A Szívek Királynője - A Boszorkány

49. rész

Még mindig nem megy ki a fejemből. Szinte hallom Alison gúnyt űző szavait. Későn értem haza a tegnap éjjel, és a többiek már javában aludtak. Nekem nem volt kedvem aludni. A nappaliban egy bögre kávéval töltöttem az éjszakát, egészen reggelig. Csak úgy kavarogtak a gondolataim... Egyszerűen nem tudtam a képeket összerakni, a kérdésekre választ találni. Akárhogy is, Alison emlékszik a múltjára, ebben biztos vagyok. De az sokkal jobban foglalkoztatott, hogy miért hozta fel nekem Kevint? Éreztem a hangjából hogy az ellenemre hozta fel a Kevinnel töltött vacsorát.

-Jó reggelt! -intett a kezével Alice, mikor kilépett a szobájából.

-A haja kócosan kontyba hevert a fején, mintha...egy madárfészek nőtt volna a fejetetejére.

-Neked is jó reggelt. Ne főzz kávét, mert én már főztem - jegyeztem meg.

-Ó, ezt fel kell írni valahová... - felnevetett. - Fogadjunk, hogy te este nem is aludtál.

-Eltaláltad. A rakoncátlan gondolataim nem hagytak aludni, no meg, a megválaszolatlan kérdések. - vontam meg a vállam összefont karokkal, és azt mutattam hogy minden oké.

-Mi történt? -mélykék szemeit az enyéimbe fúrta.

-Ne aggódj, nem történt semmi! - mosolyogtam, és próbáltam nem a szemébe nézni, hogy nehogy leleplezze hogy hazudok.

-Biztos? -figyelmesen szemlélte minden mozdulatom.

-Alice, ne vizsgálgass a szemeddel, tudod, hogy ezt utálom. - adtam a tudtára, hogy idegesítő amikor szemeit lenem veszi rólam.

-Oké - forgatta meg szemeit unottan.

-Ma elmegyek a bálra... - kezdtem.

-Szó sem lehet róla! Még bajod eshet Irina. - figyelmeztetett.

-Hát, te kezet foghatsz a bátyáddal.

Eszem ágában sincs elmondani neki, hogy a tegnap este Alison -nal találkoztam. Ahogy ismerem Alice-t, most azonnal képes lenne haza viharozni, és nekiugrani Alison-nak.

- Ezt hogy érted? - összevonta szemöldökét.

- Ő is ugyanazt mondta, mint te - mondtam. - Nem vagyok gyerek!

- Tudom...én csak féltelek. Ne haragudj - mondta aggódva.

- Tudom. De eltudom dönteni, hogy mit akarok. És ma este ott leszek. - adtam a tudtára hogy ne is próbáljon meg lebeszélni róla, mert úgyis elmegyek.

- Én nem megyek - kezdte. - Nem akarok egy helyen lenni Alison-nal. Viszont David ott lesz, és tervez valamit, amit még nekem sem mondott el.

- Sziasztok. - lépett a konyhába morcosan Eric, akinek az első dolga az volt hogy lehúzzon egy bögre kávét. - Te csörömpöltél az éjjel annyira? - szegezte hozzám a kérdést.

- Igen... Bocsi, én csak kávét főztem. - bólogattam vigyorogva.

- Elviszel a boltba? - kérdezte Alice.

- Igen, úgyis útba esik. - bólintott Eric.

Eric elindult dolgozni, Alice -el együtt.  Mostanság Alice nagyon édesszájú.

A nappali nagy ablakán figyeltem a négy méterrel lejjebb elhaladó járókelőket. Figyeltem a mosolyukat, az ölelésüket. Mintha el lennék zárva a világtól... És ez az érzés megőrjít!

Halk kopogást hallottam, majd elindultam az ajtó felé hogy kinyissam. Meglepődtem amikor szembe találtam magam egy barna bőrű, középkorú nővel.

- Jó napot... Segíthetek valamiben? - próbáltam a tekintetem kivenni aranybarna szemeiből, de egyszerűen nem bírtam.

- Szerbusz. Irina, igaz? - halovány mosolyt csalt arcára, és a tenyerével lassan beljebb nyomta az ajtót.

Értetlenül néztem rá, majd átfutott az agyamon hogy lehet egy démon is, én meg ajtót nyitottam neki!

- Elnézést, de én nem ismerem önt. - adtam a tudtára hogy nincs joga csak úgy bejönni.

- Hát persze hogy nem ismersz, hisz nem is emlékszel rám. - jegyezte meg, majd levette a kabátját amit az ajtó melletti fogasra helyezett.

- Ezt nem értem... - zavartan léptem hátrább, és lassan a konyhához indultam, hogy még időben elemeljek egy konyhakést a pultról.

- Arra nem lesz semmi szükség. Jó szándékkal jöttem. - figyelmeztetett hogy semmi értelme a hősködésemnek.

- Mit akar tőlem?

- Egy üzenetet hoztam neked. - mondta, és ujjaival végig simította a falat. - Krémszínű... Imádom ezt a színt, az otthonomra emlékeztet.

- Milyen üzenetet, és kitől?- kíváncsian fürkésztem végig, és megpillantottam a nyakán egy jelet, ami egy csillag és körülötte egy kör volt.

- Hogy kitől? Hát tőled! - válaszolta.

- Hogy...hogy tőlem? - felnevettem halkan. - Ez valami vicc?

- 1968... Ekkor találkoztunk először. Tudtad hogy időutazó vagyok, ezért megkértél arra, hogy majd keresselek meg, és adjak át neked egy üzenetet, cserébe pedig életet adsz a halott a fiamnak. Amit meg is tettél. Nos, itt vagyok.

- Ekkora őrültséget még nem hallottam! - meredten bámultam rá, majd megráztam a fejem nevetve.

- Annak nevezed aminek akarod. Jól tudtad előre, hogy ez az éned sokkal makacsabb lesz. - csóválta a fejét lassan.

- Most azt akarja mondani hogy én is... Időutazó vagyok? - fontam össze karjaim.

- Ó, nem.- nevetett fel hangosan. - Bocsánat. Arra is megkértél hogy ne mondjak egyebet, csak adjam át az üzenetet.

- Mi az üzenet?
Annak ellenére hogy marhaságnak vettem amit mondott, mégis kíváncsi voltam arra, hogy mi az üzenet.

- Ha kimondom, tudd, hogy minden megfog változni! Az életed, a személyiséged. De egyet mindig tarts észbe: szeretetre méltó vagy. - mondta komolyan. - Az üzenet; Emlékezz! Emlékezz arra hogy ki vagy.

- Tudom ki vagyok. Egy ember. - jegyeztem meg neki, amit fennhangon kinevetett.

- Mondd csak, egy jövőbe látó hogyan lehet csak egy ember? - halovány mosolyt csalt arcára és össze font karokkal várta a válaszom.

- Nem tudom miről beszél, azt viszont végképp nem értem, hogy mire is kellene emlékeznem. De had tippeljek: Alison Argent keze van a dologban!

- Hm? Hogy kié? - összevont szemöldökkel nézett rám.

- Csak ne tegyen úgy mintha nem ismerné. - lassan megráztam a fejem nevetve.

- Ismerem őt. De nem igazán értem miről beszélsz. - értetlenül nézett rám.

- Alison Argent visszatért, legnagyobb bánatunkra. Ugyan, tudom hogy tudja. Mindenki tudja.

- És... Hol van ő most? - zavartan járkált fel-alá előttem.

- Szóval mégsem tudja hogy visszajött...?

- Ezt én nem értem. Mi a fene folyik itt?! Itt valami nagyon nincs rendben. - levette a fogasról a kabátját, és csak úgy kiviharzott

Mégis mire kellene emlékeznem? Ha nem Alison, akkor valaki más küldte ide... Csak azt nem értem miért hozzám. Még hogy a múltban jártam. Ez nevetséges. Vagy mégsem? Akkor az azt jelenti hogy volt előző életem.

Az ajtóhoz siettem hogy utolérjem a nőt, de mikor ajtót nyitottam, Alison-nal néztem farkasszemet, aki tenyerét felém fordítva dobott vissza. Hanyatt estem a padlón, bár ez őt nem állította meg. Szemei ezűstszinben ragyogtak mikor közelített felém. Egyik kezét felém emelte, majd a tenyerén keresztül tűz áradt, egyenest felém. De ami ezután következett, az még őt is meglepte!