Jó lenne, ha emberek közé is akarok menni ma, bár ha át jössz, talán hamarabb orvosolhatnánk a problémám.
- Miért mi baj? - futott végig pár rémkép, hogy mi csinált magával.
- Elmondom, ha ide érsz- zárta rövidre.
-Szóval menjek át? - játszottam egy kicsit az agyam. Válaszul csak egy halk nyögés hagyta el az ajkait.
-Jinie be enged ha, azt mondom, hogy doktornőként jöttem hozzád? - húztam tovább az agyát.
-Kérlek, Manó gyere! - kért.
-Megyek, szia NamJoon- köszöntem el tőle.
-Szia Manó!- nyomta ki a telefont.
Elmosolyodtam, majd megittam az utolsó kortyot is a poharamból majd, a szobánk felé indultam, de szembe találtam magam a kissé nyúzott Byuval.
-Jó reggelt! - mosolyogtam rá, majd elakarok menni mellette, de nem enged.
-RM szerint, jó ha tudom kivel beszélgettek telefonon, szóval most megkérdezem kivel beszéltél? - méregetett.
-Azzal aki a tanácsot adta - húztam újra mosolyra az ajkaim. A lány vett egy mély levegőt és inkább rám hagyta. A szobába érve összetalálkoztam négy zombival, akik nehezén bírták a másnaposságot.
Kivettem a szekrényemből egy fekete csőnacit, és egy egyszerű fehér pólót. Felvettem őket majd, utamra indultam. De persze Kwang megállított az ajtóban.
-Hova mész? - jött a kérdés a konyhából.
-Tanácsadó- válaszoltam hanyagul. Lassú léptekkel sétáltam a Bangtan ház felé. A fülembe G Dragon Kwon JiYong c. albuma üvöltött. Így szinte észre sem vettem, hogy megérkeztem a ház elé. Felcsengettem, majd jött a kérdés hogy ki vagyok és mit akarok.
-Jinie, AeMin - adtam a fiú tudatára a kilétem.
- Ugye nem NamJoonhoz jöttél? - jött a kérdés.
-Nem Oppa, nem hozzá jöttem -nevettem.
-Gyere! - adta be a derekát. Fellépkedtem a lépcsőfokokon, majd jó formám ráfeküdtem a csengőre.
- Vedd le a kezed a kurva csengőről vagy eltöröm - hallottam YoonGi kedves megszólalását.
Amíg ki nem nyitja az ajtót, rajta hagyom a csengőn a tenyerem. A fiú szúrós szemmel nézet rám majd rászorítva a csuklómra,majd levette az ujjaim a kis kapcsolóról.
- Elég ha egyszer nyomod meg! - vágta hozzám. A csuklóm megfogva a húzott el egy szobáig, majd nem törődve a szobatulajdonosának magánszférájával belökött az ajtón. A szobában félhomály uralkodott.
-Suga megint hisztis? - kérdezte az ágyában fekvő NamJoon.
- Csak felbaszta, hogy rá feküdtem a csengőre- felelem. Felállt az ágyáról, lassú léptekkel elindul felém, elém érve a falnak nyomott, az egyik kezét a fejem mellet támasztatta meg.
-Késtél! - súgta az ajkaimra.
- Nem mondtad, hogy időre kell jönnöm -feleltem.
- Tudtommal fél óra alatt itt vagy, kb egy órája beszéltünk- hajolt a nyakamhoz, csókokkal kezdte behinteni a puha bőrt. Egy halk sóhaj csúszott ki az ajkaim között. A fiú a reakcióm hatására pár finom harapást is társított a puszik mellé. Egy csók erejéig vissza tér az ajkaimhoz, majd újra a nyakamhoz talál ezúttal foltokkal tarkította.
-Nam, én... Én.... Én még... - a zavarom miatt nem tudtam befejezni,de a fiú így is értette mire gondoltam.
- Bocsánat! - lépett el tőlem. Nem tudom mit reagáljak. Közelebb léptem hozzá mire hátrább lépett. Újabb lépést tettem felé, hasonlóan reagál mint az előző közeledésemre.
- Mi baj van? - kérdezem aggodalommal és bűntudattal együtt.
-Semmi baj nincs Manó - fogta meg a kezem. Magához húzott, így hozzá bújtam.
-Bocsánat, elkapott a hév - puszilt bele a hajamba. Csak bólintottam és még inkább biztonságot nyújtó karjai közé bújtam.
-Mindig vigyázni fogok rád, jó? - tolt el magától és a szemembe nézve mondta. Bólintottam majd lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit az ajkaira, amit átalakít egy csókká. A csípőmnél fogva vissza tolt a talpamra, de a csókunkat nem szakítja meg. A kezei újra felfedező útra indul a testemen. Fordított a helyzetünkön,így én kerültem közelebb az ágyához,amire nem sokkal később ledöntött. Kezeit a fejem mellett támasztotta meg. Az egyik kezével lassan feltürte a pólómat, majd egy gyors mozdulattal megszabadított tőle.

A többit a gondolataidra bizom...
Remélem tettszet
Hamarosan jön a következő rész
Addig olvas sokat
Puszi ChanNi