A Szívek Királynője - A Boszorkány

5.fejezet/21.rész

- Valami gond van?- törölte meg a száját, mint aki finomat vacsorázott.

-Nem...-ráztam meg a fejem, és neki álltam kiszedni a kávé foltott.

Azt hiszem ideje lenne felfognom, hogy Kevin egy Démon. Egy Démon aki emberekkel táplálkozik.

-Ha ezt apa meglátja, kiakad -hajolt le hozzám Alice egy tekercs papírtörlővel, és szorgalmasan surulni kezdte a foltot ami nemhogy halványult volna, egyre jobban beleivódott.

-Használj Vanisht a makacs szennyeződések ellen!- nyomta az orrom alá Edward, aki felvont szemöldökkel kísérte végig hogyan távolítom el a foltot.

-Mindjárt jön azzal, hogy: anyu okos, így tomival mos. Ja, de nekem nincs is anyám.-kuncogott mellettem Alice és arcába lógó szőke hajtincseit füle mögé türte.

-Te nem vagy normális -ráztam meg a fejem közben tovább surultam a szőnyegből a foltot, ami szerencsére szépen el is tűnt.

Elfáradtam ebbe a piti munkába, így sóhajtva ültem le a kanapéra, majd behunytam a szemem és mélyen lélegeztem mert forgott velem a világ. Annyira gyenge voltam, hogy a karom alig tudtam megmozdítani...Nemsokkal később már a levegő után kapkodtam.
Éreztem ahogyan a mellkasomon legurul egy vízcsepp. A testem hőmérséklete egyre magasabb volt, szinte égtem.

-Hé, minden oké?- Hajolt közel hozzám Eric aki kék íriszeivel rémülten vizslalt végig, majd felkiáltott Edward-nak, aki azonnal ott termett előttem.

-Semmi bajom -hangom erőtlen volt.

-Csak végy nagy levegőt folyamatosan.-nyugtatott Edward.

Mary néni vizes ruhát rakott a homlokomra amit csak láttam, hogy vizes, viszont semmit sem éreztem mikor rám rakta.

-Gyenge a szíved- jegyezte meg meglepetten Edward.

-Szívbeteg -tette hozzá Mary néni aki a tenyerét a homlokomra helyezte.-Lázas!-rémülten tekintett Edward-ra, aki megérintette az arcom.

A legzésem kezdett helyreálni ahogy megérintette az arcom.
Mintha ha átvette volna a lázam...
Magamhoz tértem és azonnal fel is álltam a kanapéról, ami csurom vizes volt a testemtől.

-Köszönöm -mondtam neki.

-Szeded a nyugtatót?- érdeklődött.

-Persze...-bólogattam azzal vissza is ültem mert a lábaim remegni kezdtek.
Aznap elfelejtettem bevenni a gyógyszert...valószínűleg ezért voltam rosszul.

Kevin megemelte a tekintetét, majd leült velem szembe. Meredten néztem rá, és nem értettem miért ültem le velem szembe...azt viszont végképp nem, hogy miért vizslal figyelmesen.

Mikor felálltam kicsit meginbolyogtam, de tartottam magam annyira, hogy legalább a konyha fekete márvány pultjához érjek.
Bőrőm a nap melege érintette, ami a kisablakból beszivárgott.

-Irina...-szólított meg Edward közben mellém szegődött.-Említette Mary, hogy talán Alison fel akarja venni veled a kapcsolatot.

-Csak azt nem értem miért velem?- fontam össze karjaim érdeklődően.

-Gyerekkorodban, előfordult olyan, hogy láttál dolgokat amik aztán később megtörténtek?-figyelmesen várta a válaszom.

-Igen...volt egy pár -bólintottam.

-Értem...nos, akkor valószínűleg Alison ezért mutatja neked azokat az álmokat Kevinnel. Tehát az ő, és nem te...-talán még ő sem értette igazán amit mondott.