Álmok Között ▶Befejezett◀

First Episode

"Miközben táncoltunk végig magamon éreztem YoonGi tekintetét. A tükörben többször is össze találkozott tekintetünk."

Miután végeztünk, felhívtam AeHwa-t, az anyámat, akit évek óta már csak AeHwa-nak hívok.
-Ae, Geong-nál aludhatok?-kérdeztem, reménykedve egy igenben.
-Aludj, de holnap össze kell pakolnod a lakásban - mondta és letette. Újongtam egy keveset, majd megfordultam, és elindultam vissza a házba, mivel a teraszon telefonáltam.
Pár lépés után valami keménynek ütköztem. Felnéztem és NamJoon-nal találtam szembe magam.
-Szia! - köszöntem kínos elvékonyított hangon.
-Itt aludhatsz?- búgta mély hangján. Mindig mikor elmélyítette a hangját, zavarba ejtett. Ezt ő is tudta, így mikor kettesben voltunk, mindig ki is használta.
-Igen! - bólintottam. Örültem, hogy a hajam az arcomba omlott, így eltakarta az orcáim halvány, de igen feltűnő pirosságát.
-Van egy rossz hírem ezzel kapcsolatban. YoonGi itt marad éjszakára és övé a vendégszoba, szóval velem kellene aludnod! - mondta beharapva az alsó ajkát. Éreztem forrósodik az arcom. Gondolkodtam, mit kellene reagálnom, de a bólintást találtam egyedüli megoldásnak, szóval így tettem. Bementünk a lakásba. A karja az enyémhez érve, fura bizsergést hagyott maga után.

Geong ki találta, hogy nézzünk filmet. Amiből végül nem lett semmi. Ekkor jött az ötlet Nam-tól, hogy felelsz vagy merszezzünk. Persze, mi Geong-gal tiltakoztunk, de a két fiú elnyomta ezt.

Elindultam az emeleti mosdóba, hogy megfürödhessek. El voltam foglalva a gondolataimmal, így nem vettem észre, hogy újra neki mentem Nam mellkasának. Majdnem hátra estem, így a derekamnál fogva kapott el.
-Vigyázz magadra!- súgta mély, lágy hangon a fülembe miután már egyesen álltam, de nem engedett el. Pár percig így álltunk. Én teljes zavarban voltam, míg ő élvezte a helyzetet. Felnéztem rá, mire elmosolyodott, biztos rák vörös arc színem miatt, elengedett az öleléséből.
-Fürdeni mész? -kérdezte, miközben elindult lefelé.
-Igen - feleltem .
-Mehetek veled? - húzott egy perverz mosolyt az ajkaira.
-Kérhetek valamit?- hagytam figyelmen kívül az előző kérdését.
-Persze!-lépet vissza hozzám.
-Kérhetek pizsit?- néztem a lábujjaim, ezzel elrejtve az arcom, ami újra lángba borult.
-Gyere! - fogta meg a csuklóm. A szobájába húzott leültetett az ágyára, majd a szekrényből kivett egy pólót és egy rövid nadrágot.
-Köszi!- mosolyogtam miközben elvettem tőle a ruhadarabokat.
Kisurrantam a szobájából, át a fürdőbe, majd bezárkóztam. Lecsúsztam a kád mellé és a tenyerembe ejtettem a fejem.
Lassan egy éve teljesen NamJoon-ba zúgtam.

A nyár utolsó estéje volt. Előtte sem volt közömbös számomra a fiú, de ez az este mindent megváltoztatott. Szokásos nyárzáró buli, a suli egyik nagy menőjénél ez nem más volt mint Jeon JeongGok. Persze, mint a másik nagy arc húgának,legjobb barátnője el lettem rángatva, ahogy az összes hasonló bulira.
A kertben, a medence melletti körülbelül egyetlen üres helyet foglaltam el, két pohár társaságban. Az egyik a sajátom volt, a másik pedig Geong-é volt, akit éppen Park Jimin próbált ágyba vinni, ő is egy volt a népszerűek közül akire mindenki felnézet. A lábaim a vízbe tettem és közben iszogatva figyeltem a tömeget. A társaság felé részegen ringatózott. Nem volt túl sok kedven aznap pont ott lenni, bár otthon még kevésbé.
-Hát te miért ülsz itt egyedül? - ült le mellém a nem itt lenni akarásom egyik oka, NamJoon.
-Mostmár, hogy leültél nem vagyok egyedül - pillantottam fel rá, két korty között.
- Táncoljunk! - állt fel, majd felhúzott engem is. Behúzott a tömegbe, a kezeit a derekamra tette majd lassan ringatózni kezdett a zene ritmusára. Amikor érezte, hogy nem igazán sikerült felvennem a ritmust, megállt.
- Mi baj, AeMin?- húzott közel magához. Sötétbarna szemeibe néztem, és elgondolkodtam, miért is nem akartam ott lenni azon az estén.
Az egyik ok pont előttem állt. Előző este összevesztünk. Kis apróságon, mégis számomra hatalmas fájdalom volt pont vele összeveszni.
A másik, hogy nem igazán volt kedvem fejfájással kezdeni az évet.
A harmadik és talán a legfontosabb, hogy nem igazán volt kedvem bulizni, jobb lett volna otthon, egy jó könyvvel pihenni.
- Csak most nincs kedvem ehhez az egészhez ennyi - mosolyogtam az engem fürkésző fiúra. Nem mondott semmit, csak a csuklómra kulcsolta az ujjait és a ház felé húzott. Felvitt az egyik szobába. Egyszerű fehér falak egyszerű bútorokkal. Egy kanapé és három fotel. Azóta is ha Kook-nál járok az a szoba valami különleges érzéssel tölt el.
Leültetett és faggatni kezdett. Az egész éjszakát átbeszélgetünk és valahol itt estem bele sötét szemeibe.

Waoh itt az első rész!!!
Tudom, tudom rövid, de a jóból keveset adnak, tudod!
Na, viccet félretéve, komizz meg csillagozz ha tetszett, mondjuk építő jellegű kommentet elfogadok, akkor is ha nem tetszett.

Szóval nem sokára jön a második rész!!
Addig is puszi 😘 meg olvass sokat 📚
ChanNi