A Szívek Királynője - A Boszorkány

17.rész

- Én nem tudtam! - hátrálni kezdtem gyilkos pillantásai elől.

- Honnan van?- újabb kérdéssel jött.

- Az nálam volt. - igyekezet le a lépcsőről Mary néni és közvetlen közént állt.

- És hogy került hozzád? - megvetően nézett végig rajta.

- Az már egy másik kérdés!- tette csípőre mindkét kezét és a válla fölött hátra pillantott.

- Hol találtad Irina? - kérdezte halkan Edward.

- Az ágyam alatt. - mondtam közben a fekete-fehér csempét bámultam magam előtt.

- Biztosan kieshetett a zsebemből mikor a szobájában jártam. - tette hozzá Mary néni.

- Erre még később visszatérünk.-jelentette ki Edward közben Kevinre nézett.

Mary néni háta mögül figyeltem Kevin fagyos tekintetét.
Tudtam, ha most egyedül lettünk volna itthon, biztosan megölt volna.
Ki akartam tépni a nyakamból a láncot, de nem tudtam.
Egyszerűen nem bírtam kiszedni.

- Add ide - kiakarta kerülni Mary nénit de nem járt sikerrel ugyanis amerre ő lépett, Mary néni pontosan ugyanoda lépett.

- Ha megtudom, hogy hazudsz, én magam öllek meg! - köpte ki a szavakat Kevin.

- Kisfiam, ahhoz te kevés vagy.-nevetett fel Mary néni magabiztosan.

- Sose becsülj alá egy Démont.-jegyezte meg halovány mosoly kiséretében.

Egy percig még farkas szemet néztek egymással, de aztán Kevin dühösen a konyhába viharzott és kiemelt egy üveg Jack Daniels-et.

- Ne aggódj, nem fog bántani. Annál te értékesebb vagy. - mondta de egyetlen pillantást sem vetett rám.

Folyton kétejek közt hagy.
Mire ez a sok titkolózás?
Érdekes...én nem hallottam, hogy kiesett volna valami a zsebéből...hiszen egy láncnak azért van hangja ha leesik a padlóra.
Mérget vennék rá, hogy most is hazudott.
Alice majdnem nekem jött annyira rohant le a lépcsőn.

- Hová rohansz?
Válasz nem jött.

Egyenest az ajtóhoz rohant, hogy kinyissa.

- Szia kicsim.- csókkal köszöntötte Eric az ajtóban állva.

- Na van már valami?-szegődtem mellé.

- Semmi...a gyerekek akiket elvittünk mind megvannak. Minhta már nem akarná őket. Viszont azokat akiket elvitt nem találtuk meg. Egy szülő ma azzal állt nekem, hogy ő tudja ki tette.-mondta el.

- Ki?-kérdezte Alice de nagyon úgy tűnt, mintha már tudná a választ.

- Alison Argent. Azt mondta visszajött és így akar bosszút állni.

- Az képtelenség! Alison sosem bántana egy gyermeket.- jelentette ki Kevin tiltakozva.

- Akkor mégis ki tenne ilyet? - vetette hozzá Alice össze font karokkal.

- Azt én nem tudom. De nem Alison tette. -mondta határozottan.

- Hát persze...mert te annyira ismerted, nemde? -vágta hozzá gúnyosan.

- Ismertem annyira, hogy tudom nem tenne ilyet. -hajtogatta.

- Hát ez az! Csak ismerted. Azt, hogy miként tért vissza, azt te sem tudhatod.- vágta rá Alice.

- Hagyjátok abba!- állította le őket Edward idegesen.

- A falka vezér ide jön.-tette hozzá.

- Mi van?- lázadt fel Kevin.

- Elfogadta a meghívást ebédre. Szóval szeretném ha viselkednétek.- jegyezte meg utasító hangnemben.

- Te pedig Irina addig menj el valahová Eric-kel. Nem akarom, hogy megérezzen egy embert.-fordult hozzám.

- Hát jól van.- vontam meg vállam.

- Hányingert kapok attól, hogy kutya ide jön. Utálom a kutyákat.- tette hozzá Kevin undorral az arcán.

- Oké, akkor húzd el a csíkot. Nem lesz vita.- mutatott az ajtóra Kevinnek, hogy előtte az út.

Nem is kellett neki kétszer mondani, azonnal kiviharzott becsapva maga után az ajtót.

- De ugye nem lesz semmi baj?- néztem aggódva Edward-ra.

- Reméljük...-mondta közben Mary nénire nézett.

- Nem kell aggódni, ha arra kerül a sor, szépen pitizni fog mint egy jó kiskutya.- fonta össze karjait mosolyogva Mary néni.

- Néha megijeszt a magabiztosságod.-tette hozzá Eric.

- Akkor én megyek. Újra kimegyek a helyszínre hátha van amit nem vettem észre.- mondta Eric.

- Elvinnél a könyvtárig? -kérdeztem.

- Persze gyere csak. -bólogatott.

- Azért vigyázzatok magatokra.-toporzékoltam és nyugtalan voltam.

- Vigyázunk. Ha elment hívni foglak.-tette a kezét a válamra nyugtatás képpen.

***

Ahogy beértem a könyvtárba azonnal megéreztem a kávé illatát.
Az asztalok üresen álltak, így meg is örültem, hogy végre nyugodtan olvashatok, leszámítva a pultban álló középkorú férfit aki unottan vetette rám pillantását.
Elindultam egyenest a velem szemben lévő folyosón ami a könyvtárba vezetett.
Becsukott szemmel szívtam magamba a könyvek illatát.
Hirtelen minden gondom elszállt.
A polcokhoz indultam, hogy válasszak egy könyvet, majd egy pohár kávéval kezemben elolvassam.
Hangos neszre lettem figyelmes, ezért megfordultam.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy Kevin is ide téved, sőt hamarabb mint én.
Halomszámra szedte a könyveket, majd párat lapozott villámgyorsan, majd vette a következőt.

Hogy tud ilyen gyorsan olvasni?

- Már csak ez hiányzott! -forgatta meg a szemét amint észre vett.

- Nem tudtam, hogy itt vagy - tettem hozzá.

Nem is figyelt arra amit mondtam, legyintett egyet a kezével és folytatta az olvasást.

- Hogy tudsz ilyen gyorsan olvasni?- A szám tátva maradt mikor megláttam, hogy most gyorsabban olvasta el a könyvet mint azelőtt.

- Mit vártál egy démontól.- mormolta az orra alól.

- És ha a falka vezér támadni fog?-kérdeztem aggódva.

- Ő hívta oda.- vont vállat nyugodtan.

- Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni?-akadtam ki.

- Te hogy tudsz ilyen idegesítő lenni?- vágott vissza.

- Én nem vagyok idegesítő. - mondtam és hátat fordítottam neki.

- Aha... persze. Mint ahogy az sem, hogy ilyen könnyen fogod fel az anyád halálát.

- Könnyen? Ezt te honnan tudhatnád?-idegesen fordultam vissza hozzá.

- Onnan, hogy könnyítettem a terheden. - válaszolta unottan.

- Ezt meg hogy érted?- húztam össze a szemöldököm.

- Vedd úgy, hogy elvettem némi fájdalmadat! - halovány, vagy inkább gúnyos mosolyt csalt arcára, majd nekem rontott és erősen neki nyomott a polcnak, amelyről a könyvek lepotyogtak.
Mélyen a szemembe nézett és egy számomra ismeretlen nyelven kezdett el beszélni.