A Szívek Királynője - A Boszorkány

7.fejezet/31. rész

Az ébredésem abból a borzalmas álomból visítással kezdődött. Szakadt rólam a verejték, és még mindig féltem. Megnyugvást jelentett számomra, hogy Kevin belépett a szobámba. Aggódó szemekkel figyelte ahogyan kiugrom az ágyból. És bár járterő sem volt bennem, de meg kellett nézzem a többieket ahhoz, hogy megnyugodjak. Végig néztem Kevinen aggódva majd felsóhajtottam mikor láttam, hogy nincs semmi baja: nem állt tőr a szívébe.
Egyenest indultam és kinyitottam Alice szobáját, majd a nevén szólítottam és mikor válaszolt, indultam Edward szobájába ahol bár nem tudtam kinyitni az ajtót, de a kopogásomra mindketten felszólaltak, és így minden aggodalmam elszállt. A falnak dőlve próbáltam összeszedni magam. Az érzések nem szűntek meg bennem. Még mindig félelmet éreztem mikor Kevinre néztem.
- Ez így nem mehet tovább! - elkeseredve ráztam meg a fejem tiltakozva.
- Akkor mit tegyünk? - mellém szegődött.
- Nem tudom... De nekem ez nem megy Kevin. Én nem akarok álmodni, főleg nem olyat, amiben meghaltok! - zokogás tört ki belőlem amit nem tudtam visszafogni. - Talán ez fog történni, ha Matheres átveszi a hatalmat?
- Remélem hogy nem! - ijedten nézett rám.
- Ezek a démonok nem olyanok voltak mint ti. Sokkal nagyobbak és erősebbek voltak.
- Sosem láttam hozzájuk hasonlókat. - elmerengett majd neki dőlt a falnak és lassan lecsúszott és leült. Követtem én is.
- Én ezt nem értem. Ha Alison van az álmomban, miért én érzem át a fájdalmakat? - kétségbe esetten néztem Kevinre.
- Na, ez egy jó kérdés. - bólogatott lassan. - Ma nem alszom és meglátjuk mi lesz. - azzal felállt és a konyhába indult.

Valami megváltozott... Az érzéseim iránta. De hogyan? Ez lehetetlen! Nem érezhetek iránta szeretet... Talán az álmok miatt van. Amikor álmodom, szeretem őt, az az Alison. De az érzések megmaradtak, mégpedig bennem. Istenem... Mi lesz ha megtudja? Nem fog szóba állni velem. Jelenleg nincs gond köztünk de ha megtudja, hogy beleszerettem, újra levegőnek fog nézni, és ezt nem akarom! Amúgy sem lenne értelme, hiszen ő Alisont szereti. Végig kísértem a tekintetemmel ahogyan tölt magának egy pohárral az italból, majd leül és gondolkodik. Minden egyes mozzanatát figyeltem és az érzéseim csak erősödtek iránta. Nagyon remélem, hogy ez csak egy fellángolás, és nem igazi szerelem. Kerülnöm kell amíg el nem múlnak ezek az érzések. De így nehéz mivel egyházban élünk és minden alkalommal találkozunk.
Nem feküdtem vissza. Féltem, hogy vissza térek abba a borzalmas álomba. Felöltöztem, majd leindultam a nappaliba ahol a többiek engem vártak.
- Mi történt? - érdeklődött Mary néni.
- Beszélhetnénk? - nagyot sóhajtottam.
Tanácsot kell kérnem tőle. Ez nehezebb mint gondoltam. Ahogy elhaladt mellettem Kevin, a szívem hevesen verni kezdett és nem tudtam szabályozni. Nem veheti észre. Felmentünk a szobámba ahol fel -alá járkáltam az idegtől. Mondani is akartam, meg nem is.
– Létezik olyan, hogy az álombeli érzések, a valóságban is megmaradnak? - tettem fel neki a kérdést.
– Igen, létezik, hogy... - felpattant és kidüjedt szemekkel nézett rám. – Beleszerettél! - elkerekedett szemekkel bámult.
– Nem tudom hogyan történt. - elcsuklott a hangom.
– Ugye tudod, hogy ez lehetetlen? Ha megtudja, nagyobb esélye lesz arra, hogy feláldozzon Alisonért. Egy démon előbb behálózza, majd aztán öli meg az áldozatát. Úgy tűnik elfeledted, hogy Kevin meg akarja idézni Alisont. És bár tudja az igazságot, hogy ő sosem szerette, de ez nem tántorítja el attól, hogy megidézze.
– Akkor mit tegyek? - kétségbe estem.
– Menj el pár napra Eric-hez. Vigyél magaddal némi ruhát, és amire még szükség van. Nem szabad a közelében lenned, érted? - aggódva helyezte kezét a vállamra. – Ha megérzi, hogy szereted, felfogja használni ellened, és sokkal könnyebben megtud majd ölni. Csak pár hónap van a születésnapodig, igaz? Nem furcsa, hogy pontosan most kezdett el veled kedvesebb lenni?
– De... Igen fura. - hirtelen minden világossá vált számomra. Tudtam, hogy igaza van.
– Minden rendben lesz... Csak ne engedd be! Érted? - jelentette ki.
– Értem.  Mit mondjak a többieknek?
– Te csak menj, azt pedig bízd rám.
Fogtam a régi sulistáskám, és beledobáltam pár fontosabb ruhámat. Megvártam míg lent nem lesz senki, ugyanis nem szeretnék magyarázkodni, hogy miért megyek el pár napra. Szerencsémre, Eric pont akkor indult haza, mikor én, így szó nélkül bedobtam a táskám a hátsó ülésre, és magamat is.
– Csak menjünk! - előztem meg mielőtt kérdezett volna.
                         ________

Nem mondtam Eric-nek, hogy miért jöttem hozzá pár napra. Bár nem is lett volna időm elmagyarázni. Eric sietett vissza dolgozni és csak annyit mondott, hogy késő délután fog jönni, és addig is érezzem magam otthon. A vendégszobába Indultam ahol ledobtam a cuccaim az ágyra. Nem egy nagy durranás. Jobb oldalon egy három részes szoba bútor helyezkedett el, közvetlen vele szemben pedig egy franciaágy. A falakon halvány kék tapéta díszelgett. Az ablakon egy bordó színű selyem sötétítő zárta el a beszürődő napsugarakat. Ez a lehangoló hangulat, pontosan megfelelt nekem. Sötét, és egyhangú. Ami nagyon zavart az a csend volt. Nem szeretem a csendet... Olyankor úgy érzem valami figyel. Nagy levegőt vettem és kiléptem a szobából amivel szemben egy konyha és egyben nappali rész található. A kávés bögrék és a kajamaradékos tányérok egymás hegyén-hátán állt a mosogatóban. Undorral néztem körbe és valami arra késztetett takarítsak, de sem kedvem, sem pedig erőm nem volt hozzá. Vajon Mary néni mit fog mondani a többieknek? Hogy lehetek ennyire hülye! El is felejtettem, hogy mi Kevin szándéka velem. Mit is gondoltam? Hogy tényleg csak kedves semmi hátsó szándék nélkül? Kell egy kis idő amíg összeszedem magam és visszamegyek. De addig kerülnöm kell őt. Csak abban bízom, hogy nem jön ide.  Az ajtó kopogtatása kizökkentett a gondolataimból. Biztosan Eric itthon hagyott valamit. Fáradtan és unottan indultam az ajtóhoz és kinyitottam.
– Miért jöttél el? - kérdezte össze vont szemöldökkel.
– Nekem csak kell pár nap...- mondtam de egyetlen pillanatra sem néztem a szemébe.
– Ó... Én meg azt hittem miattam jöttél el. - felsóhajtott.
– Miből gondoltad, hogy miattad jöttem el?
– Nem tudom... Vagyis az álmok miatt gondoltam. Azt mondtad te ezt nem akarod. - közelebb hajolt hozzám.
A szívem zakatolni kezdett mint a gyors vonat. Hátrébb léptem egyet.
– Sok minden történt mostanában és kell egy kis idő amíg összeszedem magam. - mondtam lesütött fejjel.
– Bemehetek? - átlépte a küszöböt amire én beakartam zárni az ajtót de ő a kezével visszatartotta. – Miattam vagy itt, igaz? Másképp beengednél. Most mit vétettem? - ujjaival megemelte az állam és így egyenest a szemébe néztem.
– Már mondtam, hogy nem miattad Kevin. Csak fáradt vagyok...ennyi. - elfordítottam tőle a fejem és újra beakartam zárni az ajtót de ő egy hirtelen mozdulattal elkapta a derekam és szorosan magához húzott.
– Soha ne akarj elkerülni engem! Nem szeretem ha levegőnek néznek Irina!